A CESEE régió gazdasága a külföldi bankokra jelentősen támaszkodott, amelyek széleskörű és jelentős finanszírozással járultak hozzá a régió növekedéséhez. A globális pénzügyi válság következtében azonban paradigmaváltás következett be: a külföldi bankok finanszírozási tevékenysége lecsökkent, a bankrendszerben a külföldi tulajdoni arány azonban továbbra is magas a régióban - derül ki az IMF új elemzéséből, amelyben Közép- Kelet- és Dél-Európa (CESEE) pénzügyi helyzetét tekinti át.
Az IMF elemzése arra mutatott rá, hogy a széleskörű külföldi banki jelenlét egyértelmű előnyökkel járt a régióban, miután a külföldi bankok érkezésével jelentősen ritkultak a bankválságok, a banki gyakorlat jobb lett, a helyi sokkok könnyebben kezelhetővé váltak, a hitelekhez való hozzáférés pedig drámai javulást mutatott. A 2008-ban kirobbant válság hatásai ugyanakkor a külföldi forrásokra történő túlzott támaszkodás hátrányait is világosan mutatják, ugyanis a korábbi jelentős forrásbeáramlás a régió országaiban gazdasági recesszióhoz vezetett.
Megötszöröződött a pénzbeáramlás
A régiónak juttatott források a 2002-es 200 milliárd dolláros szintről mintegy ezer milliárd dollárra emelkedtek 2008-ban, ami a régiós GDP 25 százalékának felelt meg. A bankoknak nyújtott forrásoknak körülbelül fele (különösen a CESEE régió leánybankjaiban) hitelek formájában valósult meg, a másik fele pedig nem pénzügyi intézményeknek nyújtott hitelek formájában jelent meg. 2003 és 2008 között a legtöbb régiós országban hitelboom volt, amelynek hatására a gazdasági növekedés is gyorsult, valamint az eszközárak is meredek emelkedésnek indultak. Nem nagyon voltak korlátai a finanszírozásnak a bőséges likviditás, valamint a régió és a Nyugat szoros pénzügyi integrációja miatt - jegyzi meg az IMF. A hitelezés leggyorsabban a balti országokban, Bulgáriában, Montenegróban és Ukrajnában bővült. Az IMF tanulmánya ugyanakkor megállapítja, hogy nem az eladósodottság mértéke volt önmagában a probléma ezekben az országokban, hanem elsősorban a gyors hitelállomány-bővülés. (2008-ban a hitel-GDP arány átlagosan 56 százalék volt, ez 27 százalék /Fehéroroszország/ és 99 százalék /Észtország/ között szóródott az eurózónás 140 százalékos GDP-aránnyal szemben).
A válság kirobbanását követően, 2008 és 2012 között azonban a korábbi forrásbeáramlás megfordult, a forráskivonás főleg a bankoknak juttatott hitelek csökkenésének eredményeként jelentkezett. Minél nagyobb volt a banki források beáramlása a válság előtti boom éveiben, annál nagyobb mértékű lett a kivonás a válság hatásaként - mutat rá az IMF elemzése. A régióban átlagosan a 2003-08 közötti időszakban bekövetkezett GDP arányában mért külföldi forrásbővülésnek több mint a fele épült le 2008 és 2012 között. A banki források kiáramlása mély recesszióval járt és leginkább azok az országok szenvedték ez meg, ahol korábban a legnagyobb mértékű forrásbeáramlás volt tapasztalható.
Két hullám
A forráskivonás két hullámban jelentkezett: az első a Lehman Brothers bedőlését követően, 2008 szeptemberében indult és 2010 közepén ért véget, míg a második 2011 közepén indult - a 2010 és 2011 közepe közötti időszakban a nyugat-európai anyabankoktól a régiós bakoknak juttatott források kissé emelkedtek. Az IMF emlékeztet, hogy a Lehman bedőlését követően a globális pénzpiacok befagytak, a nyugat-európai anyabankok és a CESEE régió leánybankjai közötti finanszírozási csatornák pedig kiszáradtak. A külső banki finanszírozás 2008 harmadik negyedéve és 2010 második negyedéve között 19 százalékkal, illetve 176 milliárd dollárral, azaz a régió GDP-jének 3,8 százalékának megfelelő mértékével zuhant. A Lehman összeomlását követően nagy volt a kockázata annak, hogy a régió néhány területéről a bankok hirtelen, koordinálatlan sietséggel kivonulnak, ami nagy pusztítást végzett volna a régió gazdaságaiban. Ennek felismerése vezetett végül az első Bécsi Egyezményhez, amelyben a pénzintézetek megerősítették elkötelezettségüket a keleti régió iránt. Így a forráskivonás az átfogó szabályozási oldalról adott válasznak köszönhetően rendezett keretek között maradt - jegyzi meg az IMF.
