A 2007-2013-as uniós költségvetési időszakban hazánk összességében 24,9 milliárd eurónyi uniós forráshoz jutott, ami a régióban a Lengyelország (67,2 milliárd) és Csehország (26,3 milliárd) mögött a harmadik helyhez volt elég. Más a helyzet, ha az egy főre vetített forrásokat nézzük, így ugyanis már Észtország mögött a második helyen áll Magyarország (2523 euró az észt 2588-hoz képest), míg az uniós támogatások GDP-hez viszonyított arányát nézve már az első helyen állunk.

A források lehívásában felemás teljesítményt nyújt hazánk: bár 2014 decemberi adatok szerint a 76,3 százalékos lehívási rátával a régiós átlagot (75,7 százalék) meghaladjuk, de az élmezőnytől jelentős az elmaradásunk. A litvánok például 93,7 százalékos rátát produkáltak, ahogy előttünk voltak többek közt a lengyelek (85,3 százalék) és a szlovének (81,7 százalék) is.

Idén augusztusra a kifizetések aránya itthon már elérte a 83,8 százalékot, ráadásul, mivel a közelgő lezárás miatt gyorsuló tendenciáról van szó, az MFB szakértői szerint van rá esély, hogy elérjük a kormány régóta hangoztatott célját, azaz lehívjuk az összes rendelkezésre álló forrást. Ugyanakkor nem felejtik el megjegyezni, hogy vannak még kockázatos területek, hiszen a közlekedési, környezeti projekteknél, illetve az államreform és a társadalmi infrastruktúra területén egyelőre elmaradunk az átlagos lehívási aránytól.

És hogy ez mire volt elég?

Az Európai Bizottság tavaly júliusi jelentése szerint az uniós források ebben az időszakban évente átlagosan 0,6 százalékkal növelték a GDP-t és a foglalkoztatást is. A dokumentum készítői példaként hozzák, hogy az uniós támogatásokból létrehozott új munkahelyek száma elérte a 93 ezret, ráadásul az uniós jelentés szerint ezen állások "jó minőségűek és tartósak". Az adatok összevetése után tehát kiszámolható, hogy 1 milliárd forintnyi pótlólagos uniós forrás mintegy 60 fővel bővíti a foglalkoztatást.

Az MFB Periszkóp szerint "durva becsléssel" megállapítható, hogy egy forintnyi uniós forráskifizetés átlagosan 3,5 forintnyi beruházással járt együtt, így nem meglepő módon azokban a térségekben, ahova a legtöbb EU-s pénz érkezett, a nemzetgazdasági beruházások összértéke is jelentősen nőtt.

Érdekesség, hogy az uniós források a vállalkozások számára is hatással vannak, így minden 100 milliárd forintnyi forráslehívás 2,2 százalékkal lassította a vállalatok számának csökkenését. Erre szükség is volt, hiszen 2009 és 2013 között - azaz a válság éveit követően - 15,9 százalékkal csökkent a vállalkozások száma, márpedig ha túl kevés cég működik az országban, akkor a nehezebb a forrásokat is kihelyezni - állapították meg a tanulmány készítői.

Eltérő irányok

Rossz hír, hogy hazánk a következő, 2014-2020-as időszakban már csak 21,9 milliárd euróhoz jut, ami 3 milliárd euróval, avagy 12,1 százalékkal kevesebb az előző időszakhoz képest. A legnagyobbat így sem mi bukjuk, hanem Szlovénia, amely negyedével kevesebb forrást kap, míg összegszerűen a csehek szomorkodhatnak a leginkább, hiszen nekik 4,5 milliárd euróról kell lemondaniuk. Örülhetnek viszont a lengyelek, akik 10,4 milliárddal többet kapnak, de nem panaszkodhatnak a horvátok (+8,6 milliárd euró) sem.

Összehasonlítva a régió országainak terveit, jól látszik, hogy hazánk az átlagosnál kisebb arányban költ majd közlekedési célokra (a régiós 17,3 százalékkal szemben 10 százalék). Magyarország a foglalkoztatásra és a munkaerőpiacra koncentrál (16 százalék - ez korábban csak 3,8 százalék volt), de a hangsúlyok között kap helyet a kkv-k versenyképességének támogatása (10,3 százalék - ez korábban viszont minimálisan több volt, 10,4 százalék), valamint különböző környezeti célkitűzések (11,9 százalék).

A jövő szempontjából rossz hír, hogy kutatás-fejlesztésre, innovációra arányaiban kevesebbet költünk a régiós társainknál (10,6 százalék a térségi 11,2-13-1 százalékkal szemben). Több megy viszont a közigazgatás fejlesztésére: amíg itthon a büdzsé 3,4 százalékát költjük majd erre a célra, addig mások 0,2 és 2 százalék közötti összeget. A tanulmány készítői szerint viszont optimizmust sugall, hogy technikai segítségnyújtásra csak 1 százalékot szán hazánk, miközben a régióban inkább a 3,4-4 százalék a jellemző.