- Mi a főosztály feladata?
- Az Afrika főosztály egy új szervezeti egység a Külgazdasági és Külügyminisztériumon belül, egy éve jött létre. Amiatt alakult meg, mert Afrika mind a magyar külpolitikában, mind a külügyminisztériumon belül elhanyagolt terület volt az elmúlt 20 évben, ám a jelenlegi kormány szerint a kontinens külpiaci szempontból kiváló kitörési lehetőséget jelent. A déli nyitás keretében feladatunk a bilaterális kapcsolatok felügyelete mellett új lehetőségeket nyitni a magyar cégek előtt és akár diplomáciai eszközökkel is támogatni azokat.
- Milyenek jelenleg a gazdasági kapcsolataink Afrikával?
- Kivitelünk évi mintegy 800 millió euróra rúg ki, ami a német gazdasági forgalmunknak nagyjából a tizede, így van hova fejlődni. A legnagyobb partnerünk jelenleg Dél-Afrika, ahova csaknem 400 millió euró értékben szállítanak a magyar cégek, de jelentős még Nigéria a 100 millió euró feletti értékével, illetve Angola is, 60 millió euróval. A magyar cégek számára több ágazat is potenciális üzleti lehetőségeket kínál az afrikai országokban.
- Miért épp most nyitottunk Afrika felé?
- A nyolcvanas évek végén még 11 nagykövetségünk működött szubszaharai Afrikában. A kilencvenes években a magyar külpolitikában az euroatlanti integráció előtérbe helyezésével sorra zártuk be azokat és a Külügyminisztériumban is megszűnt az önálló Afrika főosztály.
Az is Afrika mellett szól, hogy a szubszaharai térség országainak gazdasági fejlődése meghaladja az évi 5 százalékot, valamint a világon itt található a legfiatalabb népesség, mely megteremtheti a hosszú távú gazdasági és társadalmi fejlődés alapjait.
Afrikában a térségünkből szinte minden ország jelen van már, ám a külképviseleti lefedettségnél már alig vagyunk lemaradva: Csehországnak hat, Lengyelországnak öt, Szlovákiának pedig négy nagykövetséggel van a szubszaharai afrikai régióban. Magyarországnak jelenleg három: Nigériában, a Dél-Afrikai Köztársaságban és Kenyában. A jövőben pedig három olyan országban újranyitunk: Etiópiában (Addisz-Abeba), Ghánában (Accra) és Angolában (Luanda). Rendkívüli fontosságú, hogy "Afrika Brüsszelébe", Addisz-Abebába visszatérjünk, ez most az egyik első számú célunk, ott lehet ugyanis a legkönnyebben megszólítani a különböző csatornákon keresztül az összes afrikai országot.
- Többen kritizálták már a nagykövetségek létrehozását, mondván túl sokba kerül, kevés a valódi, kézzelfogható haszna.
- Afrikában rendkívül fontos a fizikai jelentét, itt nem lehet e-maillel vagy telefonon keresztül üzletelni. Legalább ennyire lényeges, hogy magas szintű látogatásokkal is megjelenjünk a kontinensen. Nem véletlenül van az, hogy nemrég miniszterhelyettesi szinten jártunk Angolában, hogy lefektessük azokat az alapokat, amelyekre később építeni tudjuk a külgazdasági kapcsolatainkat. De említhetném Ghánát, Dél-Afrikát, Botswanát, Namíbiát, Zambiát, Nigériát vagy éppen Etiópiát is. A kelet-afrikai régió az egyetlen, ami egyelőre még kimaradt, ezt ősszel próbáljuk meg lefedni.
De a kapcsolatokat máshogy is próbáljuk erősíteni: van már négy kereskedőházunk, ezek számát is növeljük. Szintén töb lesz a tiszteletbeli konzulok is. Az akkreditációs kört bővítettük, így rezidens nagyköveteket küldünk a legkülönbözőbb országokba, hogy ne maradjon egy ország sem diplomáciai lefedettség nélkül, minimális diplomáciai kontaktus mindenhol legyen. A meglévő nagykövetségekre pedig külgazdasági szakdiplomatákat is küldünk. Ezzel együtt Magyarország egyedül nem képes lefedni mind a 47 szubszaharai országot, a prioritásaink alapján maximum 10-12 országra koncentrálunk.
Önmagában e strukturális kerettől nem lesz plusz bevétele Magyarországnak. A cél, hogy segítsük a kkv-kat és bátorítsuk őket, hogy megjelenjenek ezen a távoli és kétségkívül nem könnyű piacon.
- A korrupció és a demokratikus berendezkedés mennyire döntő kérdés a kapcsolatok építésénél?
- Visszaélések sajnos vannak, ám a kapcsolatrendszerünknek köszönhetően megpróbáljuk mindig szűrni, hogy merre induljunk el. A bizalom, a kialakított üzleti és a politikai kapcsolatok mind segíthetnek a kellemetlen esetek elkerülésében.
