Fürdőruha-vásárlásra készül? Sokan vannak ezzel így, ami nem csoda: klasszikus strandolásra való idő van a napokban, beütött a kánikula.

Ahogy egyre többen nyitnak a környezetbarát megoldások felé az élet számos területén, úgy egyre többen ismerik fel azt is, hogy korábbi ruházkodási szokásaik is felülvizsgálatra szorulnak. Egyre többen keresik a fenntartható – anyagát, előállítási módját és a cég általános tevékenységét is figyelembe véve zöldnek tekinthető – ruhadarabokat a boltokban. Nem kivétel ez alól persze a fürdőruha sem.

Számos lehetőség merül fel, ha keresgélni kezdünk az interneten: fenntartható, újrahasznosított, ökotextil. Nagy már a választék a „zöld” fürdőruhák terén is.

A tudatos vásárló azonban ezen a ponton megáll, és elgondolkodik, hogy mi is a meglévő lehetőségek közül a létező legfenntarthatóbb megoldás.

Zöldre mosás a ruhaiparban is

Ahogy arra António Guterres is felhívta a figyelmet az idei davosi Világgazdasági Fórumon (WEF), vigyázni kell a cégek környezetvédelmi ígéreteivel. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) főtitkára rámutatott: számos vállalat csak az aktuális fenntarthatósági trendek miatt, a látszat kedvéért tesz lépéseket szolgáltatása vagy termékei zöldítése felé.

António Guterres hangsúlyozta, egyre több cég tesz melldöngetve zérókibocsátási vállalásokat, a viszonyítási pontok és kritériumok azonban homályosak, ezzel pedig félrevezetik a vásárlókat, a befektetőket és a szabályozó hatóságokat is.

Ez alól a tendencia alól nem kivétel természetesen a ruhaipar sem, a legtöbb kritika ilyen szempontból kétségtelenül a fast fashion márkákat éri. Ugyanakkor más cégek, akár stratupok, egyéb, kisebb vagy nagyobb ruhaipari cégek esetében is felmerül a kérdés, hogy mennyire tekinthető egy-egy környezetbarátként címkézett ruhadarab a gyakorlatban is fenntarthatónak.

Fürdőruha PET-palackból

A fenntartható fürdőruhák jelentős része készül újrahasznosított műanyagból, elsősorban PET-palackból, ez azonban felveti a mikroműanyagokkal kapcsolatos klasszikus kérdést.

Sokan kritizálják a PET-palackok újrahasznosítását arra hivatkozva, hogy egy újabb műanyag terméket hoznak létre az eljárás során, és igen, valóban mikroműanyag kerül ezen anyagok mosásakor a vizeinkbe. A műanyag egyre növekvő környezetszennyezése mellett azért is veszélyes, mert egyes komponensek sokszor már rendkívül kis koncentrációban is maradandó változásokat hoznak létre az életközösségek genetikájában, csökkentve a szaporodási képességet és növelve a mutációk számát. A PET-palackok estében a ftalátok kioldódása okoz problémát

– nyilatkozta a Napi.hu-nak Szilágyi-Csüllög Mónika, a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) Fenntartható divatmárka menedzsmentje szakirányú továbbképzési szak képzésének szakvezetője.

A szakértő, aki aki az ELTE Pszichológia Doktori Iskolájának doktoranduszaként a fenntartható divat fogyasztói elfogadását vizsgálja, hozzátette, egyetlen előnye azért kétségtelenül van az így készült fürdőruhának a hagyományossal szemben. Mégpedig az, hogy

óriási mennyiségű hulladékterheléstől szabadítja meg a szemétlerakókat.

Az EARTHDAY.ORG azt javasolja a mikroműanyaggal kapcsolatos probléma megkerülésére, hogy ezeket az újrahasznosított fürdőruhákat ne rakjuk be a mosógépbe.

„Érdemes inkább hideg vízben, kézzel átöblíteni őket, így csökkenthető a mikroműanyag mennyisége, amely a fürdőruhából a vizeinkbe kerül” – írja a lap.

Ez a megoldás azonban – tekintve hogy intim területekkel érintkező ruhadarabról van szó – higiéniai aggályokat vethet fel.

A műanyag vonzásában

A fürdőruhák rettentő trükkös ruhadarabok, mivel mindenképp valamilyen rugalmas anyagra van szükség az előállításukhoz, így szinte kiáltanak a műanyagért. Ez a legtöbbször poliészter vagy nejlon – magyarázta Diana Tsui kreatív tanácsadó és stylist a CNN-nek.

Úgy tűnik tehát, hogy a mikroműanyagok problémája akkor sem kerülhető ki, ha tudatosan nem az újrahasznosított PET-palackokból készült fürdőruhákat választjuk.

Az elasztánt természetesen nem azért használják a fürdőruháknál, mert zöld megoldás lenne, hanem mert rugalmassá teszi az anyagot, ami egy fürdőruha esetében nagyon praktikus

– mondta Szilágyi-Csüllög Mónika.

„Korábban – 1958-as évektől – a rugalmasság érdekében egyes női ruházathoz vékony gumiszálat adtak, ilyen volt például a poliészer alapú lastex. Az 1941-ben megkezdett kísérletek aztán eredményt hoztak: ekkortól kezdték el használni a lycra néven ismertté vált vékony, rugalmas és erős szintetikus szálat. A lycra hozzáadásával készült anyagok – például a spandex vagy az elasztán – az 1960-as években hoztak totális forradalmat a ruházati iparban. Először fürdőruháknál, fehérneműknél, később pedig miniszoknyákhoz is használták” – magyarázta.

A szakértő szerint az átlagosnál környezetbarátabbnak tekinthető fürdőruhák legkedveltebb alapanyaga mostanság az ECONYL®, a RePreve, vagy az AQUAFIL nejlonhulladékból előállított magas minőségű ökotextilje.

A kulcsszó ismét a mértékletesség

Hogy miként lehet akkor a legtudatosabb döntést hozni a fürdőruha-vásárlás során? Szilágyi-Csüllög Mónika szerint leginkább úgy, ha az egyik elsődleges szempont, hogy minél tartósabbat vegyünk.

„Van egy legalább tízéves viszkóz fürdőruhám, ami nagyon tartós, csak a színe fakult meg kicsit” – említette példaként.

A visszafogottabb, megfontoltabb ruhavásárlás lehet az egyik legmeghatározóbb tényező az iparág zöldítése terén. A negyedik legnagyobb tényező Európában környezetszennyezés szempontjából a textilvásárlás, ezt csak az élelmiszeripar, az építkezések és a közlekedés körözi le.

A Statista szerint Európában a ruhaipari bevételek idén összességében elérhetik a 108,4 milliárd eurót, az éves növekedési ráta pedig 2023 és 2027 között 9,96 százalék lehet. A fürdőruhák a ruhaiparnak természetesen csak egy egészen kis hányadát teszik ki. A Statista kifejezetten ezekre a ruhadarabokra vonatkozóan 12,53 milliárd eurós európai összbevétellel kalkulál erre az évre.

Ez is azt mutatja tehát, hogy a tudatos vásárlás és a ruhák lehető legjobb kihasználása, élettartamuk maximális kitöltése nem csak a nyáron fontos. Célszerű egész évben ezt szem előtt tartva vásárolni a ruhákat. Vagy éppen nem vásárolni.