Mind a külföldi, mind pedig a belföldi turizmus jobban teljesített eddig idén a balatoni régióban, mint egy évvel korábban. Ez - mivel a magyar turizmus egésze szárnyal - önmagában nem lenne nagy hír, azonban a tó 2015-ös teljesítményét nézve mégis szóra érdemes.

Tavaly ugyanis egyértelműen elmaradtak a külföldi vendégek, különösen az év első felében, amikor a KSH a vendégéjszakák közel 10 százalékos visszaesését mérte. Végül a második félév némiképp jobb teljesítménye nyomán 2015-öt a Balaton 1,2 százalékos mínusszal zárta a külföldiek körében. Ebben az is benne volt, hogy a Hévízre szívesen látogató orosz turisták igencsak elmaradoztak.

Hogy végül a régió mégis 2,6 százalékos plusszal tudta zárni az évet (6 százalékos országos növekedés mellett és a régiók között az utolsó helyen), az csak a magyar turistáknak köszönhető, akik 4,8 százalékkal töltöttek el több éjszakát a tó mellett, mint 2014-ben.

Valami nagyon beindult

Ehhez képest az első négy hónapban már 17,2 százalékos pluszban van a Balaton, mialatt az országos növekedés 7,2 százalék. Az összevetés - annak türkében, hogy a balatoni forgalom zöme nyáron realizálódik - furcsa lehet, mivel azonban a kormány deklarált célja a szezonok kívüli kereslet növelése, mégis sokatmondó.

A belföldi turizmus 23,2, a külföldi 5,6 százalékkal nőtt, előbbi súlya azonban mintegy duplája az utóbbinak. Sőt, a vendégéjszakák száma még 2014 hasonló időszakához képest is 10,3 százalékkal magasabb. Ezen belül a belföldi 25,3 százalékkal nőtt, a külföldi pedig 13,5 százalékkal csökkent. (A növekedés ebben az esetben is a magyar turisták nagyobb súlyának köszönhető).

Mi történt?

A balatoni turizmus több szempontból is alapvető változáson megy keresztül - mondta a Napi.hu-nak Hoffman Henrik, a Balatoni Regionális TDM Szövetség elnöke.

Az egyik változás, hogy nő a belföldi turisták súlya. Bár - a közhiedelemmel ellentétben - a magyarok nem költenek sokkal kevesebbet a tartózkodásuk alatt, mint a külföldiek, a helyi turisztikai stratégia egyik eleme, hogy a külföldiek számára is vonzóbbá tegyék a tavat. Hoffmann szerint bőven van tartalék a Balatonban, hogy a szálláshelyek több turistát vonzzanak. A cél emellett nem az, hogy kitolják a nyári főszezont, hanem hogy legyen egy önálló tavaszi és őszi szezon, saját gasztronómiai és kulturális kínálattal.

A másik probléma, hogy nem igazán létezik Balaton-brand Európában. Egy osztrák még tudja, hogy hol van Siófok, egy német tudja, hol van a Balaton, egy francia viszont már csak azt, hogy hol van Magyarország - szemléltette a helyzetet az elnök.

Mindennek oka, hogy korábban nem volt egységes Balaton-koncepció, és volt számos szervezettségi hiányosság is. A kétezres évektől kezdve azonban sokat javult a helyzet és Hofmann sokat vár a nemrég alakult Magyar Turisztikai Ügynökségtől is.

Az már nem igaz, hogy a magyar szolgáltatók (éttermek, büfék, szállásadók) a rendszerváltás előtti színvonalat nyújtanák "szabadpiaci" árakon. Ezt a kilencvenes években még el lehetett mondani, és ezért a turisták "meg is büntették" a vendéglátósokat. A Balatont ért minőség- és árbeli kritikákra válaszolva Hoffmann azt mondta, hogy a horvát tengerparton is akadnak kifogásolható minőségű szolgáltatások, ahogy bárhol máshol. A magas árakkal kapcsolatban pedig felmerül a kérdés, hogy miért kéne a balatoni régiónak jóval olcsóbbnak lennie, mint a fővárosnak, vagy legalábbis annak turisták által látogatott részeinek.

Mi lesz a strandokkal?

Korábban a Sonline írt arról, hogy Balatonszárszó után Balatonföldvár lehet a következő, ahol véget vetnek az strandok, parkolók ingyenességének, de gyanítható, hogy a többi település is előbb-utóbb fel kell számolja a vendégcsalogatásnak ezt a módját.

Egy fizetős és egy szabadstrand egészen más vendégkört csábít, bár az előbbi 500-800 forintért jobb szolgáltatást nyújt. Az elnök ettől függetlenül nem örülne ha minden szabadstrand fizetőssé válna.