A digitális jegybankpénz lényegében ugyanolyan fizetőeszköz, mint a mai pénzek, csakhogy míg ma a pénz bárkinél lehet például készpénzben, addig a digitális pénz a jegybanknál van, tehát végső soron közvetve vagy közvetlenül mindenkinek ott kell, hogy legyen a számlája.

Változhat a jegybank és a kereskedelmi bankok szerepe

A digitális jegybankpénz így értelemszerűen olyan eszköz lesz, amit a jegybank garantál, ugyanakkor bevezetése nem egyenlő az egyszintű bankrendszerrel, vagyis nem veszi át a jegybank a betétgyűjtés és a hitelezés szerepét, de óhatatlanul hatékonyan, a jelenleginél erősebben együtt kell működni a kereskedelmi bankoknak és a jegybanknak. A részletek kidolgozása még a jövő kérdése, hisz a cél az, hogy ami most jól működik a bankrendszerben, az megmaradjon.

A készpénz feltehetően kikerül a rendszerből, ha a digitális jegybankpénz veszi át a szerepet. Jelenleg Kína, az USA és az Európai Központi Bank foglalkoznak leginkább a fejlesztéssel. Nagy kérdés lesz, hogy ki valósítja meg először a projektet: ezt követően feltehetően sokan igyekeznek majd követni, hogy ne maradjanak le, ennyiből a kisebb jegybankoknak is célszerű felkészülten várni ezt az időpontot.

Monetáris politika

A sajtóreggelin Virág Barnabás a monetáris politikával kapcsolatos kérdésekre válaszolva elmondta, hogy

az irányadó jegybanki kamat, amely most 18 százalék, az alapkamat 13 százalékos szintjét nagyjából az ősz folyamán érheti el.

Hangsúlyozta, hogy továbbra is óvatos megközelítést fognak alkalmazni.

Inflációs pszichológia

Eddig magasak voltak az inflációs várakozások és sokszor indokolatlan áremelésekre is sor került pusztán pszichológiai okokból, ezek a hatások azonban mérséklődnek, miután a külső környezetből már árcsökkenések érkeznek be (csökkenő gáz-, olaj-, és gabonaárak stb.), ugyanakkor sok döntéshozó a várakozások alapján hoz döntést, ezt pedig mérsékelheti a szigorú monetáris politika.

Az idei egyszámjegyű infláció elérése annyiból is fontos, hogy a januári béremeléseknél már ebből lehet kiindulni, nem kétszámjegyű várakozásokból, ami mérsékelheti az ár-bér spirál hatását. A magas hazai kamat annyiban is szükséges volt, hogy a pánik időszakban a befektetők azt nézték, mekkora az infláció és a kamat aránya, és ahol nagyon elmaradt az inflációtól, onnan menekültek.

A tavalyi összeomlás

Emellett nálunk az infláció nem fokozatosan jött, hanem egy hirtelen robbanással, miután az energiaárak emelkedését a kormány nem engedte rá a piacra fokozatosan, hanem nyáron egy lépésben emelte meg az átlagfogyasztás fölött. Ráadásul ekkor jött az orosz gáz megszűnésének sokkhatása az európai piacon, amelynek csúcspontja az Északi Áramlat vezeték felrobbantása volt, így hisztéria alakult ki a gázpiacon.

Miután Magyarország volt a leginkább kitett a gázimportnak az energiamixen belül, ezért a legnagyobb csapást ez ránk mérte, és ezt a piac is tudta, ezért menekültek a forintból, sőt, shortolták azt. A forint zuhant, és ez kiváltotta az euróba való lakossági menekülést, vagyis megingott a forintba vetett hit, spontán euróizáció zajlott. Mindez együtt kikényszerítette, hogy a jegybank igen komolyan lépjen fel, kiszélesítse a kamatfolyosót, magas effektív jegybanki kamatot alkalmazzon, biztosítsa közvetlenül az energiaimporthoz szükséges devizát és megemelje a kötelező tartalék mértékét.

Elvonult a vihar

Ezek a lépések hatékonyak voltak, a forint trendje megfordult, erősödésbe kezdett, a bizalom visszatért, miközben a külső tényezők is konszolidálódtak: az energiaárak visszatértek a két évvel ezelőtti szintekre. Mindez immár lehetővé teszi a monetáris lazítás megkezdését és az infláció csökkenésének függvényében a kamatcsökkentési ciklus lebonyolítását.