A világ folyamatos változásban van, a gazdasági folyamatok alakulását számtalan tényező befolyásolja. A munkaerőpiac, a technológiai fejlődés és a globális kapcsolatok mind hatással vannak arra, hogy egy ország mennyire képes alkalmazkodni az új kihívásokhoz. Magyarország esetében is számos olyan tényezőt lehet beazonosítani, amelyek hosszú távon meghatározhatják a gazdasági növekedés lehetőségeit.

Ezek a legnagyobb kihívások

Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója és Erdélyi Dóra, az alapítvány senior elemzője az Economx kérdésére elmondta, hogy közép-, hosszú távon érdemi korlátozó tényező a társadalom idősödése, és ebből következően a munkaerőhiány várható növekedése: a születésszám csökkenésével idővel egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra, miközben népesebb generációk hagyják el azt, mennek nyugdíjba. Ezáltal pedig szűkül a munkaerő-kínálat.

Kapcsolódó

Magyarországon az időskori eltartottsági ráta az 1990. évi 20,0-ról 31 év alatt 31,2 százalékra nőtt, azaz ezer aktív (15–64 éves) korúra 312 fő 65 éves és annál idősebb korú jutott 2021. január 1-jén.

Ennél rosszabb az arány, ha csak a tényleges aktív korúakra, a 20 és 64 év közötti népességre vetítjük. 2021-ben 326 fő időskorú jutott ezer 20–64 éves emberre. A 2030-as évek végétől gyorsuló ütemben folyamatosan emelkedik a ráta előrejelzések szerint, és értéke 2070-ben 61,2 százalék lesz.

A nagyobb létszámú munkaképes korú népesség hozzájárul a munkaerőpiaci részvétel növekedéséhez, ami a gazdasági növekedés és a termelékenység egyik motorja. Az ebbe a csoportba tartozó egyének általában nagyobb arányban halmoznak fel megtakarításokat, ami elősegíti a további, beruházások által vezérelt növekedést és fejlődést.

A fiatal és dinamikus népesség friss ötleteket és energiát hoz a gazdaságba, elősegítve az innovációt és a vállalkozói szemléletet. Emellett a munkaképes korú népesség a motorja a fogyasztói keresletnek, ami ösztönzi a hazai termelést és új munkalehetőségeket teremt. A munkaképes korúak nagyobb aránya az eltartottakhoz képest enyhítheti a szociális szolgáltatásokra és a kormányzati támogatási rendszerekre nehezedő pénzügyi terheket is.

Megvan rá az esély, hogy a nagyobb létszámú, és megfelelő képzettséggel rendelkező munkaképes korosztályok felgyorsítják a gazdasági növekedést, javítják az életszínvonalat, és fokozzák a globális versenyképességet. A munkaképes korosztály csökkenése együtt járhat az öregedő társadalmakra jellemző megnövekedett egészségügyi költségekkel, a fenntarthatatlan nyugdíj-kötelezettségekkel és az átalakuló keresleti tényezők hatásával a gazdaságra.

Ezen kívül érdemes még arra is rámutatni, hogy olyan világgazdasági partnerekkel is érdemes szorosabbra fűzni a viszonyt, ahol komolyabb gazdasági növekedés jelentkezik és bővül a fogyasztás.

Egy recesszióban lévő külső gazdasági partner (például Németország) vonzása nemhogy szerényebb, de igazából csökkenti a gazdasági növekedést.

Ugyan az új partnerek üzleti kultúrájának megismerése és a jelenlét előkészítése hosszadalmas és költséges folyamat, azonban hosszabb távon mindenképpen létszükséglet. Érdekes például az európai bort termelő országok exportjának átrendeződése. Tekintve, hogy a kontinens országaiban csökken az alkoholfogyasztás, egyre fontosabb felvevőpiacokká válnak az olyan ázsiai országok, mint Kína, India, vagy éppen Dél-Korea.

Ezen kívül nem lehet elégszer hangsúlyozni a technológia és a termelés hozzáadott értékének fontosságát. Ahhoz, hogy Magyarország fenntartható növekedési pályán maradhasson elemi a versenyképesség növelése piaci alapú kutatásokkal és fejlesztésekkel.

