Éppen tizenöt éve, 2008. február 17-én nyilvánították független állammá Koszovót. A Napi.hu.nak nyilatkozó szakértő szerint a balkáni államnak az egyik legnagyobb érdeme, hogy ezt az állapotot fenn tudták tartani.

„Koszovó függetlensége visszafordíthatatlan, ez kijelenthető. A nemzetközi közösségbe elkezdett integrálódni, vannak politikai, diplomáciai és gazdasági kapcsolatai. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni az ország belpolitikai és gazdasági kihívásait, rendezetlen viszonyát Szerbiával. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy Koszovó egy fejlődő ország, amely elérte és megtartotta a függetlenségét” – mondta a Napi.hu-nak Ármás Julianna, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) kutatója.

Hozzátette, ezt a tényt, valamint ennek visszafordíthatatlanságát egy ponton Szerbiának is el kell ismernie. Az azonban, hogy ezt valaha is deklarálja-e Belgrád, már egy másik kérdés.

Az elmúlt hónapokban erősödtek azon nemzetközi törekvések – leginkább az Európai Unió és az Egyesült Államok részéről –, hogy közelebb kerüljön Szerbia és Koszovó a kapcsolatuk rendezéséhez, ahhoz, hogy megállapodásra jusson egymással a két ország. Ezen törekvés ugyanakkor nem újkeletű, több mint tízéves a Belgrád–Pristina párbeszéd. A két fél közötti tárgyalások az Európai Unió égisze alatt zajlanak 2011 óta, ennek keretében határozta meg a szerb és a koszovói oldal is a saját céljait, amelyek elérésével szerintük sikerrel koronázva zárulhatna a dialógus.

Koszovó azt szeretné, hogy Szerbia ismerje el független államnak. Szerbia pedig a Koszovó területén lévő szerb többségű önkormányzatok közösségének elismerését szeretné, akár autonómia megadásának formájában is. Miután a felek maximalizálták a célkitűzéseiket, ezek egymásnak ellentmondanak, így gyakorlatilag az egész párbeszéd tetszhalott állapotba került, megakadt

– magyarázta a szakértő.

Tavaly februárban azonban Oroszország megtámadta Ukrajnát, a háború pedig új színezetet adott a szerb-koszovói konfliktusnak is.

Háborús motiváció

Már az ukrajnai háború kitörésének másnapján felmerült a kérdés – főleg az orosz befolyás miatt –, hogy vajon mikor terjed át a fegyveres konfliktus a Balkánra – mondta Ármás Julianna. Hozzátette, nem várható, hogy ez megtörténik, mert valójában Oroszországnak sem érdeke a háború átterjedése a térségre.

Az persze nagyon is érdeke a Kremlnek, hogy legyen egy másik gócpont, amelyre figyel a nemzetközi közösség, hiszen addig sem az ukrajnai eseményeken van a fókusz. Ezzel magyarázható a szakértő szerint az is, hogy a tavaly év végi észak-koszovói határblokádoknál – augusztus után több is volt –

nagyon erős aktivitást figyeltek meg az orosz érdekeltségű csatornákon, jelentős volt az orosz dezinformáció.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Aleksandar Vucic szerb elnök Belgrádban, 2019. január 17-én
Vlagyimir Putyin orosz elnök és Aleksandar Vucic szerb elnök Belgrádban, 2019. január 17-én
Kép: Reuters

A háború kitörésével mindenesetre a nemzetközi közösségnek nagyon fontossá vált a szerb-koszovói kapcsolat normalizálása, ennek elősegítése. Már csak azért is, mert Vlagyimir Putyin orosz elnök előszeretettel von párhuzamot a Krím-félsziget és Koszovó között, ennek a végére pedig mielőbb pontot szeretnének tenni. Ennek köszönhetően született meg a német-francia terv annak reményében, hogy egy alternatíva felvetésével kimozdíthatják a tetszhalott állapotból a párbeszédet.

