A bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent jogeset szerint egy magánszemély a bankjában, a számláján 74 ezer eurót kötött le 3 hónapra 2 százalékos kamatra. Az ügyfél és a bank nem állapodott meg sem internetes, sem pedig telefonos hozzáférésben, tehát a bankszámláról csak személyes lehetett intézkedni.

A lekötés félidejénél a csaló - aki ellopta az ügyfél személyi igazolványát - felhívta a bankot és telefonos azonosító kódot kért. Miután ezt megkapta, internetbanki hozzáférést aktiváltatott. Az internetbankon keresztül azonban nem tudta leszívni a bankszámlát, így telefonon keresztül próbálkozott: megszüntetve a lekötést, a 74 ezer eurót egy másik bankszámlára utaltatta.

Kapcsolódó

A bank nem akart kártérítést fizetni

Amikor az igazi ügyfél megtudta, hogy mi történt, feljelentést tett a rendőrségen, de az ismeretlen elkövetőt nem sikerült megtalálni. Miután a bank nem térítette meg az ügyfele kárát, ő - a szerződésszegéssel okozott kár megtérítése címén - a bírósághoz fordult.

Az első fokú bíróság meg is ítélte részére a 74 ezer eurót, a kamataival együtt. A bank fellebbezett, de a másodfokú - és immár jogerős ítélet - csak a kamatfizetésben módosította kissé a korábbi ítéletet. Az indoklás szerint a bank abban a hiszemben volt, hogy a megbízásokat az ügyfele adja. Az átutalást viszont nem az ügyfél igényelte és az átutalt pénzösszeget sem a ő kapta meg, ezért a bank az átutalás teljesítésével az ügyfelének kárt okozott.

A Polgári törvénykönyv általános kártérítési szabálya szerint a bank az okozott kárt köteles megfizetni. Csak akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az ügyfél azonosítása körében - különösen a telefonos azonosító kód elkészítésekor - úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Nem tartotta be a bank a szabályt

Ezek után megvizsgálta a bíróság, hogy a bank belső szabályzata mit ír elő a telefonos kód kiadásakor. Kiderült, hogy a bank ezt a szabályt nem tartotta be. Az alkalmazottja ugyanis, miután a telefonáló az ügyfél öt személyi adatát helyesen adta meg (hiszen nála volt az ellopott személyi igazolványa - tesszük hozzá), két számlaforgalmi adatot kérdezett a telefonálótól. Az első kérdésre helyes választ kapott, a második kérdésre - miszerint mekkora összeget utalt munkabérként a bankszámlára a munkáltató - viszont a telefonáló azt a választ adta, hogy nem emlékszik.

Ezt követően az alkalmazott a kérdést úgy tette fel, hogy érkezett-e márciusban munkabér a bankszámlára, amelyre a telefonáló szintén nem tudott határozott választ adni, "nem emlékszem", vagy "nem hiszem" volt a válasza. Ezt a választ az ügyintéző elfogadta.

Az ügyviteli utasítás szerint ebben az esetben az alkalmazottnak további két számlaforgalmi adatra vonatkozó kérdést kellett volna feltennie a telefonáló megfelelő azonosítása érdekében.

Tekintettel arra, hogy a telefonos azonosító kód megadása után a telefonáló utasításokat adhat telefonon a bankszámla vonatkozásában, valamint internetbanki hozzáférést is igényelhet, a kód telefonon történő létrehozásához szükséges azonosítással kapcsolatban az alperesnek rendkívüli körültekintéssel kell eljárnia

- olvasható az ítélet indoklásában.

A Kúria sem segített

A bank hiába kért felülvizsgálatot a Kúriától, fizetnie kellett. Ebben a határozatban is a polgári jogi általános felelősségi szabály állt a középpontban: aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni; mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Ebben az esetben tehát az elvárhatóság mércéje a bank eljárására irányadó belső utasítás előírásainak a betartása. Ezt mulasztotta el a bank alkalmazottja és ezért kell fizetnie a munkaadójának.

Képünk forrása: Shutterstock