Magyarországon a várakozásoknál alacsonyabbra, 4,6 százalékra mérséklődött az infláció júliusban döntően az üzemanyagok és szolgáltatások árainak egy évvel ezelőtti magasabb bázisa miatt, azonban az élelmiszerárak növekedési üteme is alulmúlta a várakozásokat. Az Eurostat végleges adatai alapján júliusban 2,2 százalékra emelkedett az infláció az euróövezetben a júniusi 1,9 százalékról. Tavaly júliusban 0,4 százalék volt a fogyasztói árak éves emelkedése az euróövezetben, majd augusztustól decemberig defláció volt, havonta 0,2-0,3 százalékos éves árindex-csökkenéssel. Legutóbb éves áremelkedés 2018 októberében volt az euróövezetben, 2,2 százalék. A világ legnagyobb gazdaságában, az Egyesült Államokban a júliusi fogyasztói árak 5,4 százalékkal ugrottak meg.

A fenti adatok alapján kevesen mernének arra fogadni, hogy valójában nem inflációs nyomás van a gazdaságokon, de a hétköznapi ember a bevásárlás közben is inkább azt figyeli, mi hogyan drágult, semmint arra készülne, hogy néhány hónap múlva jelentősen olcsóbb lesz minden. A legtöbb jegybank, így a Magyar Nemzeti Bank, a Federal Reserve, de az Európai Központi Bank is azzal számol, hogy ez a folyamat átmeneti, akár már 2021 végére a különböző inflációs célokhoz közelednek majd a szintek. 

Kapcsolódó

Vannak viszont közgazdászok, akik szerint nem egyszerűen átmeneti a folyamat, hanem a visszájára fordul majd mindez és deflációra kell készülni. Catherine Wood amerikai befektető, az Ark Invest befektetési menedzsmentcég alapítója, az általa kezelt 22,5 milliárd dolláros alap stratégiáját arra építi jelenleg is, hogy jön a defláció. Nem pusztán szembemegy a piaccal, hanem erős érveket hoz arra, hogy mire alapozza ezt az előrejelzését. Azért érdekes, ha ő lépi ezt meg, mert az 1980-as évek elején még Milton Friedman Nobel-emlékdíjas amerikai közgazdász is évekig tartó magas inflációval számolt, miközben Wood a nagy alapkezelők közül egyedül mondta azt, hogy az jelentősen lassulni fog. Igaza is lett: végül az 1980-as 13,5 százalékos szintről 1983-ra 3,2 százalékra esett az infláció.

Az innovatív vállalatok részvényárfolyama az év eleji csúcsról 30-35 százalékkal esett vissza augusztus elejéig. Wood pedig azt jósolja, hogy a következő öt év mindegyikében 25-30 százalékkal emelkedhetnek. Azzal is érvel, hogy a jelenlegi helyzet ugyan a 2006 és 2008 közötti árfolyam-emelkedésre emlékeztet, de a kötvénypiac azt jelzi, hogy ez nem biztos, hogy így van: ahelyett, hogy a 10 éves kincstárjegyek hozamai jelentősen emelkedtek volna, mint a 2008-as pénzügyi válság idején, a kötvénypiac "megnyugodott", miután az év elején az inflációs félelmek és a magasabb tőkenyereségre kivetett adók lehetséges hatása miatt a hozamok meredeken emelkedtek - mondta Wood, aki szerint a kincstárjegyek hozamai azért nem mozdulnak feljebb, mert a kötvénypiac most három deflációs forrást lát: 