„Puha”dokumentum, mégis nagy előrelépés

A német-francia terv részletei a nagyközönség számára nem ismertek, csak annyit lehet tudni, amennyit a felek nyilatkozataikban elcsepegtettek ezzel kapcsolatban. Az mindenesetre valószínűsíthető, hogy ebben a dokumentumban – amelyre semmiképp nem lehet egy végső megállapodásként tekinteni – nem szerepel, hogy Szerbia elismerné Koszovó függetlenségét, ám azt aláírná Belgrád, hogy nem akadályozza Koszovó nemzetközi szervezetekbe való felvételét. Utóbbit azért fontos írásban rögzíteni, mert korábban volt már arra példa, hogy Szerbia partnerországoknál kampányolva igyekezett ellehetetleníteni Koszovó felvételét bizonyos nemzetközi intézményekbe.

A szakértő szerint ez még csak egy „puha” dokumentum, mégis fontos, mert közelebb hozza a feleket a konszenzushoz.

Ahhoz, hogy egy végleges megállapodás is megszülessen, megfelelő kaliberű felajánlásra lesz szükség a nemzetközi közösség részéről, ugyanakkor Szerbianak és Koszovónak is nagyobb kompromisszumkészséget kell mutatnia. Utóbbinak azonban egyelőre nem sok jele látszik. Ez adódik a társadalmi támogatottság hiányából, valamint a politikusok magatartásából is. Aleksandar Vucic szerb elnök és Albin Kurti koszovói miniszterelnök nem a leghatékonyabban működnek együtt. Jelenleg úgy tűnik, hogy a politikai profiljukban a konfliktusos tárgyalási keret megtartása magasabbra értékelt, mint a kompromisszum felé való elhajlás

– fogalmazott Ármás Julianna.

Aleksandar Vucic egy nyilatkozatában sérelmezte, hogy az Európai Unió gyakorlatilag ultimátumot adott Belgrádnak: aláírják a német-francia tervet vagy búcsút inthetnek az európai integrációnak. A Balkán-szakértő szerint azonban ez a műsor Aleksandar Vucic részéről inkább a hazai közvéleménynek szólt, így készítheti fel a szerb társadalmat arra, hogy Koszovó kapcsán valamilyen megállapodás születhet a közeljövőben.

Északi feszültségek, nyugdíj Szerbiából

Koszovó népessége mintegy 1,8 millió fő, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 2010-es és 2013-as felmérései alapján a lakosság 90-91 százaléka albán, 8-9 százalékuk pedig szerb. Más etnikumok is élnek kisebbségben Koszovó területén, de arányuk nem éri el az egy százalékot.

A koszovói Ifjúsági Kezdeményezés az Emberi Jogokért (YIHR KS) arról számolt be a Napi.hu-nak, hogy az ország jogi rendszere nemzetközileg elfogadott jogi normákra épül ugyan, ennek érvényesítése a gyakorlatban azonban sokszor már nem valósul meg. Tapasztalataik szerint a roma, askali és egyiptomi kisebbségek tagjai szorultak leginkább a társadalom peremére. A legtöbb esetben diszkriminációs ügyekkel, gyűlöletbeszédekkel kapcsolatban fordulnak az érintettek segítségért a szervezethez.

A legtöbb probléma persze a koszovói albánok és a – legnagyobb számban Észak-Koszovóban élő – szerbek konfliktusából fakad. Ezen a területen párhuzamos intézményrendszer maradt fent Koszovó függetlenségének kikiáltása után is. A pristinai vezetés nem tudta az észak-koszovói járásokat integrálni a saját állam- és közigazgatási rendszerébe, vagy bizonyos esetekben ez sikerült, de a szerb kapcsolat is megmaradt – magyarázza Ármás Julianna. Észak-Koszovóban erős szerb befolyás érvényesül, sokan Szerbiától is kapnak juttatást, a nyugdíjasoknak Szerbiából is jár nyugdíj.

A nemzetközi sajtóban is számos alkalommal lehetett arról hallani, hogy az észak-koszovói szerbek blokád alá vonták a határátkelő-helyeket vagy éppen kivonultak a közigazgatási intézményekből tiltakozásképpen. Ha a német-francia terv erre a problémára még nem is tud megoldást nyújtani, de a Belgrád–Pristina-dialógus sikeres lezárásához az észak-koszovói feszültségeket mindenképp fel kell oldani, de legalábbis enyhíteni kell.