Orbán Viktor tiszta kormányzati felhatalmazást kapott az április eleji magyarországi parlamenti választáson abban az értelemben, hogy pártja jóval több szavazatot kapott, mint a szavazás bármely más indulója. Kétharmados többsége azonban illegitim: Orbánt egyértelműen nem támogatja a magyarok kétharmada, a választási eredmény a közelében sincs ennek. Valójában a szavazók többsége nem a Fideszre, hanem más pártra vagy pártszövetségre adta le a voksát.

A kétharmados győzelem végső soron megtévesztő és csaló jogi megoldások eredményeként jött létre. Ennek megfelelően tehát legális, de megtévesztő és csaló - ismétli el a The New York Times internetes portálján olvasható cikkének elején Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem professzora, aki két magyar segítővel, Bánkuti Miklóssal és Réti Zoltánnal készítette el igen-igen hosszú, részletes választási elemzését. Az írás a szerző számos, korábbi magyar témájú cikkéhez hasonlóan Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász blogján jelent meg.

Kapcsolódó

Túl sokat babráltak

A Fidesz minden bizonnyal többséget szerzett volna függetlenül attól, milyen választási rendszer lett volna érvényben Magyarországon. Az erősen vegyes - egyéni választókörzeti és listás szavazatokra alapuló - rendszerek segítik a nagy pártokat abban, hogy kormányzóképes többséget szerezzenek. Sok párt nem riad vissza attól, hogy belepiszkáljon a szabályokba saját érdekeinek megfelelően. A választási rendszer ilyen manipulálása elítélendő ugyan, de normális jelenség a demokráciák működésében - olvasható az elemzésben.

Az Orbán-kormány azonban túlment a megszokott babráláson, amikor az előző ciklusban gyökeresen átírta a választási szabályokat. Az új rendszert kifejezetten úgy alakították ki, hogy erősen aránytalanul kétharmados parlamenti többséget biztosítson Orbán pártjának akkor is, ha nem szerezte meg a szavazatok többségét. Az törvény kidolgozóinak szándéka érvényesült.

A választásokat viszonylag alacsony részvétel mellett bonyolították le: a szavazásra jogosultak 37 százaléka meg sem jelent az urnáknál. A szavazók 35 százaléka más pártokat részesített előnyben, így összességében csak a választásra jogosult magyarok - beleértve ebbe a határon túliakat is - 28 százaléka erősítette meg a Fidesz hatalmát.

Egy nem egyenlő eggyel

Orbán választási rendszere óriási különbséget tesz a pártok között abból a szempontból, hány szavazatra van szükségük egy parlamenti hely elnyeréséhez - ismétli meg Scheppele a bírálók kifogását, ám ki is számítja, hogy a mostani választás esetén ez mit eredményezett. Ha összeadjuk az egyéni választókerületi és a listás szavazatokat, majd szétosztjuk ezt azok között a képviselői helyek között, amelyeket a parlamentbe jutott pártok megszereztek, akkor azt láthatjuk, hogy a szavazatok nem egyenértékűek.

Visszaszámolva az egy képviselő helyre eső szavazatokat azt az eredményt kapjuk, hogy egy Fidesz-szavazat egyenlő 2,1 kormányváltókra leadott, 2,6 Jobbikra leadott, illetve 3,1 LMP-re leadott szavazattal. (Ha nem a Fidesz lenne a legnagyobb magyar párt, hanem bármely más politikai erő, ez az aránytalanság akkor is működne, azaz a választási rendszer bármilyen "irányban" kiugróan aránytalan lehet - a szerk.)

Szalámizás

Az amerikai szakértő ezután aprólékosan sorra veszi a választási rendszer és a kampány ismert jellegzetességeit a győztesnek járó töredékszavazatoktól (amit világon egyetlen választási rendszer sem ismert, de most plusz hat helyet hozott a Fidesznek) az önkormányzatok, a civil szervezetek és a kormány párhuzamos pártkampányán át a média, ezen belül a közmédia Fidesz-párti egyoldalúságáig. Kiemeli, hogy a kormányváltók összefogása ellenére működött az ellenzék megosztottsága.

A pártszövetség 10 egyéni választói kerületet tudott megszerezni, miközben az LMP egyet sem, csak listás szavazatai alapján küldhet öt képviselőt az új parlamentbe. Scheppele számításai szerint, ha az ötpárti helyett az LMP-t is magában foglaló hatpárti szövetség indult volna a választáson, akkor - a szavazási adatok alapján - ez a csoport 21 egyéni körzetben győzött volna. A mérleg: plusz hat hely és annyi a Fidesz kétharmadának. (Kérdés persze az is, hogy egy ilyen csapat mennyit kapott volna meg a független LMP-re leadott voksokból - a szerk.)

Kirúgják-e a magyarokat?

Scheppele bőven idézi a magyar választásokat ellenőrző EBESZ missziójának megállapításait. A nemzetközi szervezet kiterjedt vizsgálatokkal - például a média tartalomelemzésével - támasztja alá, hogy a választási kampány lebonyolítása számos nemzetközi standardot megsértett. Nem választották el a kormánypárt üzeneteit a kormányéitól, a média tájékoztatása közelében sem volt a kiegyensúlyozottságnak, a választási hatóság és a médiahatóság egyoldalúan kormánypárti delegáltakból áll. A kormány által kreált botrányokat őrjöngéssé fokozta a kormány ellenőrzése alatt álló média, amely a korrupciós botrányok mellett alig adott helyet a programok és a jelöltek bemutatásának. Egyenlőtlenségek alakultak ki a választójog gyakorlásában különböző választói csoportok között.

Nem állapíthatjuk meg - hiába is szeretné a magyar kormány - hogy Orbán Viktornak a magyarok buzgó kétharmada adott kétharmados kormányzási felhatalmazást - írja a szakértő. A Fidesz valóban több szavazatot kapott, mint bármelyik másik párt, és támogatottsága világ legtöbb választási rendszerében lehetővé tette volna, hogy kormányt alakítson. Orbán kétharmada azonban a jogi trükkök hosszú sorának eredménye. Mi több: a választási kampány törvénybe foglalt inkorrektsége általában komoly kétségeket ébreszt a végeredmény érvényességével kapcsolatban.

Az Európai Unió olyan államok klubjaként tekint magára, amelyek demokráciák. Most azonban azzal kell szembe néznie, hogy a kellős közepén létrejött egy kirakat, azaz Patyomkin-demokrácia. Jelenleg folynak az EU saját parlamenti választásai, az az európai parlamenti választások után azonban az uniós közösségnek el kell döntenie, hogy Magyarország még mindig olyan állam-e, amelynek helye van a klubban vagy sem.