  • a kötvénypiaci befektetéseknél Wood az általa "jó deflációnak" nevezett, a gazdasági fellendülésre ösztönző innovációból származó deflációra számít. Vagyis szerinte olyan technológiai fejlődés tapasztalható, amely több területen - becslései szerint a gazdaság 20 százaléka lehetet érintett - költségcsökkenést eredményez majd, például fejlődik az egészségügyi diagnosztika, olcsóbbak lesznek a kezelések. Emellett példaként említette az akkumulátor-fejlesztéseket is, a kapacitás duplázódása az összevont költségek 28 százalékos csökkenését jelenti.
  • Wood szerint az innovációs stratégiákból származó jó defláció erősíteni fogja a "rossz deflációt", amely az innovációt elmulasztó vállalatok kreatív pusztulásából ered. Úgy véli, hogy azok a cégek, akik nem fektettek a jövő technológiájába, helyette rövidtávon akartak megfelelni a részvényesi elvárásoknak, a fejlődés miatt sorra buknak majd el. Pont az a két szektor - a pénzügyi és az energetikai -, amelyek idén a legjobban teljesítettek a tőzsdén, lehetnek a legnagyobb áldozatai ezeknek a folyamatoknak.
  • Úgy véli, a defláció harmadik forrása a csökkenő nyersanyagárakból ered majd, ami már az év végén, talán jövőre következik majd be. Jelenleg a legfontosabb ipari fémek, a kőolaj, a mezőgazdasági termények árai mind jelentősen emelkedtek az év elejéhez, vagy a tavalyi évhez képest. Viszont a kitermelési problémák lassan elhárulnak, egyre több vállalat ígér kapacitásnövelést még az idén.

Wood már augusztus elején elismerte, hogy a jövőbeli deflációra épülő befektetési stratégiája kockázatokkal jár. Egyelőre nem is látszik, hogy megtérülne, amit csinál: az általa kezelt legnagyobb alap, az Ark Innovation részvényei májusban mélypontra kerültek, mivel a befektetők 2021 első felében az értékpapírokba mentek át, és kivonultak a technológiai részvényekből. Az ETF a második negyedévet ugyan 9 százalékos emelkedéssel zárta, de az év eddigi részében még mindig 7 százalékos mínuszban van - összegezte a CNBC.

Van viszont, amiből úgy látszik, neki lehet igaza

Bár a tőzsdékből eleve nehéz makrogazdasági következtetéseket levonni, és még a pénzpiacokon is Wood stratégiája ellen fogadnak; pár gazdasági mutató mégis arra utal, hogy nem légből kapott a forgatókönyve. Az amerikai maginfláció például a vártnál kevésbé emelkedett júliusban. Utóbbi nem tartalmazza az energia- és az élelmiszerárakat, és a hetedik hónapban csak 0,3 százalékkal emelkedett, elmaradva az előre jelzett 0,4 százalékos növekedéstől, alulmúlva a júniusi 0,9 százalékos emelkedést. A maginfláció 4,3 százalékkal nőtt az elmúlt egy év során, ami enyhe lassulást jelent a júniusi 4,5 százalékos értékhez képest, de közben azt is figyelembe kell venni, hogy a koronavírus 2020-as felbukkanása és a kibontakozó válság miatt eleve szokatlan bázisértékekhez viszonyítanak.

A legnagyobb mennyiségben használt ipari fém, a réz ára pedig esett a májusi csúcsok óta, akkor a londoni árupiaci tőzsdén (LME-n) 10 724 dolláros szinten is mozgott a tonnánkénti árfolyam, míg augusztusra ez már a 8775-9750 dolláros szintre csúszott. Viszont ez még mindig nagyon magas szint, és kérdés, hogy a koronavírus-járvány újabb kínai fellángolásai meddig jelenthetnek problémát a távol-keleti ország iparában. De közben az áresés más fémeknél még nem látszik.

Miért baj, ha Woodnak igaza van?

Deflációról akkor beszélünk, ha a fogyasztói és eszközárak idővel csökkennek, a vásárlóerő pedig nő. Lényegében ugyanazzal a pénzösszeggel, amellyel ma rendelkezünk, holnap több árut vagy szolgáltatást tudunk vásárolni. Ez az infláció tükörképe, amely az árak fokozatos mérséklődését jelenti a gazdaság egészében.

