Talán nevezhető a magyarországi parlamenti választókerületek első számú körzetének a Budapest 1-es terület, amely a Fidesz kétharmados többségével elfogadott választási rendszerben magában foglalja a budai első kerületet és a belvárost. Ebben körzetben a közvélemény-kutatások szerint a választók többsége kormányváltást akar - kezdi választások előtti budapesti életképét a The New York Times.

Ugyanakkor könnyen lehet, hogy ennek ellenére a kormánypárti, azaz a fideszes jelölt fogja elnyeri az egyéni mandátumot, mert az ellenzéki szavazatok számos párt képviselőjelöltje között oszlanak meg. A kormányváltást akaró balközép pártok politikusainak vissza kellene lépniük egyikük javára, ami megoldhatatlan feladatnak látszik. Ez aztán kiborítja azokat, akik a kormány leváltására akarnak szavazni - derül ki az amerikai napilapban megszóló szavazó szavaiból.

Kapcsolódó

Furfangos rendszer

A cikk ezt követően betekintést ad a választási rendszer csiki-csuki szabályaiba. Említést tesz arról, hogy minden egyes visszalépéssel súlyos anyagi kár éri azt a pártot, amely beáldozza jelöltjét az egység érdekében. Jelzi, hogy a politikai erőknek fel kellene adniuk identitásukat, azaz például azoknak pártoknak, amelyeknek semmi közük a rendszerváltást követő, korrupcióval szennyezett kormányzáshoz, össze kellene állniuk az akkori idők kormánypártjaival.

Idézi a Political Capital politikai tanácsadó cég korábbi jelentését, amelyből kiderül, hogy a választási körzetek 2010 utáni átszabása során egyebek mellett a baloldal felé hajló választókerületek átlag 5000-rel több szavazót tartalmaznak, mint a jobboldaliak, azaz gettókba zárták a baloldali választókat. Patyi András, a Nemzeti Választási Bizottság elnöke ugyanakkor úgy véli, nincsenek simlis választókörzetek Magyarországon.

A Budapest 1-es választókerület azonban csak az egyik olyan terület a sok közül, amelynek alakját furcsának találja az ellenzék. Az amerikai napilap megemlíti, hogy nagyon kevés olyan kerület van a nagy európai városokban, amelyet egy folyó választ ketté, de lényegesebb ennél, hogy a Duna bal partján lévő konzervatív többségű résszel egészítettek ki a jobb parti, kiegyensúlyozottabb politikai elkötelezettségű szavazók lakta városrészt.

Az ellenzék nehezen találja meg az utat a választókhoz a médián keresztül - folytatja a The New York Times a magyar demokrácia bemutatását olvasóinak -, mivel az állami média majdnem nullára csökkentette az ellenzéki pártok megszólalási lehetőségeit, miközben Orbán Viktor miniszterelnök szövetségesei felvásárolták a magánmédia túlnyomó részét. Például a teljes vidéki sajtó a kormányfő kedvenc üzletemberei kezében van.

Bura alatt

Aki nem használja az internetet a vidéki Magyarországon, az a kormánypárti média búrája alatt él - idézi a New York-i lap Bíró-Nagy Andrást, a Corvinus Egyetem politológus tanárát. Megemlíti az újság az ellenzéki pártok megbírságolásának ügyét azzal az indokkal, hogy illegális pártfinanszírozást vettek igénybe, miközben a számos korrupciós botránnyal körülvett Fidesz érintetlen maradt.

A cikk végére hagyták a talán legfontosabb problémát, a választás egyfordulóssá tételét. Ezt megelőzően, 2010 előtt a kisebb pártok egymástól függetlenül elindulhattak, majd miután az első fordulóban, azaz valódi politikai versenyben, nem valamilyen közvélemény-kutatás alapján kiderült, hogy melyikük, mennyi szavazót vonz, visszaléphettek egymás javára.

Ugyanakkor 10 nap van hátra a szavazásig, ami még ebben a választási rendszerben is lehetővé teszi az ellenzéki jelöltek visszalépését. A The New York Times idézi Fekete-Győr Andrást, a Budapest 1-es választókerület momentumos indulóját, aki magát is beleértve elképzelhetőnek tartja ezt a gesztust.

A fotó forrása: Shutterstock