A svájci jegybank volt az első a nagyobb súlyú nyugati jegybankok közül, amely márciusban megkezdte a kamatcsökkentést, noha eleve itt volt a legalacsonyabb a kamatszint, 1,75 százalékkal. Azóta most a harmadik 25 bázispontos kamatcsökkentésre került sor, és a tervek szerint folytatódik a kamatcsökkentési ciklus, amíg a kamat el nem éri a 0,5 százalékot.

Carry trade kérdése

Ez persze rögtön újabb érdekes kérdést is felvet, mégpedig azt, hogy nem lesz-e ismét a svájci frank a finanszírozó valuta a japán jen helyett, nem ebben nyitnak-e majd újra carry trade ügyleteket. A mostani döntésnél minden bizonnyal erre is gondoltak, ugyanakkor a helyzet annyiból kedvező, hogy mind az Európai Központi Bank (EKB), mind az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed csökkentette kamatát szeptemberben, a Fed mindjárt 50 bázisponttal.

Kapcsolódó

Így a kamatkülönbség nem nőtt a mostani vágással rövid távon, és mind az EKB, mind a Fed azt jelezte, hogy ha nem történik semmi rendkívüli, akkor dinamikusan folytatják a kamatcsökkentéseket, így van esély arra, hogy a továbbiakban sem fog nőni a kamatkülönbözet, sőt, ha a svájci jegybank megáll 0,5 százaléknál, még csökkenhet is, mivel a másik két nagy jegybank összesen jóval többet tervez vágni, mint Svájc, melynek így még 50 bázispont van hátra.

Gyengélkedő export

A kamatcsökkentést ugyanakkor sürgette egy olyan tényező, mellyel más jegybankoknak nem kell szembesülnie: a svájci frank erősödése. Ez a probléma már nagyon régi, és az egykori svájci frank hitelesek is jól emlékeznek még rá, de az elmúlt években az árfolyam nem zavarta a svájci exportot, most viszont kezdik érezni a visszaesést. 

Kép: Economx

Az ország egyik legnagyobb ipari szövetsége, a technológiai gyártókat összefogó Swissmem augusztusban jelezte, hogy idén már kedvezőtlen a helyzet, és sürgette a jegybankot, hogy lazítson, mert az ipar nem bírja el a frank további erősödését. A svájci jegybank el is ismerte a döntést indokolva, hogy az egyik fontos tényező az árfolyam volt, ami mindjárt az inflációra is hatással van, mégpedig annyiban, az importárak csökkenése akár deflációhoz is vezethet.

Defláció lehetősége

Az infláció jelenleg 1,1 százalék Svájcban, jövőre 0,6 százalékos szintet vár a jegybank, ami Kyle Chapman, a Ballinger Group devizapiaci elemzője szerint már kényelmetlenül alacsony lehet, noha Svájcban nincs konkrét inflációs cél, csak egy célsáv van 0 és 2 százalék között. Kétségtelen, hogy a célsávon belül kedvezőbb, ha a szint nem térül el nagyon a középértéktől, és az elemző szerint már azt a veszélyt látják, hogy ez lefelé történhet meg.

Ilyen esetben már nem a kamat 0-ig vagy akár nem negatív szintre csökkentése valószínű a szakember szerint, hanem a jegybank közvetlen beavatkozása a devizapiacon. A frank erősödése egyébként önmagában nem logikus, hisz a deviza túlértékelt és a kamata is alacsonyabb más devizákénál, de előfordulhat, sok short pozíció épült ki, logikus gyengülésre várva, és ezeket zárják, ugyanakkor az sem kizárt, hogy a japán jen erősödése is hatással van a piaci résztvevőkre.

A távozó, elhíresült jegybankelnök

A most hosszú idő után távozó jegybankelnök, Thomas Jordan szerint nem kell félni a deflációtól, a közeljövőben, az inflációs érték benn marad a célsávban. Ugyanakkor a kamatcsökkentési ciklus folytatását fontosnak tartotta ahhoz, hogy megvalósuljon ez a cél. Thomas Jordan arról híresült el leginkább, hogy közel 10 évvel ezelőtt, 2015 januárjában váratlanul eltörölte a frankra alkalmazott árfolyamsapkát, noha előtte napokon át esküdözött, hogy ezt nem fogja megtenni. 

Kétségkívül az kényszerítően hatott rá, hogy az EKB éppen bejelentette eszközvásárlási programját, így a fedezetlenül nyomtatott eurót már ne lett volna célszerű megvenni a svájci jegybanknak, miután már így is 700 millió eurós devizatartaléka halmozódott fel. A jegybankelnök ugyanakkor választhatott volna kevésbé ártalmas megoldást is: akár az összes nyitott pozíció lezárását saját költségén melyeket a stop megbízások így is likvidáltak, és utána megkezdeni a deviza szabad lebegtetését.

Brókerbotrányok

Mindenesetre a kár óriási lett: a jegybankelnöki ígéret okán a brókercégek is korlátlan tőkeáttétet engedélyeztek, így amikor hirtelen eltűnt a sapka, 20 százalékos elmozdulás után záródott sok pozíció, a befektetők-spekulánsok esetenként pénzük 10-20-szorosát veszítették el, amit nem tudtak vagy akartak kifizetni, így a brókercégeké lett a veszteség. Ez lett a végzete 3 magyar brókercégnek is, köztük a Quaestornak és a Buda-Cashnak, akik ügyfélpénzeket kockáztattak, és ez a veszteség bedöntötte őket.

Egy korszak vége

A jegybankelnöki hitelesség így komoly csorbát szenvedett, ami általánosságban káros, viszont 10 év alatt ez már lassan feledésbe merül, hisz azóta nem történt hasonló eset. Sőt, a jegybankok inkább úgy döntöttek, hogy nem alkalmaznak árfolyamgátakat, vagy ha igen, azok rugalmasak, nem jelentenek hosszú távú ígéretet, vagyis a befektetők nem kapnak biankó csekket. Jó példa erre a japán jegybank, amely a közvetlen jenvásárlás és a megfelelően időzített meglepetészszerű kamatemelés együttes alkalmazásával sikeresen megfordította a kedvezőtlen árfolyamtrendet.