A BNPL tevékenységnek számos formája érhető el világszerte, ám minden konstrukció alapja, hogy a vevő – tipikusan online vásárlás során - nem a vásárláskor, hanem mindenképpen később egyenlíti ki a számlát, akár egy összegben akár előre meghatározott részletekben. Mindezt előzetes adósminősítés nélkül. A leírásból joggal következtethetnénk fogyasztói hitelre, de a BNPL nem az, aminek látszik.

 

Az új finanszírozási forma pont azért kiemelkedően népszerű az Y és Z generációk körében, mert nekik még jellemzően nincs hitelkockázati értékelésre alkalmas banki múltjuk, vagy ódzkodnak az olyan klasszikus banki finanszírozási termékektől, mint a hitelkártya vagy a fogyasztói hitelek. Ráadásul ebben a konstrukcióban a szolgáltatás igénybevételének díját nem a fogyasztó fizeti meg, hanem az értékesítő fél, a vásárló csupán a termék vagy szolgáltatás ellenértékét téríti meg a BNPL-szolgáltatónak, mint közbenső félnek.

Csakhogy ami előny az egyik, az hátrány a másik oldalon. Ilyen kockázat lehet

• a nem felelősségteljes használat (túlköltekezés, impulzusvásárlás), mivel a gyorsan és egyszerűen igénybe vehető finanszírozáson keresztül elérhetővé teszi drágább termékek, szolgáltatások, vagy nem várt kiadások finanszírozását;

• a késedelmi díjak és kamatok, melyeket sokszor a vevő önhibájából (el nem olvasott szerződési feltételek) szabnak ki;

• az agresszív marketing, mivel a pénzügyi szolgáltatókra vonatkozó hirdetési korlátozások nem vonatkoznak a BNPL-re;

• a hagyományos hiteligényléshez kapcsolódó hitelbírálat elmaradása; valamint

• az, hogy a kiberbiztonsági intézkedések esetleges hiánya miatt – főleg az online kereskedésben – a vevő erősen kitett a csalás kockázatának is.

Ami a fogyasztók számára kockázat, az az eladók számára előny. Az eladók a BNPL szolgáltatással gyorsabban hozzájutnak a termék vagy szolgáltatás ellenértékéhez, mint vevői részletfizetés esetén, miközben a nemfizetési és partner-kockázatot a BNPL szolgáltató leveszi a vállukról. Ezen felül a szolgáltatást nyújtva – a reklám korlátozások hiánya miatt – több vásárló elérésére képesek, növelve a vásárlói költéseket és fokozva a vásárlói élményt.

A fogyasztó is jól jár, mivel a BNPL-lel az olyan drágább fogyasztási cikkek és szolgáltatások is elérhetővé válnak, mint az autószervíz („Fix Now, Pay Later”), az utazás („Fly Now, Pay Later”) vagy legújabban akár a magánegészségügyi szolgáltatások („Care Now, Pay Later”). A szolgáltatás terjedési sebességét mutatja, hogy a Precedence Research előrejelzései alapján a nemzetközi BNPL-piac értéke 2030-ra akár jelentősen meghaladhatja a 3.000 milliárd dollárt.

Mindez különösen indokolttá teszi a fogyasztóvédelmi szabályok felügyeletek részéről történő átgondolását, mivel a BNPL szolgáltatás végső soron ugyanúgy megterheli, és akár túl is terhelheti az adósokat, mint a hiteltermékek.

De hogyan lehetséges, hogy ami ránézésre hitel, az mégsem az? A válasz a „kulisszák mögött”, az ügyfél által nem ismert, a kereskedő és a szolgáltató közötti megállapodás részleteiben keresendő. Jellegét tekintve két típusú BNPL-szolgáltató különböztethető meg. Egy részük a pénzügyi intézmények számára közvetít hitelt, miközben a kereskedőknek részletfizetési szolgáltatást kínál. A szolgáltatók másik típusa követelésvásárlást (faktorálás) végez, melynek keretében díj ellenében (jogi formáját tekintve engedményezés útján) átveszi a vevő tartozását az adott kereskedőtől, majd ő maga végzi a pénz beszedését, ha kell, a behajtását közvetlenül az adóstól. A Magyarországon tevékenységet végző BNPL-szolgáltatók esetében a faktorálási megközelítés az elterjedtebb, de van olyan társaság is, amely pénzügyi intézmény számára közvetít hitelt.

