Az interjú első része itt, a második része pedig itt olvasható.


Kapcsolódó

- Mit lehet tenni az oktatásban a foglalkoztatás növelésért?

A felsőoktatás a demográfiai szempontokat figyelembe véve valóban túlméretezettnek fog bizonyulni, itt valamit tenni kell, de a diplomások körében a foglalkoztatottság majdnem teljes körű, tehát munkaerő-piaci szempontból nagy bajok akkor sem lennének, ha így maradna az egész. Ezzel szemben a munkaerőpiac alján nagyon fontos változtatásokra lenne szükség ahhoz, hogy a foglalkoztatottság növekedni tudjon. Itt a szakképzés kulcsfontosságú, nem csak azért, mert a jó szakmunkás nagy érték, hanem azért is, mert a rossz szakmunkás kiszorítja a munkahelyéről az iskolázatlan embert. Annak, hogy Magyarországon és egész Kelet-Európában az általános iskolát végzettek foglalkoztatottsága kriminálisan alacsony, az egyik fő oka ez a kiszorítás.

- A szakképzés a kormány elképzeléseiben - úgy tűnik - kiemelt helyet kap.

- Igen, csakhogy itt a megoldást a Széll Kálmán terv abban látja, hogy még annyi készségfejlesztésre sincs szükség, mint amennyi eddig volt. Pedig a felmérések azt mutatják, hogy olyan sokat eddig sem kaptak: a szakiskolába járók 75 százaléka egyesre írja meg az írás-olvasási tesztet a kompetenciafelmérésben. A kormány a vállalati igényekből levezetett, a kamarák által meghatározott szerkezetben folyó, rövid idejű, a közismereti és készségfejlesztő tárgyakra abszolút számban is kevesebb órát szánó szakképzést akar kialakítani. Ez öngyilkos politika.

- Az eddig megszellőztetett tervek alapján a német duális képzési rendszert favorizálnák. Ön szerint nem kellene ezt erőltetni?

- Akik ezt hangoztatják, véleményem szerint nem tudják, hogy milyen a német duális képzés, és azokat a magyarországi kutatási eredményeket sem ismerik, amelyek egyértelműen mutatják, hogy a problémát éppen az alkalmazkodó-képesség hiánya okozza: az ehhez szükséges alapkészségek súlyos hiánya az, ami leértékelte a szakmunkás oklevelet. A vállalatoknak igenis hiányoznak az általános készségek, amit számos jelből tudunk. Tudjuk onnan, hogy a fizikai szakmákon belül az érettséginek 10-20 százalékos bérhozama van és onnan, hogy az írás- és olvasástudás a fizikai foglalkoztatásokon belül is igen nagy mértékben növeli a megkereshető bért. Tudjuk, hogy azok a vállalatok panaszkodnak szakmunkáshiányra amelyeknél változik a technológia és ehhez nem tudnak alkalmazkodni a munkások. Azt is látjuk, hogy olyan vállalatok panaszkodnak, amelyek ezzel egy időben szakmunkásokat bocsátanak el. Jobb szakmunkás kellene nekik, de olyan tényleg nincs, mert olyat a magyar szakképzés ma sem állít elő, vagy ha igen, akkor is csak a szakközépiskolákban.

- Mégis milyen szakmunkásképzés kellene a mai világban?

- Az egyik megoldás valóban az északnyugat-európai, német vagy dán típusú duális képzés lehetne. Az igazi. Dániában például hároméves tanoncrendszerű szakképzés működik erős vállalati részvétellel, ahogy azt egyes magyar nagyvállalkozók szorgalmazzák, ám ha megnézzük, hogy a dán tanonciskolai végzettek milyen képzést kapnak, hogyan írnak, olvasnak, számolnak, mekkora részük beszél angolul, és ez hogy viszonyul a magyarhoz, akkor világosan látható, hogy Dánia nem arra van, amerre mi megyünk. A dán szakképzés nem arról szól, hogy a vállalatok rövid távú igényeit kielégítsék. A tanonciskola nem valamiféle munkaerő-ellátó hivatal, hanem egy iskolatípus, ami nem köti a végzettet egy-egy foglalkozáshoz, és még kevésbé egy-egy vállalathoz.