Bár a defláció jó dolognak tűnhet, közelgő recessziót és nehéz gazdasági időket jelezhet. Amikor az emberek úgy érzik, hogy az árak csökkennek, elhalasztják a vásárlásokat abban a reményben, hogy később olcsóbban tudnak majd vásárolni. Az alacsonyabb kiadások azonban kevesebb jövedelmet eredményeznek a termelők számára, ami munkanélküliséghez és magasabb kamatlábakhoz vezethet. Ez a negatív visszacsatolás magasabb munkanélküliséget, még alacsonyabb árakat és még kevesebb költekezést hoz magával. Röviden: a defláció újabb deflációhoz vezet. Az Egyesült Államok történelmének nagy részében a deflációs időszakok általában súlyos gazdasági visszaesésekkel jártak együtt, elég az 1930-as évek nagy válságára, vagy a 2008-as recesszióra gondolni.

De a legnagyobb baj az, hogy ha a pénz nagyobb vásárlóerővel bír, akkor az adósság értéke is nő. A koronavírus-válságra adott kormányzati és jegybanki lépések viszont most fittyet hánytak az eladósodásra, az ECB-től a Fed-en át a Magyar Nemzeti Bankig mindenki pénznyomtatásba kezdett, az államadósságszintek pedig rég nem látott magasságokban járnak. Magyarországon az Eximbankkal együtt számolt június végi államadósság 296 milliárd forinttal nőtt a negyedévvel korábbi 39 110 milliárd forintról. Mivel a gazdasági növekedés lendületet vett, a GDP-arányos ráta csökkent, de ez a bővülés eredménye volt, ha százalékokat nézve csökkent is, nominálisan nőtt az érték. Ezt pedig még a forintárfolyam is befolyásolja a devizakötvények miatt.

Matolcsy György, Hyman Minsky és a végítélet

Itt érdemes megemlíteni, hogy Matolcsy György jegybankelnök egy augusztus 13-i cikkében egy lehetséges és közeli nagy összeomlásra figyelmeztetett, ebben pedig a Minsky-pillanat eljövetelét vetítette előre, miközben azt is problémának nevezte, hogy nagyon magasak az államadósságszintek.

Hogy miről is beszélt? Hyman Minsky 1965 és 1990 között a St. Louis-i Washington Egyetem közgazdásza volt, az általa pénzügyi instabilitás hipotézisnek nevezett elméletről vált híressé. Eszerint a gazdaság maga hozza létre a buborékokat és összeomlásokat. Elméletének lényege, hogy a stabil gazdaságok saját pusztulásuk magvait vetik el, mivel a biztonságosnak tűnő stabilitás kockázatvállalásra ösztönzi az embereket. Vagyis minél tovább tart egy bikapiac, annál több kölcsönt vesznek fel a befektetők, hogy megpróbálják kihasználni a piaci mozgásokat, befektessenek és még többet nyerjenek. A Minsky-pillanat határozza meg azt a fordulópontot, amikor a spekulatív tevékenység elér egy olyan szélsőséges szintet, amely fenntarthatatlan, ami gyors árdeflációhoz és a piac elkerülhetetlen összeomlásához vezet.

Ráadásul Matolcsy György később egy másik cikket is közölt, amelyben arról írt, hogy Magyarországnak nagyon sokba került, hogy eddig elmaradt a versenyképességi fordulat, és ha továbbra is elmarad, az a felzárkózásunkba kerül. Ezért kell a kormányzati gazdaságpolitika intézményi fordulata és szükséges egy a versenyképességért felelős új intézmény felállítása. Erősen bírálta a gazdasági kormányzatot, hogy nem fordított elég forrást az innovációra, a k+f-re. Ez pedig már a említett Cahterine Wood elméletére, előrejelzésére hajaz: az innováció hozza a fordulatot és az árcsökkenést, ezekbe a fejlesztésekbe kell fektetni.

Mi lesz most?

Mivel egyértelműen nem foglalt állást Matolcsy György a deflációs kockázatok kérdésében, direkten nem is azokat nevezte meg a válság forrásaiként, akár belemagyarázás is lehet a következtetés, hogy erre vagy részben erre is utalt. Ugyan a Napi.hu megkereste a jegybankelnököt, hogy egyértelműsítse a válság természetére vonatkozó előrejelzését, de nem kívánt bővebb kommentárt fűzni a cikkeihez. Hogy választ kapjunk a kérdésre: van-e realitása egy fent vázolt forgatókönyvnek, lapunk két elemzőt kért meg, hogy nevezzék meg az általuk valószínűnek tartott jövőképeket.