Ennek ismeretében is joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan választható szét a BNPL-szolgáltatás fogalma a pénzügyi lízing, valamint a hitel konstrukcióktól. Az egyik legfontosabb különbség a BNPL-szolgáltatók által nyújtott finanszírozás és a klasszikus banki hitelezés között, hogy a BNPL jellemzően kamatmentes (viszont a késedelmi díj szolgáltatónként változik), valamint, a BNPL igénybevételének nem előfeltétele a klasszikus hitelminősítési folyamat. Emellett, mivel jelenleg számos más, pénzügyi termékekre érvényes előírás nem alkalmazandó a BNPL-szolgáltatók esetében, így a reklámtevékenység is kevésbé limitált.

A három fogalom leghangsúlyosabban a felhasználási területük mentén választható szét, ugyanis míg a hitel számos célt szolgálhat (jelzáloghitel, személyi kölcsön stb.), addig a lízing jellemzően egy nagy értékű konkrét eszközhöz kapcsolódik, a BNPL szolgáltatás pedig rendszerint a kiskereskedelmi vásárlások során, de nagyobb értékű fogyasztási cikkeknél vagy szolgáltatások során használt.

A lízinggel összevetve, a BNPL inkább a pénzügyi lízing, mint az operatív lízing fogalmához hasonlítható, melynek keretében a lízingbe adó az általa beszerzett valamely eszközt díj ellenében a lízingbe vevő használatába adja. A legjelentősebb eltérés a pénzügyi lízing és a BNPL-szolgáltatás között, hogy míg a pénzügyi lízing esetében a lízingbe vevő a szerződéskötéskor nem válik tulajdonossá, csupán használja az eszközt, és a konstrukció függvényében az időszak végén, maradványértéken vásárolja meg vagy vásárolhatja meg azt, addig a BNPL-szolgáltatások esetében a vevő a vásárlást követően tulajdonába veszi a tárgyat / igénybe veszi a szolgáltatást. Az operatív lízing esetében viszont nem pénzügyi szolgáltatásról, hanem lényegében tartós bérleti szerződésről beszélünk, így a BNPL konstrukcióval nem igazán hasonlítható össze.

Összességében tehát a BNPL leginkább a fogyasztói áruhitelek alternatívájaként értelmezhető, ami viszont szigorúan szabályozott pénzügyi szolgáltatás.

Bár a BNPL-szolgáltatók által végzett tevékenység az MNB jelenlegi álláspontja szerint nem minősül pénzkölcsönnek, a Jegybank máris leszögezte, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri a piaci gyakorlatot, és tapasztalatait jelzi a jogalkotónak, indokolt esetben pedig szorgalmazni fogja a jogszabály szigorítását. A jogalkotó és a pénzügyi felügyelet számára is az egyik legfontosabb kérdés az, hogy hogyan lehet határvonalat húzni a már szabályozott, engedélyköteles és az engedélyt nem igénylő pénzügyi tevékenységek között. A szabályozottság növelését az indukálhatja, hogy a klasszikus jogszabályok nem minden esetben adnak választ az ilyen atipikus (klasszikus pénzügyi termékkategóriákon kívül eső) pénzügyi konstrukciókra és a digitalizációs megoldások kapcsán felmerülő speciális kérdésekre, miközben könnyű igénybevételük nagy tömegeket vonz, sokszor kellően erős fogyasztóvédelem nélkül.

A digitálisan nyújtott szolgáltatások (így a BNPL) terén nem kerülhetők meg a kiberbiztonsági, illetve pénzügyi bűnözéssel összefüggő kérdések sem, melyekre többek között a 2025-től alkalmazandó DORA szabályozással kísérelt meg választ adni az európai jogalkotó.

Bár az újító megoldások üdvözlendők, az engedélyezési, működtetési és fogyasztóvédelmi szabályozási környezet adaptációjára is figyelmet kell fordítani a szabályozói oldalon. A szigorúbb szabályozás nehezíti a piacra-lépést, de egyben garanciát is nyújt arra, hogy a szolgáltatást csak az arra alkalmas vállalkozások végezzék, felügyelt körülmények között, a fogyasztók megfelelő védelme mellett.

A KPMG tapasztalatai szerint az esetleges új szabályozói elvárásoknak történő megfelelés, mind az engedélyezés, mind a felügyeleti megfelelés terén jelentős erőfeszítést igényelhet a BNPL-szolgáltatóktól, ám ezek végső soron a működésükbe vetett ügyfélbizalom elősegítését és fenntartását szolgálják.

Szerző:  Barna Evelin, a KPMG senior pénzügyi kockázatkezelési tanácsadója