Ami nálunk készül, az valami egészen más: egyszer használható, eldobható szakmunkást képző iskola, ahol a vállalatok speciális igényeit kielégítő képzést is az adófizetők finanszírozzák, pedig ezt egy versenygazdaságban a vállalatoknak kellene fedezniük. Az ilyen szakmunkásnak valóban bőven elég a 8 éves általános iskola és a hároméves gyakorlati képzés: ha változik a technológia, majd elbocsátjuk és kérünk helyette másikat az illetékes hatóságoktól. Mi valójában erre vettük az irányt, a nyugat-európai duális képzési rendszerre való hivatkozás megtévesztő.

- A bürokráciacsökkentő lépések között szerepel a képesítési követelmények csökkentése is. Ez jó irányba mutató intézkedés lenne?

- Ezzel egyetértek, rá lehet bízni a munkáltatóra, hogy kér-e papírost, vagy megelégszik azzal, hogy az illető tudja a szakmáját. Az OKJ-s követelmények szigorodásában jelentős szerepet játszott a képzési-átképzési lobbi.

- A kormány szeptemberre ígérte a munkapiaci változtatásokhoz szükséges törvények megalkotását. Ön szerint reális lehet ilyen rövid idő alatt érdemi munkát végezni?

- Íróasztal mellett akár egy nap alatt is át lehet írni a Munka Törvénykönyvét, de ez tipikusan olyan dolog, amit meg szoktak beszélni a társadalmi partnerekkel. Olyan Munka Törvénykönyvét csinálni, ami ellen folyamatosan tiltakoznak majd a szakszervezetek, nem érdemes. Igaz, a szakszervezetek nem nagyon erősek, de ahhoz eléggé befolyásosak, hogy tömegeket vigyenek ki az utcára. A nemzetgazdasági minisztertől sokszor hallottuk, hogy mi nem szokványos gazdaságpolitikát folytatunk, és ez sok területen valóban igaz: nem szokás a szakszervezeteket semmibe venni, ahogy nem szokás háromhónapos munkanélküli segélyt megállapítani, leszállítani a tankötelezettségi kort és kevesebbet tanítani, mint amennyit eddig tanítottunk. Csak lehet, hogy mi megyünk a sztráda bal oldalán és nem mindenki más ...

- Amennyiben bebizonyosodik, hogy rossz irányba indult el a kormány a változtatások terén, milyen hosszú időbe telhet a regenerálódás?

- Az a baj, hogy ezek az intézkedések tudnak maradandó sérüléseket okozni. Ha csak a segély példáját nézzük: ha valaki három hónap alatt nem talál munkát, ott áll jövedelem nélkül és ráadásul állást sem tud keresni, mert az pénzigényes tevékenység, az belecsúszik a tartós, és nélkülözéssel teli munkanélküliségbe, ami a munkaképességét is rongálni fogja: felborítja az életvitelét, felbontja a társadalmi kapcsolatait, megrendíti az önbizalmát és ezek olyan maradandó hatások, amibe sok ember fog belerokkanni. Utána már hiába állítják vissza európai szintre a  munkanélküli segély hosszát, ezek a sérülések megmaradnak. Ott maradnak a mainál is silányabb szakiskolákból kikerülők, az iskolarendszerből 16 évesen kipenderítettek, azok a tömegek, akiket szíre-szóra kivágnak a munkahelyükről és ezért nem tudnak egzisztenciát teremteni, karriert építeni, nem tudják a tudásukat gyarapítani - és ez a mellett, hogy rossz azoknak, akik elszenvedik, rontani fogja a magyar gazdaság növekedési képességét is.