A munka után járó jövedelem egy részét az állam adók, és járulékok formájában elvonja. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék egy része, valamint a szociális hozzájárulási adó szintén évente megállapított része az egyik ilyen jellegű bevételi forrás - emlékeztet a kutatóintézet. A másik pedig a szakképzési hozzájárulás teljes egésze. Ezekből, illetve az Európai Uniótól kapott visszatérítésekből "működik" a Nemzeti Foglalkoztatási Alap.

Az NFA három feladatot kell, hogy ellásson. Egyrészt a már munkanélküliek számára támogatást kell nyújtania a munka kereséséhez (kiegészítve egy átmeneti pénzügyi segítséggel), másrészt a helyi foglalkoztatási krízisek kezelését, új munkahelyek létrehozásának ösztönzését kell biztosítania. A harmadik feladata pedig a szakképzéshez, átképzéshez szükséges források biztosítása, a programok menedzselése.

Kapcsolódó

Azt, hogy mennyi a pontos bevétele az alapnak, azt az éves költségvetésben határozzák meg. Valójában azonban semmilyen köze sincs ahhoz, hogy mennyien dolgoznak, vagy mennyi a munkaadók, munkavállalók befizetése.

Nagyításért kattintson a képre!

Sőt ezen túlmenően azt sem követi, hogy éppen nő-e a foglalkoztatottak száma, vagy csökken. Pedig ez a Policy Agenda szerint azért lenne logikus, mert ha többen dolgoznak, akkor több adót, és járulékot fizetnek be. Ezért nagyobb lehet a bevétele a foglalkoztatási alapnak, amiből további hatékony programokat lehetne indítani. Ahogy látható, 2010-hez képest - elvileg - 700 ezerrel többen dolgoznak, de a bevételek az idei tervek szerint csupán 7 százalékkal nőttek.

Hova mennek a pénzek?

2010 és 2017 között a Nemzeti Foglalkoztatási Alap kiadásai 345 milliárd forintról 460 milliárd forintra nőttek. Elsőre úgy tűnik, hogy ezen a területen erősített az Orbán-kormány. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy mintegy 270 milliárd forinttal költöttek el többet közmunkára, mint a kormányzás kezdetekor, akkor látszik, hogy jelentősen eltolódtak a belső arányok.

A közmunka kiadásainak - főként, ha a mai formájában nézzük, - mint "munkaerőpiaci eszközként" történő elszámolása az intézet szerint problémás. Ez ugyanis alacsony hatékonysággal juttat vissza a "normál" munka világába dolgozókat, sőt sok esetben inkább onnan szívta el a munkaerőt. A rendszernek az mindenképpen a torz működését jelenti, hogy a munkanélküliség kezelésére a kormánynak ez idáig a közmunka az egyetlen érdemi válasza. Ugyanis miközben 2010-ben 223 milliárd forintot költöttek el álláskeresési támogatásra, és aktív munkaerőpiaci eszközökre, ez 2017-ben már csupán 158 milliárd forint volt.

Nagyításért kattintson a képre!

Amikor munkaerőpiaci-járulékot fizetünk, akkor arra "vásárolunk" biztosítást, hogy munkahelyünk elvesztése esetén segítséget kapjunk az államtól. Ehhez hozzájárul valamelyest az Európai Unió is, mondhatjuk, átvállal valamit a biztosítási díjunkból. Az állam miután beszedi ezt a 241 milliárdot (2017-ben), ebből valójában csak 158 milliárd forintot költ ránk - értékelnek a Policy Agenda-nál.

A maradék összeg egy részét átirányítják a közfoglalkoztatásra. Mondhatja persze az állam azt, hogy a "biztosítási csomag" része a maximum három hónap álláskeresési támogatás, valamint utána a közmunka. Kérdés azonban az, hogy az állampolgár tényleg ezt a csomagot szeretné-e az adójáért cserébe?

Munkaerőhiány van, akkor mi a probléma?

Logikus felvetés, hogy most, amikor munkaerőhiány van, miért kell ezzel a kérdéssel foglalkozni? Egyrészt egy hatékony foglalkoztatási rendszernek nem csak abban van szerepe, hogy aki munkanélküli annak állást keressen. Fontos a foglalkoztatás színvonalának (jobb bérek és munkakörülmények) erősítése is. Ennek kapcsán pedig érdemes még egy számadatot elővenni.

Szakképzési hozzájárulás címen az állam 42 milliárd forint szedett be 2008-ban (a gazdasági válság kitörésének évében), és szakképzési és felnőttképzési programokra 36,2 milliárd forintot költött el. 2017-ben már 80 milliárd forintot sikerült beszedni, és csak 30 milliárd forintot elkölteni. Azaz megmaradt egy 50 milliárd forintnyi összeg, amit pedig nem a beszedés indokaként nevesíthető feladatra költött el az állam.

A másik probléma a közmunka-centrikussága, azaz, hogy helyi munkaerő-piaci válsághelyzetek még munkaerőhiány esetén is keletkeznek. Sőt éppen emiatt is alakulhatnak ki gyárbezárások, termelési üzemek áthelyezése, hiszen ha nincs olcsó munkaerő, akkor az összeszerelő egységek elvándorolhatnak.

Ezeket a kríziseket az államnak tompítania kell. Ha a beszedett pénzeket inkább közmunkára költi el, és - bár csökken a közmunka-kassza 2018-ban - nem a foglalkoztatási intézményrendszer erősítésére és szakképzésre, akkor védtelenebbek lesznek a dolgozók.

Egy részét egész másra költik

A Policy Agenda felhívja a figyelmet, hogy 2017-ben a Nemzeti Foglalkoztatási Alap 62 milliárd forinttal többet szedett be, mint amit minden munkaerő-piaci program elköltött. Ez a fennmaradó összeg volt az egyik forrása a teljesen más célú év végi kormányzati pénzköltésnek. Azaz még azt sem lehet mondani, hogy a foglalkoztatottak után befizetett járulékok összege a közmunkára költődtek volna el. Sokkal inkább egyházi támogatásra, sporttámogatásra, és további más, előre nem tervezett programokra.