2011 közepén, amikor az eurózóna válsága elérte a nagyobb európai gazdaságokat is, újabb forráskivonási hullám indult - a bankok még a magországokban is nyomás alá kerültek. Ez részben a Bázel III és az Európai Bankhatóság (EBA) szigorúbb ajánlásai miatt következtek be, amelyek viszont hosszabb távon váltak szükségessé egy erősebb és rugalmasabb bankrendszer kiépítéséhez. A nyugati bankok Oroszország és Törökország kivételével a CESEE régió országaiban visszafogták a finanszírozást, 2011 második negyedéve és 2012 harmadik negyedéve között 16 százalékkal, vagy 80 milliárd dollárral csökkent a finanszírozás - ez a mérték a régió GDP-jének 4,6 százalékát teszi ki. Ez különösen Észtországot, Magyarországot és Szlovéniát érintette keményen az IMF elemzése szerint, a forráskivonás a GDP 10 százalékát is meghaladta, míg Macedónia, Oroszország és Szlovákia kissé több forrást kapott.
Az újabb gyors banki forráskivonás - miután újfent a gazdasági növekedés visszaesését eredményezte - által keltett aggodalmak miatt 2012 januárjában megkötték a második Bécsi Egyezményt - jegyzi meg a valutaalap elemzése. A 2008/09-es válság kitörése óta ugyanakkor a régióban nem történt jelentősebb változás a külföldi tulajdon arányában, az továbbra is magas maradt, a nyugati anyabankok úgy tűnik továbbra is az egyik "fő piacuknak" tekintik a CESEE országokat, a tanulmány elkészültéig pedig nem történt semmilyen komolyabb kivonulás - jegyzi meg az IMF.
A hátrányok is világosan megmutatkoznak
A válság utáni tapasztalatok viszont a régió bankrendszerének hátrányait is világosan mutatják. Az elemzés rámutat, hogy a 2003 és 2008 közötti hitelboom a régió országaiban nagyon magas belső kereslethez és magas GDP-növekedéshez vezettek. A 2008-as Lehman Brothers' bedőlése miatt bekövetkezett válság azonban a korábbi banki források beáramlásának irányát megfordította és a túlfűtött gazdaságok mély recesszióba zuhantak. (2009-ben a régió GDP-je 6 százalékkal zsugorodott, minden más régiónál nagyobb mértékben.) 2008 és 2012 között a koábban a régióba áramló banki források mintegy harmadával csökkentek.
Bár a külföldi bankok jelentléte nagy előnyökkel járt a régióban és az így bekövetkezett kedvező változások is várhatóan továbbra is megmaradnak, a külföldi tulajdon önmagában úgy tűnik, csak mérsékelten tudott a hitelezés ciklikusságához hozzájárulni. Sőt, a külföldi forrástól való jelentős függőség a jó időkben fenntarthatatlannak bizonyuló hitelboomot eredményezett, amelynek felügyelete és korlátok között tartása a helyi hatóságoknak is gondot okozott, a globális hitelszűke pedig szintén jelentősen felerősítette a negatív hatásokat, amelyeknek mérsékléséhez a helyi hatóságoknak ugyancsak igen szűk mozgástere volt. Mindezek alapján az IMF tanulmánya megállapítja, hogy nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a külföldi forrásokhoz való nagyobb hozzáférés javított volna a CESEE régió gazdasági teljesítményén a ciklus alatt, a növekedés és hanyatlás periódusára számolt átlagos GDP ugyanis azt mutatta, hogy a boom idején nagyobb forrásbeáramlást tapasztaló országokban sem volt magasabb átlagos GDP-növekedés.
Változtatni kell, de átgondoltan
Mindezek fényében az IMF elemzése megállapítja, hogy a külföldi finanszírozástól - és az ennek nyomán fellépő nagy volatilitástól - való függés csökkentésére való törekvés üdvözlendő folyamat, de ennek nem szabad túl gyorsan lezajlania és túl messzire mennie, hiszen így fennállhat a hitelválság kialakulásának kockázata, és a pénzügyi integrációból fakadt előnyöket is feláldozhatják. A külföldi bankok forrásainak más modell szerinti menedzselése segítheti a régió gazdasági növekedésének támogatását - jegyzi meg a tanulmány.
Az IMF szerint a döntéshozók egy rendezettebb átalakulás révén hozzájárulhatnak egy stabilabb finanszírozási modell kialakulásához. A tervezett integrált európai pénzügyi architektúra létrehozása csökkentheti a bankok rendelkezésére álló forrásokban történő kilengéseket. Hasonlóan pozitív hatású lehet a működési szempontból az anya- és leánybankokat felügyelő hatóságok közötti jobb együttműködés, vagy a határokon átnyúló banki tevékenységek jobb menedzselése - beleértve a koordinált makroprudenciális szabályozásokat.
A döntéshozók emellett részben csökkenthetik a banki finanszíroszág csökkenéséből fakadó gazdasági válságot a hielezés bővülése előtt álló akadályok megszüntetésével is. Ezek között példaként a még mindig nagyon magas arányú nem-teljesítő hitelek kezelését említi a REI, amelyek miatt a bankok jelenleg vonakodnak a hitelezési tevékenységük bővítésétől, de a helyi tőkepiacok fejlődésének ösztönzése is nyithat alternatív utakat a beruházások finanszírozásához, ami így a gazdasági növekedést is segítheti - vélik az IMF elemzői.