Teljesen új módon számoltatnák a minimálbért Magyarországon, a többség támogatja az EU-s irányelvet

A magyar kormány döntött arról, hogy a 2022-es választási évben bruttó 200 ezer forintra emelkedik a minimálbér. A nettó 133 ezer forint körüli összeg jelentős emelésnek tűnhet, de a számítások alapján még így is a legalacsonyabb a fontosabb régiós országokban kapható legkisebb rögzített fizetések között: Horvátországban bruttó 228 ezer forint lesz a minimálbér jövőre, Szlovákiában már most 227 ezer forint, Lengyelországban 224 ezer forint, míg Csehországban 212 ezer forint.

Magyarországon a minimálbér összegéről a kormány és a versenyszféra képviselőinek Állandó Konzultációs Fórumán (VKF) döntenek. A folyamat egy alkudozás, ahol a munkavállalói érdekek képviselete, a kormány szándékai és a munkáltatók céljai ütköznek meg egymással. Így dőlt el, hogy az összeget 2022-re emelik, de közben csökkentik a munkadói adóterheket is, viszont ez összességében továbbra is 15 százalékos plusz költséget jelent a munkáltatói oldalnak. 

Az Európai Parlament és az Európai Bizottság szerint viszont a tagállamokon belül túl sok féle egyeztetési forma létezik, sőt, van, ahol nincs is valódi minimálbér, hanem a béreket a szakszervezetek és a munkáltatói képviselet közötti kollektív szerződéseken keresztül határozzák meg (ez részben hasonlít a magyar modellhez, de szektorokra lebontva működik). Az uniós testületek célja, hogy egy átfogóbb államszövetségi szabályozással eltüntessék az olyan minimálbér-különbségeket, mint a már bemutatott V4-en belüli eltérések. 

A 2017 novemberében elfogadott Szociális Jogok Európai Pillérének húsz alapelve közül a bérekre vonatkozó (6. cikk) kimondja a munkavégzők méltányos, tisztességes megélhetést biztosító munkabérhez való jogát. „Megfelelő összegű minimálbérről kell gondoskodni annak érdekében, hogy a munkavállalók a keresetükből – az adott országban uralkodó gazdasági és szociális viszonyok közepette – ki tudják elégíteni saját szükségleteiket és családjuk szükségleteit, (….) A béreket az adott ország szabályaival és gyakorlatával összhangban, átlátható és kiszámítható módon kell megállapítani, tiszteletben tartva a szociális partnerek autonómiáját.” 

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem cél, hogy egységes minimálbér legyen az egész EU-n belül, hanem az, hogy a tagállami sajátos körülmények mellett legyen egy általános elv, amely alapján mind a 27 ország egy igazságosabb rendszert dolgoz ki. Az Európai Parlament egyik, Foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás nevű szakbizottságában november elején elfogadott tárgyalási mandátum alapján ez két fontos pontra épülne: az adott országban a szegénység elkerülésére elegendő-e a minimálbér összege, valamint hogy az összeg értékvesztése mekkora az inflációhoz képest.

A cél leegyszerűsítve az lenne, hogy minden tagállamban nagyjából ugyanolyan életkörülményeket biztosítson a szabályozás. Ettől felfelé el lehetne térni, de egy közös minimum mindenhol adott lenne, ami bizonyos mértékben eltörölné mondjuk a magyar-német, vagy a román-olasz különbségeket.

Itthon a háztartások tizede mélyszegénységben él

Bár az EP-ben elfogadott javaslat egyelőre nem kötelező érvényű szabályozás, annak egyes elemei még mindig vita tárgyát képezik, de az látszik, hogy a szociális védelemmel a legtöbb parlamenti frakció egyetért Brüsszelben és Strasbourgban: vagyis stabil elemnek tűnik, hogy egy szegénységi küszöbértéket is beépíttetnének az egyenletbe, amely a minimálbér értékét befolyásolná. A gond az, hogy sok ország már nem számol szegénységi küszöböt. Magyarországon az állami Központi Statisztikai Hivatal ehhez hasonlót publikál "A háztartások életszínvonala" című jelentéseiben. 

Eszerint a szegénységi mérőszámok a következők:

• azok tartoznak ide, akik a szegénységi küszöb alatt élnek, vagyis olyan háztartásban, ahol az egy főre jutó nettó jövedelem kisebb, mint a nettó mediánjövedelem 60 százaléka (az egyszemélyes háztartásoknál 116 ezer forint havonta, a két szülős, két gyerekes családoknál 244 ezer), ők 1 millió 219 ezren vannak,
• legalább négyet nem tud megengedni magának a kilenc alapvető létszükségleti tétel közül (számlák kifizetése határidőre, a lakás megfelelő fűtése, váratlan kiadások kifizetése, hús vagy azzal azonos tápértékű étel rendszeres fogyasztása, évente egy hét nyaralás, tévé, mosógép, autó, telefon) – ilyen helyzetben 795 ezer magyar él,
• olyan háztartásban élnek, ahol a 18 és 59 év közöttiek a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20 százalékában dolgoznak, az ő számuk 353 ezer fő.

