A Levegő Munkacsoport második évtizede foglalkozik a hazai ásványvagyon kiaknázásának helyzetével. Több alkalommal kifogásolta, hogy az alacsony bányajáradékok és a laza környezetvédelmi szabályozás a készletek gyors kimerüléséhez vezetnek, miközben az igen jelentős külső költségeket a bányászat a társadalommal fizetteti meg. A kilencvenes évektől a legutóbbi napokig számos fórumon szóvá tették például a Pest környéki kavicsbánya-nyitások káros hatását.

Túl szigorú hatóságok?

Az Európai Unióban "Minerals Day" címen május 24. és 26. között megrendezett bányászati napokhoz kapcsolódóan a Magyar Földtani és Geofizikai Intézetben a Magyar Bányászati Szövetség (MBSZ) szervezett konferenciát. Amint arról a Napi Gazdaság is beszámolt, az eseményen az ágazat számos problémájáról beszéltek a résztvevők, akik szerint az Európai Unióban is szokatlan szigorral értelmezik a hatóságok Magyarországon a Natura 2000 környezetvédelmi területekre vonatkozó szabályozást, ami súlyos következményekkel jár nemcsak a bányászatra, de az állami bevételekre nézve is. Az MBSZ részéről ugyanakkor az is elhangzott, párbeszéd kezdődött a döntéshozókkal a bányászatra vonatkozó adóterhek mérséklésére, illetve a nem hagyományos kitermelés környezetvédelmi elfogadtatása terén is. A magyarországi külfejtéses bányászatban visszavetette a fejlesztéseket a válság, amiből kiutat a vasúti és sztrádaépítés kormányzati céljainak elérése jelenthetne - hangzott el akkor.

A Levegő Munkacsoport véleménye szerint éppen a befektetőknek kedvező légkört tükrözi a számtalan építőanyaggyártó multinacionális cég jelenléte, valamint a polgármesterek és civilek folyamatos viaskodása termőföldjeik megvédéséért.

Kapcsolódó

Természetes, hogy a befektetők minél nagyobb biztonságra, kiszámíthatóságra, valamint haszonra törekednek. Számukra teher, hogy például a Natura 2000 területeken nem lehet korlátlanul bányászati tevékenységet folytatni. Magasnak tartják a különféle járulékokat, adóterheket, és nagy állami beruházásoktól várják a termelés újbóli felfutását. Csakhogy a bányászati cégek érdeke nem esik egybe automatikusan az ország érdekeivel. Ahhoz, hogy valaha is sikerüljön kilépni Magyarországnak a periférikus szerepből, elsősorban a magas hozzáadott értékű, minőségi termelésre, a természeti erőforrások minél hatékonyabb felhasználására és egyúttal a természetes és féltermészetes környezet védelmére kell ösztönözni. A Levegő Munkacsoport évente elkészített zöld államháztartási reformjavaslataiban a bányajáradékok, földvédelmi járulékok emelését, az energia valós árának megfizettetését szorgalmazta - a munkabérre eső terhek egyidejű csökkentése mellett.

A szervezet számos esetben kifogásolta, hogy sem a szabványok, sem pedig a hulladéktörvény nem ösztönzött például a bontott építőanyagok újrahasznosítására. Míg a nálunk sokkal magasabb bérszínvonalú Németországban a bontási hulladék munkaigényes újrahasznosítása közel 80 százalékos, addig hazánkban a sittet - nemegyszer a mai napig - a háztartási hulladékokhoz hasonlóan a depóniákra szállítják. Emiatt a sztrádaépítésekhez az indokoltnál sokkal több újonnan kibányászott kavicsot, követ használtak fel.

Az említett konferencián a Szénhidrogén Tagozat elnöke arról beszélt, hogy a hazai gázvagyon kiaknázásával csökkenthető az energiaimportunk. A Levegő Munkacsoport véleménye szerint az energiaimport csökkentésének lényegesen hatásosabb és főképp fenntarthatóbb módja az energiahatékonyság, energiatakarékosság javítása. A hazai gázvagyon ugyanis véges mennyiségű, míg például az épületeinket fele ennyi energiával is működtethetnénk. Ez legalább kétszer annyi import megtakarítását jelentené évente, mint a fogyó hazai gázvagyon kitermelése.

Azt is sérelmezték a konferencia résztvevői, hogy minden 100 forint befektetésből 53 forint a magyar államot gazdagítja. Vajon egy jelentős környezetszennyezéssel és környezeti kockázatokkal járó, az erőforrások kimerüléséhez vezető, kevés élőmunkát és hozzáadott értéket tartalmazó tevékenységnek nem kellene-e sokkal magasabb adót fizetni, mint amennyi az élőmunkát terheli? Különösen egy olyan országban, ahol az alulfoglalkoztatottság az egyik legsúlyosabb probléma.

A XXI. századi érték-felfogástól legalább fél évszázaddal elmarad a konferencián többször elhangzott panasz, hogy túl nagy területet találtak Natura 2000 besorolásra érdemesnek a hatóságok (az ország területének 21 százalékát). Éppen annak kellene örülnünk, hogy legalább a természeti értékek terén nem váltunk még sereghajtókká. Arra is panaszkodtak, hogy a (bányanyitási) engedélyezési folyamat szigorú és abban az esetben, "ha a kedvezőtlen hatás kétség kívül nem zárható ki", borítékolható az elutasítás. Pedig ezért inkább dicséret illeti az engedélyezést végző hatóságokat. Az EU egyik alapelve az elővigyázatosság elve, vagyis csak rendkívüli esetekben indítható olyan tevékenység, ahol a kedvezőtlen hatás kétség kívül nem zárható ki.

A rendszerváltás óta rengeteg tapasztalatot szerzett az ország az új gazdasági rendszerről, sajnos legtöbbször a saját kárán okulva. Rájöttünk például, hogy nem minden külföldi tőke válik egyformán hasznunkra. A nyersanyagok, alacsony feldolgozottságú termékek termelésének felfuttatása helyett a nagyobb tudást illetve élőmunkát tartalmazó tevékenységek sokkal előnyösebbek a nemzetgazdaságnak. Hogyan értelmezhetjük például azt a kifogást, hogy a Duna mentén védelem alá helyezni kívánt római kori védvonal emlékei akadályozzák a kavicskitermelést? Nyilvánvaló, hogy a turizmusból hosszú távon sokkal nagyobb haszna lesz az országnak, mint a kavicsbányászatból.

Ráadásul a római kori limes egész Európa közös értéke, aminek megsemmisítése ellen akár nemzetközi szinten is joggal tiltakoznának.

A konferencia résztvevő kifogásolták, hogy nem kellő számban vettek részt a rendezvényen magas rangú minisztériumi vezetők. Vajon naivság-e a Levegő Munkacsoport részéről, ha abban bízik, hogy eljön egyszer az az idő, amikor az egyes érdekcsoportok, szektorok nem a döntéshozóknál próbálnak kijárni maguknak engedményeket, hanem a más megközelítésekre, például a zöld szervezetek szakértőinek a véleményére is kíváncsiak lesznek? - fogalmaz a Levegő Munkacsoport.