Az Európai Unió tagállamai közül 15 jobban támogatja a fosszilis tüzelőanyagokat, mint a megújulókat - állapította meg az Európai Számvevőszék (European Court of Auditors, ECA). Az EUObserver cikke szerint  2020-ban 15 uniós országban a meglévő éghajlatvédelmi kötelezettségvállalások ellenére is több támogatást kaptak a kormányoktól a fosszilis tüzelőanyagok, mint a zöldenergiák. Ez akkor is rémisztő, ha a támogatási szintek között jelentős különbségek vannak az érintett országok között.

Finnország, Írország, Ciprus, Belgium, Franciaország, Görögország, Románia, Litvánia, Lengyelország, Bulgária, Svédország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia és Lettország az uniós átlagnál többet fordított fosszilis tüzelőanyag-támogatásra, és többet is, mint a megújulók támogatására. A számvevőszék január 31-én kiadott jelentése szerint a leginkább támogatott szektorok között a nehézipar, a közlekedés és a mezőgazdaság található.

Kapcsolódó

Évi 55-58 milliárd euró volt a támogatás mértéke 2008-2019 között, aminek kétharmada adómentességből, illetve adócsökkentésből származott. A könyvvizsgálói jelentés szerint e támogatások aláássák a szén-dioxid-kvóta rendszerre és a karbon-árakra vonatkozó jelzések hatékonyságát, torzíthatják a piacokat, és megdrágítják a tiszta és energiahatékony technológiák használatát.

Az uniós szervezet a jelentésben felhívta a figyelmet arra, hogy miközben a G20 országok bő egy évtizede  2020-ra vállalták a fosszilis tüzelőanyag-támogatások beszüntetését, ez az EU-ban végül csak 2025-re realizálható tervként "ment át" - ám ez a határidő is az EU országok nyakába liheg már.

Csupán a tagországok kevesebb mint a fele, alig egy tucatnyian jelezték a támogatási csapok fokozatos elzárását legalább némelyik fosszilis energiahordozót érintően, és az EU-ban mindössze hat olyan ország van, ahol erre vonatkozóan konkrét ütemezés is készült.

Az ECA-jelentés szerint megkérdőjelezhető a hatékonysága az ingyenes kibocsátási kvótáknak is, amelyeket az országok eredetileg azért kaptak, hogy az átmeneti időben segítsék az EU-n kívüli piaci szereplők ellenében a dekarbonizálódó nehézipart, légiközlekedést, villamosenergia-hálózatot. Azonban mára kiderült, hogy ezek az ingyenes kvóták nem tettek mást, mint

lelassították az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák elterjedését.

A jelentés szerint az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy az éghajlati célkitűzéseket és az energetikai adót összhangban kellene tartani, és érvényesíteni kell a szennyező fizet elvet is. Ennél fogva meg kellene szüntetni azokat a helyzeteket, ahol a szenet alacsonyabb adók terhelik, mint a földgázt, illetve ahol az egyes fosszilis tüzelőanyagokat lényegesen alacsonyabb adók terhelik, mint a zöld alapú villamos energiát.

Ez a gyakorlatban olyan regulák újrahúzását jelentené, minthogy meg kell szüntetni a légiközlekedés számára kulcsfontosságú kerozin adómentességét, de a dízel benzinnel szemben kedvezőbb kezelését is. Ehelyett új, valóban a környezetvédelmi teljesítményen alapuló szabályozásra volna szükség - és ilyen alapon kivetett adók segítenék a károsanyag-kibocsátások valódi csökkentését.