Eszerint itthon a szegénységi küszöb alatt él a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettség veszélyében élők száma, 1 millió 752 ezer fő. A magyar háztartások tizedében egy emberre bruttó 46 ezer forint jut havonta.

A másik mérőszám az infláció: ez októberben éves alapon nézve 6,5 százalék volt, de az egész 2021-es évre most a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb, szeptemberi inflációs jelentése alapján 4,6–4,7 százalékos emelkedés várható. Piaci elemzők már inkább 5,5-6 százalékra becsülik ezt az új adatok fényében.

A magyar lakosság egyetért az EP minimálbér-számítási modelljével

Bár az Európai Parlament és a többi uniós szerv a számítási rendszer részleteivel még adós, az látszik, hogy a magyar 84 százaléka egyetért azzal a szándékkal, hogy a minimálbér Magyarországon is igazodjon a szegénységi küszöbhöz és az inflációhoz - derül ki a Napi.hu és a Pulzus Kutató a felnőtt magyar lakosságra reprezentatív közvélemény-kutatásából.

Mindössze 8 százalék véli úgy, hogy csak a szegénységi küszöböt kellene figyelembe venni, míg 1 százalék csak az inflációval (vagyis a vásárlóerővel) súlyozna. Az ellenzők tábora mindössze 7 százalék az összes magyar között.

Érdekes, de apró megoszlás látszik a férfiak és a nők véleménye között: előbbi nem 86 százalékban egyetért azzal, hogy mind a két szempont jelenjen meg a minimálbér súlyozásának modelljében, míg a nőknél csak 82 százalék. Viszont közülük 9 százalék ellenzi, hogy ilyen módon szabályozzák a minimálbért.

Magyarországon egyébként a VKF ülésein - de az általános szakszervezeti-munkáltatói bértárgyalásokon is - pont az infláció szokott a tárgyalási alap lenni. Így tulajdonképpen a magyar módszer picit finomított változatát támogatná a 40-59 éves generáció 10 százaléka. A fiatalok, közép- és a nyugdíjaskorúak 81-85 százaléka támogatja az EP-s gyakorlat minden elemét. Míg 5-8 százalék között mozog az ellenzők aránya minden korcsoportban.

Érdekesebb megosztottság látszik a társadalmon belül a különböző végzettségűek véleménye alapján: a felsőfokú iskolát végzettek csak 77 százaléka ért egyet a vásárlóerő és a szegénységi küszöb figyelembe vételével, miközben a két alacsonyabb iskolai végzettséggel bíró csoportnál 84-87 százalék az arány. Nem meglepő így, hogy a felsőfokú végzettségűek 13 százaléka ellenzi az egész új számítási módot, minden elemével együtt.

Nagy különbségek nem, de érdekes eltérések látszódnak lakóhely szerint nézve a magyar alapsokaságot: a falusiak 13 százaléka messze a legnagyobb arány a csoportok között azoknál, akik csak a szegénységi küszöböt vennék figyelembe, nekik csak 80 százaléka támogatná mindkét elem rendszerbe kerülését. A budapestieknél viszont hibahatár alatt (<1 százalék) azok aránya, akik csak a vásárlóerővel számolnának. Az egész újragondolást a megyeszékhelyeken élők között utasítják el a legjobban (9 százalék vélekedik így).

De mégis kik és hányan keresnek minimálbért?

Idén év eleji adatok alapján Magyarországon a vállalati szektorban több mint 850 ezer dolgozó bérét kellett emelni a legkisebb bérek február elsejétől érvényes, 4 százalékos emelése miatt. Minél nagyobb egy vállalat, annál kevésbé jellemző, hogy a legkisebb kereseten foglalkoztatja a dolgozókat. A mikrovállalkozásoknál (5 fő alatt) az emberek 63 százaléka kapja a legkisebb bért, miközben a több mint 250 főt foglalkoztató cégeknél már csak 24 százalékos az arányuk, a közepes cégeknél pedig 30 százalékra teszik a minimálbéren és a bérminimumon foglalkoztatottak együttes arányát.

Budapesten a foglalkoztatottak kevesebb mint egynegyede keresi a legkisebb adható bért a vállalati szektorban (minimálbéres és garantált bérminimumos együttesen). Még egy megye van, Fejér van 30 százalék alatt. Ezzel szemben Szabolcs-Szatmár-Bereg, Vas, Békés és Zala megye dolgozóinak csaknem fele viszi haza az adható legkisebb bért.

Tehát ez némileg magyarázza a kutatásban is megjelenő különbségeket, vagyis hogy vidéken miért igazítanák sokkal inkább a szegénységi küszöbhöz az értéket. A véleményeket tükrözi az is, hogy a szegénységi küszöb alatt élők legnagyobb része kistelepüléseken él.