Amikor a mostani állami nyugdíjrendszer alapjait lefektették, még a népességnek csekély része élte meg és így élvezhette a nyugdíjaskor előnyeit, s akkor sem sokáig - magyarázta a szakember a lapnak. (A teljes tanulmány itt tölthető le.)

Ma 1,8 millió 65 évesnél idősebb ember él Magyarországon, ami a teljes népesség 18,28 százalékát teszi ki. 2030-ban - amikor a mostani '50-es korosztály zöme nyugdíjba vonul - már 2,13 millió 65 évesnél idősebb él majd velünk és ők - a csökkenő születésszámnak köszönhetően - ekkor már a népesség 23,6 százalékát adják majd.

A nyugdíjasok száma 2041 körül eléri 2,39 milliót - ekkora a Ratkó korszakban született emberek zömében a múlt század '70-es éveiben született gyerekei is nyugdíjba mennek - s ekkor már az idősek aránya a teljes népességen belül 28 százalék lesz. Ha a trend nem törik meg - és erre egyelőre kevés jel látszik - 2060-ban a magyar társadalom harmada 65 évnél idősebb lesz - hívta fel a figyelmet Pandurics Anett.

A kihívás kettős, hiszen egyre többen érik el a nyugdíjkorhatárt, ráadásul kitolódik a nyugdíjban eltöltött idő is, amiatt, hogy az emberek egyre tovább élnek. Aligha véletlen tehát, hogy az elmúlt öt év során 26 európai országban - köztük hazánkban - szigorították meg a nyugdíjrendszert, s az egyik leggyakoribb lépés a korhatár-emelése volt.

Az állam jobb és bal keze

A Magyar Nemzeti Bank tanulmánya szerint - amely a reformok közé sorolja a korhatár-emelés és a korkedvezményes nyugdíj megszüntetése mellett a 2,9 millió magánnyugdíjpénztár-tag befizetéseinek visszacsatolását - a nyugdíjrendszer GDP-arányos hiánya mintegy 2 százalék körül ingadozott volna 2040-2045-ig, majd azt követően fokozatosan emelkedett volna az éves GDP 4-4,5 százalékára.

A jegybank szerint a reformok révén a nyugdíjrendszer 2035-ig nem mutat deficitet, utána viszont ugyanúgy fokozatosan eléri majd a 4-4,5 százalékos GDP-arányos hiányt. Jól látszik tehát, hogy az intézkedések csak időszakosak - maga az MNB is jelzi, hogy a magánnyugdíj-pénztári rendszer átalakítása csak 2045-ig csökkenti a nyugdíjdeficitet, azt követően azonban növeli azt, míg a "nők 40" program az indulástól rontja a mutatókat. Vagyis, lényegében csak a korhatár-emelés az, amely hosszabb távon jótékony hatással bír. De vannak más megállapítások is, amelyek alapján félő, hogy a jegybanki vélekedésnél esetleg kedvezőtlenebb szcenáriók érvényesülnek majd - figyelmeztet Pandurics Anett.

Jön a katasztrófa? Még a szakértők is vitatkoznak

Számítási eltérés van az MNB és a Népességtudományi Kutatóintézet (NK) népesség-előreszámításai között: utóbbi szerint már 2030-ban egy aktív korú emberre 0,41 időskorú jut majd, szemben a jegybank számításaiban szereplő 0,37-es számmal. Az eltérés 2060-ra már jelentős: az MNB 100 aktív korúra 57 időst prognosztizál, miközben az NK ekkorra már 67 eltartandó nyugdíjast vár.

A közgazdász szerint az első pillért temetni semmiképpen nem kell, de a jelenlegi rendszer középtávon nem lesz fenntartható. Ugyanakkor szerinte az első pillér fenntartásának számos politikai megoldása lehet, és lesz is, így nem ért egyet azokkal, akik "vészmadárkodnak", vagy arról beszélnek, hogy "nekünk már egyáltalán nem lesz nyugdíjunk". Ma a helyettesítési ráta (a nyugdíj és az utolsó kereset aránya) Magyarországon 66 százalék körül van, ami az európai 57-58 százalékos átlaghoz képest kifejezetten magasnak mondható.

Megtakarítás nélkül azért nehéz lehet majd

Ugyanakkor a fent már ismertetett demográfiai okok miatt a helyettesítési ráta 2030-ra 50 százalékra szorulhat vissza, s 2041-ben a nyugdíjba készülők azzal szembesülhetnek, hogy minden 100 ezer forintnyi utolsó bérük után 30 ezer forintnyi nyugdíj illeti meg őket. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy továbbra is rendkívül jelentős arányt képviselnek a járulékfizetők körében a minimálbéresek, akkor - egy újabb kört nyitva - arról kell beszélnünk, hogy az állam alapvető érdeke, hogy erősítse a második, az önkéntes pillért. Anélkül ugyanis elkerülhetetlen az időskori szegénység - értékelt a szakember.