Az elmúlt néhány évben a versenyszféra növekvő munkaerőigényének köszönhetően sokan átléptek a közfoglalkoztatásból a nyílt munkaerőpiacra, főleg a piacképes szakmával rendelkező fiatalok - olvasható a portálon.
A közmunkaprogramban részt vevők összetétele így aztán egyre távolabb kerül a piaci igényektől: jellemzően a képzetlen, munkavégzésre korlátozottan vagy egyáltalán nem képes, tartozásokat halmozó, illetve hátrányos helyzetű, elzárt településeken élők "ragadtak be" az állami foglalkoztatási rendszerbe.
Még a munkaerő iránti élénk piaci kereslet mellett is átlagosan 60-70, de vannak olyan települések, ahol 80 százalékos a "beragadási" arány, vagyis a közmunkások kétharmada-háromnegyede folyamatosan részt vesz a közfoglalkoztatásban.
A tanulmány szerint egyébként azok akik piaci munkát találtak, nem a közmunkaprogramban szerzett tapasztalatoknak köszönhetik ezt, hanem a munkaerőkeresletnek.
A tanulmány szerint a közmunkásbér magasabb ugyan, mint a segély, de nem alkalmas arra, hogy tömegeket mozdítson ki a szegénységből. Ráadásul az önkormányzatok számára nagyon fontos ez a foglalkoztatási forma, mert az elmúlt években sokat lendített a településképek javításában.
A közmunkások által végzett munka olcsóbb, mint ha piaci viszonyok között kellene például a csatornatisztítást megoldani, ezért az önkormányzatok igyekeznek megtartani a jobb dolgozókat.
A "beragadók" körében újratermelődik az alacsony iskolázottság és a munkavégzés szempontjából alapvető készségek hiánya, így aztán egyre inkább erősödik a közmunkaprogram "befogadó munkahely" jellege.