A legjobb válasz az, hogy az infláció egy része valóban átmeneti, de nem az egész

- közölte a Napi.hu-val Piotr Kalisz, a Citibank közép- és kelet európai régióval foglalkozó vezető közgazdásza.

Az USA, az euróövezet és a régió inflációjára vonatkozó előrejelzéseik szerint a CPI 2021-ben tetőzik, majd 2022-ben csökken. Ez a bázishatások, valamint az előző negyedévekben felborult ellátási láncok javulásának eredménye kell, hogy legyen. Ez a javulás időbe telhet, ezért a várakozásaik szerint az infláció idén magas marad. Az erős növekedés és az alacsony munkanélküliség a közép- és kelet-európai országokban azonban azt is jelenti, hogy még ha a fogyasztói árindex 2022-ben csökken is, még mindig a központi banki célok felett lehet. Az, hogy 2022-ben milyen mértékben csökken az inflációs ráta a közép- és kelet-európai régióban, a devizaárfolyamok alakulásától, valamint a központi bankok reakcióitól függhet.

A legnagyobb kockázati tényezőknek - mind globális és regionális szinten - azt tartja a Citibank elemzője, hogy a Kínai gazdaság tovább lassul, valamint, hogy a Covid-19 egy új változata, vagy a delta-variáns esetleg újabb lezárásokat hoz.

"Bár nem számítunk éles visszaesésre Kínában, az ottani aktivitással kapcsolatos várakozásokban még mindig van lefelé mutató kockázat. Ez a kereskedelmi kapcsolatokon keresztül hatással lehet a közép- és kelet-európai régióra, különösen, ha a német ipart érintené" - mondta el lapunknak Piotr Kalisz.

"A COVID-19 delta változatának megjelenése, amely fertőzőbb, mint a korábbi változatok. A kelet-közép-európai gazdaságok bizonyos mértékig megtanultak együtt élni a koronavírussal, ezért az esetleges korlátozások valószínűleg kisebb gazdasági kárt okoznak, mint az első és a második hullám során. Világos azonban, hogy a világjárvány kockázatát nem szabad figyelmen kívül hagyni, különösen azért, mert a delta-variáns egyes következményei csak ősszel válhatnak láthatóbbá, amikor a hőmérséklet csökken, és az emberek több időt töltenek zárt térben" - ismertette, hogy a járvány miért jelent még mindig kockázati tényezőt.

A jelenlegi magas nyersanyagárak kapcsán a Citibank közgazdásza azt jelezte, hogy ugyan számítanak áresésre, de nem látnak innen komoly deflációs kockázatot. "Különböző nyersanyagok vannak, de az inflációval összefüggésben leggyakrabban az olajat említik. A Citi előrejelzései azt feltételezik, hogy rövid távon az olajárak valóban emelkedhetnek, és 2021 negyedik negyedévében a Brent megközelítheti a 80 dollárhoz közeli szintet, de 2022-ben csökkenni fognak az árak (a jövő év negyedik negyedévében 65 dollár alá eshet a kurzus). Ugyanakkor nem számítunk deflációra az elkövetkező negyedévekben" - magyarázta a Napi.hu-nak Kalisz.

A Citi 2021-es GDP- és inflációs előrejelzése az, hogy 2021-ben az eurózónában 4,6 majd a következő évben 4,5 százalék lehet a GDP-növekedés, míg az Egyesült Államokban 6,4 és 3,3 százalék. Az infláció esetében pedig az euróövezetben idénre 2, jövőre 1,6 százalékot várnak, míg az USA-ban 3,4 illetve 2,5 százalékot.

