A 20 százalék fölötti, Európában egyedülállóan magas hazai infláció meglehetősen gyorsan ért le 10 százalék alá, amit régóta előre is jelzett a jegybank. A viszonylag pontos számítás annak volt köszönhető, hogy a tényleges infláció, a hónapról hónapra, vagy akár negyedévről negyedévre mért adat már nyáron lelassult az optimális szintre, így a magas éves értéket a bázishatás okozta.

Bázishatás

A bázishatás lényege, hogy az egy évvel korábbi árakhoz mérik az utolsó hónap árait a hivatalos, év/év adatban, így előfordulhat, hogy ugyan egy éve még sokkal alacsonyabbak voltak az árak, de mondjuk fél évvel ezelőtt már majdnem akkorák, mint a jelenben. Ez úgy lehetséges, hogy a 6-12 hónappal ezelőtti időszakban zajlott az áremelkedés zöme, míg utána már csak kis hányada.

Kapcsolódó

Ilyen eset ritkán szokott előfordulni, miután az inflációs folyamatok korábban elhúzódók voltak, most azonban már látszik, nem csak nálunk, hanem világszerte, hogy speciális tényezők miatt gyorsan szökött fel az infláció, de szerencsére gyorsan is csökken. Ebben természetesen a jegybankok viszonylag erőteljes, hatékony közreműködése is döntő volt.

A gyors árrobbanás okai

Az infláció kirobbanása egy tekintetben borítékolható volt: a 10-es évek második felében, majd a járvány idején a jegybankok többsége túlzottan laza monetáris politikát folytatott. Ennek során az alapkamatok sokszor 0 közelébe csökkentek, sőt, még negatív számra is volt példa, miközben jegybanki eszközvásárlási programokra is sor került, melyek során szokatlanul nagy összegért vásároltak fedezetlenül állampapírokat és egyéb értékpapírokat a központi bankok, így sok országban jóval nagyobb lett a pénzmennyiség, mint amit a gazdaság indokol.

Ez a pénz helyét kereste: először tőzsdei árfolyamok emelkedtek általa nagy magasságokba, majd a kriptovaluták következtek, és közben az ingatlanárak is többszörösükre nőttek. Ez is egyfajta infláció, csak a fogyasztói árak mérésekor ezeket nem veszik figyelembe. Egy idő után azonban törvényszerűen megtalálta a többletpénz a hagyományos fogyasztási cikkeket is, egyidejűleg azzal, hogy a járvány az ellátási láncok akadozását okozta, így bizonyos termékeknél áruhiány keletkezett.

Végül erre tett rá egy lapáttal az orosz-ukrán háború, bár hatása erősen eltérő volt földrészenként. Megemelkedtek az energiaárak, de Európában sokkal nagyobb mértkékben, mint például az amerikai kontinensen, emellett felszaladtak az árupiaci tőzsdei árak is, így például megdrágultak a gabonafélék.

Gyors alkalmazkodás, áresés

A hatás azonban csak átmeneti volt: a piacok alkalmazkodtak az ukrán gabona vagy az orosz olaj és gáz kieséséhez, más termelők kipótolták a hiányt. Az energiaárak visszatértek, ha nem is az éveken át megszokott szintre, de legmagasabb háborús szintek töredékére, egyes gabonafélék pedig  már olcsóbbak, mint a háború előtt.

Ezek a hatások most megjelentek a fogyasztói árakban is, így az áremelkedés lelassult, esetenként árcsökkenés következet be. Az ellátási láncok akadozása idején tapasztalt hiány most árubőséggé alakult például a félvezetők piacán, így sok termék, amely ezeket tartalmazza, ugyancsak olcsóbb lett, miközben a tengeri és szárazföldi szállítás ára is normalizálódott a hiány a kapacitáshiány megszűnése által.

5 százalék alá kerülhet az adat

Mindezek a tényezők itthon is hatottak, így az idei év első felében az áremelkedések lelassultak, sőt, árcsökkenésre is példa volt már a nyári hónapokban. Ezek a hatások a havi év/éves adatokban egy évvel később jelentkeznek, így vélhetően, ha addig nem történnek előre nem várt áremelkedések, az inflációs szint jövő nyárra, de különösen őszre egész alacsonyra, akár 3-4 százalékra is csökkenhet, közelítve a jegybanki célértéket.

A jegybanki és kormányzati célszámok ilyenkor rendszerint óvatosabbak, amit indokolhat a nem várt tényezők, inflációs utóhatások felbukkanása. A hazai helyzetben azonban ezek hatása viszonylag csekély, miután a más országokánál nagyobb infláció miatt a vásárlóerő erősen visszaesett, és ennek nem várható olyan gyors növekedése, ami áremelésre késztetné a kereskedőket.

Téli energia-főpróba

Az energiaáraktól a piac talán a mostani télen tart utoljára: ha ezt a telet is sikerül megúszni érdemi drágulás nélkül, akkor már a következőkkel sem lesz különösebb gond, hisz ez azt bizonyítaná, hogy a piac stabilan alkalmazkodott az új körülményekhez, amikor a korábbinál jóval kevesebb orosz fosszilis energiahordozó érkezik közvetlenül a kontinensre.

Egy szám marad magasan még egy évig

Miközben most már vásárláskor szerencsére nap mint nap észleljük, hogy az áremelkedések visszaszorultak, ez a jövő év során a folyamatokat lassabban követő havi adatokban is jelentkezni fog, ami lehetővé teszi a jegybanki kamatszint dinamikus csökkentését is, hozzájárulva a gazdasági növekedéshez. Az egyetlen dolog, ami az inflációhoz kötődően még jövő év végéig csillagászati magasságban marad, az az inflációkövető állampapír kamata, 2025-ben azonban már a jövő évi inflációtól fog függeni, így jövő évi adat töredéke lehet.