A fogyasztáson túli világ

Az Oeconomus elemzői elmondták, hogy Európa legtöbb országában a GDP legnagyobb részét a fogyasztás adja, a GDP-n belüli arány 50 százalék felett állt az országok túlnyomó többségében. Magyarországon a fogyasztás a GDP felét teszi ki, az uniós átlagnál is alacsonyabb annak részaránya, mellyel az európai rangsor második felében helyezkedünk el. Tehát hazánk kevésbé ráutalt a fogyasztásra a GDP szempontjából, mint a legtöbb európai ország.

Emellett fontos látni, hogy Magyarországra a beruházás-orientáltság is jellemző, mivel a beruházások GDP-hez mért aránya 2022-ben 34,6 százalék volt, mellyel az EU-n belül elsők voltunk (az arány 2023-ban lecsökkent 25 százalékra, de továbbra is az EU élmezőnyébe tartozik). Összességében a hazai GDP szerkezete több lábon áll, stabil belső fogyasztással, növekvő beruházási súllyal, illetve külkereskedelmileg nyitott gazdaságként a globális piaci folyamatok szerves részei vagyunk.

A beruházási aktivitás az elmúlt év során jelentősen visszaesett, mind a vállalati, mind az állami szektorban. 2025-ben a várakozások szerint a beruházások is növekvő pályára állnak, és ismét motorjai lesznek a gazdasági növekedésnek. Ehhez segítséget nyújthat a kkv-szektornak nyújtott kedvezmények hitelkonstrukció, mely a vállalati hitelezés beindulását mozdíthatja előre (Széchenyi kártya program). A kormányzat nem véletlenül indította el a Demján Sándor Programot, ugyanis az európai háborúhoz kapcsolódóan megváltoztak a fogyasztói percepciók, és ebből adódóan visszaestek a vállalati beruházások is. A vállalkozások kedvezőtlennek ítélték meg a kilátásaikat, ezért elhalasztották a beruházásaikat. A beruházások pedig fontos elemei a GDP-nek, így nem véletlen, hogy egész Európában problémaként jelentkezik a beruházások elapadása.

2025-ben a Demján Sándor Program segítségével 1410 milliárd forint mozdul meg, és reménykedhetünk abban, hogy a beruházások csökkenése legalább elmarad, de kedvező esetben növekedhet is.

A függőség csökkentése

Magyarország kereskedelmi szempontból alapvetően évszázadok óta függ a nyugat-európai felvevőpiacoktól, és ez a teljes mai V4-es régióra is igaz. A régió és benne Magyarország technológiai kitettsége és függősége is egyértelmű, amely leginkább a külföldi tőkebefektetések állományából és struktúrájából olvasható ki. Hazánkban a legmarkánsabb transzformatív erővel a német tőke bír, ezután pedig az USA és Kína következik, olyan feltörekvő befektetőket megelőzve, mint például Dél-Korea.

Magyarországon az elképzelések szerint a már túlságosan megszilárdult és sérülékeny struktúrák helyett ki kellene alakítani a finanszírozásban, a beruházásban, a felvevőpiacokban, a technológia és az energia területén megjelenő semlegességet. Ezáltal enyhíthető lenne a hazai gazdasági szerkezet sebezhetősége.

A gazdasági semlegesség jegyében igyekszik diverzifikálni külkereskedelmét, külgazdasági kapcsolatait, a hagyományos nyugati kapcsolatok mellett nyitni keleti irányba is.

Az exportfüggőséget csökkenteni egy kis gazdasági potenciállal rendelkező ország esetében szinte lehetetlen. Vannak a világgazdaságban olyan országok, ahol a kereskedelem és a GDP aránya több száz százalékot tesz ki, tehát nem Magyarország a legexportfüggőbb ország. A fontos az lenne, hogy egyre versenyképesebb exporttermékekkel és szolgáltatásokkal jelenjünk meg a külső piacokon. Ezek lehetnek természetesen autóipari termékek is, de akár üzleti szolgáltatások is. Az ellenállóságot úgy lehet növelni, hogy földrajzilag is diverzifikált a kivitelünk és az exportstruktúra is színes.

