Az MNB monetáris tanács (MT) legutóbbi, július 22-i kamatmeghatározó ülésén egyedül szavazott a kamatszint tartására, a többi nyolc tag (Balog Ádám, Bártfai-Mager Andrea, Gerhardt Ferenc, Kandrács Csaba, Kocziszky György, Matolcsy György, Pleschinger Gyula és Windisch László) egyaránt a 20 bázispontos újabb csökkentés mellett voksot, így alakult ki a 2,1 százalékos - a piacot meglepő - újabb történelmi kamatszint - derül ki a ma publikált rövidített jegyzőkönyvből. (Meglepetésnek számít, hogy több hónap után Pleschinger Gyula újra a többséggel szavazott - a szerk.)

Nincsenek komoly felhők a monetáris horizonton

A tanács következő kamatmeghatározó ülését augusztus 26-án tartja, amelyről 2014. szeptember 10-én 14 órakor tesz közzé rövidített jegyzőkönyvet.

Eszerint az MT úgy látta, hogy folytatódhat a magyar gazdaság bővülése, a kibocsátás azonban még elmarad potenciális szintjétől és 2015 során közelítheti meg azt. A belső keresleti tételek élénkülése ellenére a kapacitáskihasználtság csak fokozatosan javulhat. A munkanélküliségi ráta csökken, azonban még mindig meghaladja a strukturális tényezők által meghatározott hosszú távú szintjét. Az inflációs nyomás tartósan mérsékelt maradhat.

A júniusi inflációs adat alapján a fogyasztói árak továbbra is historikusan alacsony dinamikát mutatnak. A középtávú kilátásokat megragadó inflációs alapfolyamat mutatók továbbra is mérsékelt inflációs nyomást jeleznek. A hazai reálgazdasági és munkapiaci tényezők továbbra is dezinflációs hatásúak, az alacsony infláció tartósan fennmaradhat. Azonban a konjunktúra élénkülésével a belső kereslet oldaláról érkező dezinflációs nyomás fokozatosan gyengül, és az infláció az előrejelzési horizont végén érheti el az árstabilitásnak megfelelő, 3 százalék körüli értéket.

Itt a kamatvágások vége

A tanács több tagja is röviden értékelte a 2012 augusztusa óta tartó kamatcsökkentési ciklus makrogazdasági hatásait, és egyetértettek abban, hogy van még tér némi kamatcsökkentésre. Abban is egyetértettek, hogy egy 20 bázispontos kamatcsökkentéssel az alapkamat elérhet arra a szintre, ami az inflációs cél középtávú elérését és a reálgazdaság ennek megfelelő mértékű ösztönzését biztosítja. Többen is hangsúlyozták, hogy a kamatpálya aljával kapcsolatos bizonytalanság megszüntetése a lazítási ciklus lezárását indokolja, ezért a 20 bázispontos csökkentés mellett a lazítási ciklus lezárását javasolták.

Ezzel a kétéves, 490 bázispontos lazítási ciklus véget ér.

Cinkotai: Magyarországon már árstabilitás van

Egy tanácstag - minden bizonnyal az inflációs szakértőnek számító Cinkotai János - véleménye szerint Magyarországon már árstabilitás van és az infláció az előrejelzési horizonton várhatóan a jegybanktörvény alapján kitűzött inflációs céllal összhangban alakul.

Érvelése szerint az alapkamat további csökkentése nem indokolt, a gazdasági növekedést pedig alig számszerűsíthető mértékben támogathatja, ami nem-konvencionális jegybanki eszközzel (növekedési hitelprogram) is támogatható. Az irányadó kamatláb további mérséklése - a befektetői hangulat változása esetén - pénzügyi kockázatot hordozhat magában, míg annak kedvező hatásai csak korlátozottan érvényesülhetnek - sorolta Cinkotai.

Pleschinger: az a fontos, hogy itt a vágás vége

Az MT egy másik tagja - valószínűleg ő volt Pleschinger Gyula - azt emelte ki, hogy a jelenlegi döntés fő üzenete nem a további kamatcsökkentés mértéke, hanem a ciklus lezárása lehet, ezért - fenntartva, hogy a csökkentés az esetleges pozitív hatások mellett azokhoz képest nagyobb mértékben növeli a kockázatokat - a döntés fő üzenetére tekintettel támogatta a 20 bázispontos csökkentés mellett megvalósuló, a kamatcsökkentési ciklust lezáró javaslatot.

Sokáig maradhat alacsony a kamat

A Tanács értékelése alapján a nemzetközi pénzügyi környezet alakulásával kapcsolatos bizonytalanság óvatos monetáris politikát indokol. A többség megítélése szerint a kamatpálya aljával kapcsolatos bizonytalanság megszüntetése a lazítási ciklus lezárását indokolta, az árstabilitás középtávú elérése pedig további 20 bázispontos kamatcsökkentést tett szükségessé.

Egyetértettek abban is, hogy a makrogazdasági kilátások alapján a monetáris kondíciók tartósan lazák maradhatnak.