A hazai infláció csökkenése most már jó ütemet ért el, éves szinten a közeljövőben 10 százalék alá esik, miközben 3 havi szinten, ami sokkal jobban jellemzi a rövidtávú folyamatokat, már csak 4 százalék körüli az érték. Virág Barnabás, az MNB alelnöke szerint azonban ilyenkor óvatosságra van szükség, mert ha idő előtt győzelmet hirdetnek az infláció fölött, még könnyen visszatérhet, és tartóssá válhat.

50 éves tapasztalat

Az alelnök ezt a folyamatot a 70-es évek példájával illusztrálta, amikor az akkori, frissen fejletté vált nyugat-európai gazdaságokban és az USA-ban csak nem akart múlni az első nagy olajárrobbanás utáni infláció. Kétségkívül, akkor a jegybankok monetáris politikája nem volt olyan kifinomult, mint ma, a gazdaságban lévő pénz mennyiségének szabályozása még másként zajlott. Részben pont az akkori tapasztalatok alapján alakult ki a mai,

Kapcsolódó

sokkal kifinomultabb monetáris eszköztár.

A jegybankok azt is tapasztalták, hogy az inflációs vagy éppen deflációs folyamatokat tartósan, fenntarthatóan kell leküzdeni, mivel a gazdasági szereplők várakozásainak is alkalmazkodniuk kell a helyzethez: el kell jutni oda a jelenlegi esetben oda, hogy már ne is gondoljanak az infláció fennmaradásának vagy visszatérésének lehetőségére. Ha már nem számítanak erre például a gyártók, termelők, kereskedők, akkor sokkal kevésbé mernek árat emelni, míg, amint ezt tavaly láthattuk, az inflációs pszichózisban akár hetente megteszik ezt.

Ők sem kapkodnak

Ahhoz, hogy ezeket a veszélyeket ki lehessen küszöbölni, a jegybankok hosszabb ideig fenntartják a szigorúbb monetáris környezetet (magasabb jegybanki alapkamatokat, magasabb kötelező jegybanki tartalékot). Nem véletlen, hogy az infláció mind az Egyesült Államokban, mind az eurózónában már korábban tetőzött és szép ütemben csökken, az egyébként nem vészesen magas jegybanki alapkamataikat hosszabb ideig nem akarják még csökkenteni, a várakozások szerint erre jövő év vége felé kerülhet sor.

Speciális helyzet

A hazai helyzet annyiban tér el, hogy nálunk az infláció kiugróan magas lett, sokkal magasabb, mint bárhol az Európai Unióban, ezért értelemszerűen jóval szigorúbb monetáris politikával kellett reagálni rá, ráadásul a nálunk még meglévő nemzeti valutát is meg kellett menteni az összeomlástól (ebben a tekintetben már sokan látják az euró egyértelmű előnyét, köztük a pénzügyminiszter is). 

Ez nominálisan rendkívül magas, a csúcson 18 százalékos effektív jegybanki kamatot eredményezett, rendkívüli monetáris politikai eszközök bevezetése mellett. A monetáris politika mostanra visszatért szokásos eszközeihez, a legfontosabb szerepet visszavette a jegybanki alapkamat, amely most 12,25 százalékon áll, miközben az augusztusi év/év szintű inflációs adat nagyjából ugyanekkora volt.

Fájdalmasabb emlék, hosszabb gyógyulás

Ezzel a kamatszinttel ugyanakkor sokkal magasabban állunk, mint az unióban bárki, régiónkban is 5,75-7,00 százalék között állnak a jegybanki alapkamatok. Érthető, ha sokan türelmetlenek, és gyorsabb kamatcsökkentést szeretnének nálunk is, azonban a még most is magasabb infláció nagyobb veszélyeket is hordoz magában. 

Most még csak várakozás, hogy az egyszámjegyű tartományba, majd a régiós szint átlagára csökkenjen az infláció, és még ott is fennmarad a feladat, hogy a jegybanki célérték, 3 százalékra lehessen leszorítani. Az egyedülállóan magas infláció azonban még a közelmúlt fájó emléke, a szereplők még tarthatnak attól, hogy visszatér, ezért hangsúlyozta a jegybank alelnöke, hogy komolyabb feladat az inflációt első lépésként stabilan egyszámjegyű szinten tartani, majd onnan tovább csökkenteni.

Ahol mondjuk 12 százalékon tetőzött az infláció, ott könnyebben elhiszik, hogy a kétszámjegyű érték már nem fenyeget, nálunk azonban él még a 20 százalék fölötti infláció emléke, hisz pár hónapja még ez volt az adat, és mindannyian rémülten gondolunk az egy évvel ezelőtti helyzetre, amikor az élelmiszerárak rövid idő alatt megduplázódtak. Ezeknek az emlékeknek és a hozzájuk kapcsolódó félelmeknek meg kell szűnnie, a múlt ködébe kell veszniük, ez azonban csak úgy megy, hogy ha esély sincs az infláció fellángolására.

Ugyanoda jutunk, csak lassabban

Ha túl hamar olcsóvá válna a pénz, túl gyorsan robbanna be a hitelezés, hirtelen nőne meg a vásárlóerő, akkor rögtön megindulhatnának az áremelések is. Ha a folyamat fokozatos, ez a veszély sokkal kevésbé jelenhet meg, ráadásul ezt finomhangolással is kiküszöbölheti a jegybank. A többiekhez képest magas jegybanki alapkamat végül vissza fog térni a régiós szintre, de az csak olyan ütemben valósulhat meg a jegybank szerint, hogy esélye se legyen újra fellángolni az inflációnak. Ha végre visszatér az egyszámjegyű tartományba, onnan már nem szabad kiengedni még egyszer.