A magasabb bérek hatása

A munkanélküliek száma ugyan emelkedett tavaly, azonban a gazdasági dinamika mérséklődéséhez képest visszafogott mértékben nőtt csak a munkanélküliség. Emögött a szektor ún. ragadóssága áll, vagyis hogy lassabban reagál a munkaerőpiac a gazdasági hullámzásokra. Ennek oka a munkaerőhiány, és főleg a szakképzettségbeli és tehetséghiány.

A jó munkaerőt mindenképpen szeretnék megtartani a vállalatok – tanulva akár a koronavírus-járványból is, melyet követően nehéz volt visszatölteni az üressé vált munkahelyeket. A képzett, megbízható munkaerő megtartása pedig a bérek emelését is magával hozza – ahogy a munkaerőhiány is erősíti a bérdinamikát.

Inaktív státuszból egyre többen léptek ki az elmúlt évek során, és kezdtek el aktívan állást keresni (gazdaságilag nem aktívak száma a 2018-as 2,63 millió főről 2023-ra 2,36 millió főre csökkent). A tavalyi 12-13 százalék körüli bruttó átlagbér-emelkedés, és a 2025-re várt 8-9 százalék körüli átlagkereset-bővülés erősítheti ezt a folyamatot.

A munkaerőpiac tetőzése, a teljes foglalkoztatás körüli állapotok miatt azonban egyre nehezebb plusz munkaerőt bevonni, így a figyelem a munkaerőpiac peremén lévők felé is egyre inkább irányul, a béremelkedések az ő anyagi helyzetüket is javítják, ösztönözve a munkavállalásra: a diákok és a fiatal munkavállalók, idősebb korosztály és a nyugdíjasok, a kisgyermeket nevelő szülők, fogyatékossággal élők, tartósan munkanélküliek motiválása a munkaerőpiaci részvételre. 

A termelékenység további növekedése lehet a megoldás

Egyrészt a már említett módon: egyre inkább ösztönözni és bevonni a munkaerőpiac peremén lévő csoportokat. Fontos így a munkavállalói elégedettség növelése, illetve testi-mentális egészségükre való odafigyelés: megfelelő szabadságok, home office, távmunka, rugalmas időbeosztás, munka-magánélet egyensúlyának erősítése, részmunkaidős foglalkoztatás, érzelmi intelligencia és reziliencia fejlesztése. Összességében a munkaerő „mennyisége” mellett annak „minőségét” is növelni érdemes. Ehhez képzések, tanfolyamok, belső workshopok, az oktatási rendszer erősítése szükséges.

Egyre inkább értékké válik az ember, a készségei, képességei és képzettsége, vagyis hogy minél termelékenyebb legyen, ahogy a társadalom idősödése miatt egyre zsugorodik a munkaerőállomány, nő a munkaerőhiány és a verseny a munkavállalókért, főleg a tehetségekért. Várhatóan növekszik a magasabb képzettség értéke a jövőbeli munkavállalók számára, ezáltal pedig a képzések színvonalának javítása is értékké válik.

Továbbá az automatizáció, robotizáció és digitalizáció is megoldást nyújthat a munkaerőhiányra, az üres álláshelyek betöltésére, az élő munkaerő kiváltására, kiegészítésére, a termelékenység fokozására. A mesterséges intelligencia például egyfajta kiegészítésként majd a kezünk alá fog tudni dolgozni. A felszabaduló energiákat, valamint időt pedig magasabb hozzáadott értékű feladatok végzésére tudják majd fordítani a munkatársak.

Ezeken felül pedig érdemes kiaknázni az országon belüli munkaerő-tartalékot is.

Jelentősebb munkaerő-tartalékkal az északkeleti és a délnyugati régióink rendelkeznek, míg a munkaerő-kereslet elsősorban a gazdaságilag fejlettebb észak-nyugati és a középső országrészben jelentős. Bizakodásra adhat okot, hogy a keleti és déli országrészeket a nagyberuházások is kezdik felfedezni.

2025-ben elindulhatnak a nagy gyárak Magyarországon (BMW, CATL, BYD). Ezek pedig jelentősebb keresletet teremtenek a munkaerő iránt, így bérfelhajtó erővel rendelkezhetnek az adott területen.