Sok inflációs tényező van még

Az inflációt jelenleg az erős kereslet és a kínálat visszafogott növekedése miatti magasabb nyersanyagárak befolyásolják. A kereslet jelenleg a szokásosnál nagyobb ütemben növekszik a különböző költségvetési ösztönző programok és a rendkívül aktív globális fogyasztók révén, akik elköltik a lezárások miatt többlet megtakarításaikat. A legtöbb globális gazdaság és globális vállalat rekordszintű növekedést ért el az elmúlt 4 hónapban - ez a növekedés azonban a következő negyedévekben valószínűleg lassulni fog, ami stabilabb nyersanyagárakat fog eredményezni. Hosszabb távon a magasabb nyersanyagárak új kínálatot fognak generálni, ami korlátozni fogja az anyagok további értéknövekedését - válaszolta Elliott Auckland, a Nemzetközi Beruházási Bank (NBB) vezető elemzője a Napi.hu-nak a pénzintézet várakozásai kapcsán.

Annak kapcsán, hogy a magasabb nyersanyagárak mellett a szállítás is megdrágult, jelezte, hogy a probléma többrétű: egyrészről kihat erre a konténerhiány, a járványügyi lezárások miatt egyes szállítási útvonalak megszakadása, az import áruk iránti erős kereslet. "Noha a magasabb szállítási költségek önmagukban is problémát jelentenek, a nagyobb gondot az ellátási láncokat érintő problémákból eredő alacsonyabb ellátási kapacitás jelentette, amely számos ágazatot érintett, például az autóipart, a szórakoztatóelektronikai ipart, stb. mivel az alacsonyabb kínálat (amely nagyrészt az ellátási láncok elakadásával függ össze) akkor következett be, amikor a túlzott kereslet felfelé irányuló árképzést eredményez" - tette hozzá az NBB szakértője.

Az infláció kapcsán a pénzintézet várakozása az, hogy az inflációs nyomás csökkenésére lehet számítani az elkövetkező 12 hónapban, mivel a fogyasztóiár-index alapján mért inflációs ráta 5 százalékról 2 százalékra fog csökkenni a kínálat javulásával és a kereslet növekedésével. "Ez már megfigyelhető bizonyos áruk, például a fűrészáruk esetében, amelyek árai drámaian megugrottak az év elején, de aztán ugyanolyan jelentős nagyságban csökkentek a megnövekedett kínálat és a gyengébb kereslet következtében (a kereslet szintén érzékeny a magasabb árakra)" - magyarázta a helyzetet.

"A deflációra nem valószínű, hogy sor kerül az elkövetkező években, tekintettel a rendkívüli mértékű költségvetési és monetáris támogatásokra, valamint a munkaerőpiacok egyre szűkösebb helyzetére. Ennek ellenére egy új gazdasági válság (potenciálisan a magas adósságszint következtében) vagy az eszközárak hirtelen esése (potenciálisan a szigorúbb monetáris politika nyomán) újraindíthatja a deflációs nyomást. Nem tartom valószínűnek azonban, hogy a központi bankok élnének egy ilyen forgatókönyvvel, sokkal valószínűbb, hogy a központi bankok túl lassúak lesznek ahhoz, hogy felhagyjanak az ultralaza monetáris politikával, és elveszítsék az uralmat az infláció felett" - közölte lapunkkal egy esetleges deflációs nyomás kialakulásának esélyeiről.

Elliott Auckland ezzel együtt jelezte, hogy a defláció a fentiekkel együtt is valószínűtlennek tűnik, mivel a foglalkoztatás jelenleg nagyon erős és folyamatosan javul a fejlődő világban, ráadásul az éveken át tartó laza monetáris politika szerte a világon a lakásárak éles emelkedéséhez vezetett, ami valószínűleg az inflációt is befolyásolja (például a magasabb bérleti díjak lehetnek ilyen tényezők). A Nemzetközi Beruházási Bank előrejelzése szerint Magyarországon az infláció idén valószínűleg 4, jövőre pedig 3 százalék körül alakul majd. A jelek szerint már 2021-ben tetőzött az infláció. Az euróövezeti infláció 2021-ben valószínűleg alig haladja meg a 2 százalékot, és 2022-re visszaesik 1,5 százalékra.