Ugyanakkor az országok, amelyekkel felvettük eddig a kapcsolatot, többnyire stabil demokráciák. Egyes, politikailag kevéssé elfogadott országban folytatott tárgyalásaink során azt láttuk, hogy mindenki más ott van, a nyugati demokráciák aktív kereskedelmet folytatnak ezen országokkal is - akkor mi miért ne lehetnénk ott, a gazdasági érdekeink mentén?
- Attól nem félnek, hogy megismétlődik a Vegyépszer líbiai története?
- Tudjuk, hogy nagyon oda kell figyelni, így megpróbáljuk minél jobban biztosítani magunkat. Stabil politikai kapcsolatokat szeretnénk kialakítani, valamint a jelenlévő uniós tagállamokkal is szorosan együttműködünk, adunk az információikra. Volt már olyan eset például, hogy egy magyar közreműködéssel készülő projekt "megbillent", ám miután diplomáciai szinten beavatkoztunk, minden visszakerült a megfelelő kerékvágásba.
Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy az afrikai üzletemberekkel, diplomatákkal és politikusokkal való tárgyalásokon csak pozitív tapasztalatokat szereztünk. Valóban nagyon szeretnek minket, magyarokat, ugyanis több országban is támogattuk a múltban a függetlenségi harcaikat. Az is segít, hogy a rendszerváltás előtt több ezer ösztöndíjat osztottuk ki ezen az országokban, így az is a munkánk része, hogy ezeket a Magyarországon végzett afrikaiakat megpróbáljuk összeszedni és minden országban alapítani egy általuk szervezett egyesületet. A kormány egy új programot is meghirdetett, a Stipendium Hungaricumot, melynek keretében most 400 ösztöndíjat ajánlottunk fel különböző afrikai országoknak.
- Az oktatásnak mikorra lehet közvetlen hatása?
- A program nagyon hasznos, hiszen vannak, akik igen komoly pozícióba kerültek időközben, így például a ghánai külügyminiszter-asszony is egy ghánai apa és egy magyar anya gyermeke. Ez nagyon komoly kapcsolati tőke. Ezt akarjuk kamatoztatni, így a novemberi Budapest Afrika Fórumra is próbálunk minden korábbi ösztöndíjast meghívni - főképp persze azokat, akik akár az üzleti, akár a politikai életben komoly pozícióba jutottak. A cél, hogy ők legyenek a mi "nagyköveteink", információforrásaink, lobbistáink. Ebbe szerencsére egyből be lehet kapcsolódni a mostani programmal, így mivel folyamatosan ajánljuk fel az ösztöndíjakat, bízunk benne, hogy a hatás szinte azonnali lesz.
- Hogyan keresik az új üzleti lehetőségeket Afrikában?
- Egyrészt a nagykövetségekre küldött külgazdasági szakdiplomatáink fognak bekapcsolódni a nagy állami projektekbe, letárgyalni, helyzetbe hozni a magyar cégeket. Másrészt hozzányúlunk a múlthoz is: Angolában például segítettük a mezőgazdaság fejlesztését, mi voltunk, akik felállítottuk az első mentőszolgálatot, több mint ezer Ikarus buszt szereltünk össze, de képeztünk ki a katonákat is, így a védelmi iparban is lehet keresnivalónk. Ez már ad egy olyan hátteret, hogy a következő fejlesztésnél felmerül Magyarország is, mint lehetséges partner.
Ezen kívül a kereskedőházak is gyűjtik az információkat, amiket betáplálunk egy közös adatbázisba. A fő feladat azonban inkább az, hogy megtaláljuk azon magyar cégeket, amelyeknek nemcsak megvan a megfelelő áru- vagy szolgáltatási alapja, de hajlandó is elmenni Afrikába üzletelni. Ez nem egy könnyű feladat.
- Hogyan találják meg e cégeket?
- A külügyi tárcán belül is szervezünk konferenciákat, például it, energetika vagy mezőgazdasági témában. De használjuk a meglévő állami adatbázisokat is. A lényeg, hogy minden szektorban legyen 5-10 olyan - akár együtt dolgozó - cég, amelyeket bátran be tudok ajánlani afrikai tárgyalásainkon.
- Mely szektorokban van a legnagyobb esélyünk megjelenni Afrikában?
- A vízgazdálkodás, a sport, a mezőgazdaság, az it, a védelmi ipar, a megújuló energia és az egészségügy, és az orvosi műszerek. Több területen kifejezetten jól állunk, hiszen a vízgazdálkodásban már egészen komoly céges háttérrel rendelkezünk, a minisztériumnak mindössze az információt kell átadni számukra, a professzionális cégek már "le tudják tárgyalni" a részleteket. De említhetném a sportot is, ahol komoly magyar tudás gyűlt össze. Nekünk az kell, hogy ezek a cégek sikersztorit kreáljanak, mert annak a saját szektorukban hamar híre megy és még több ajánlatot tudunk majd kiközvetíteni.
- Tud-e már valamilyen konkrétumról beszámolni?
- Az egyik legnagyobb sikertörténet, hogy hamarosan a teljes egészében magyar tervezésű villamossal közlekedhetnek Etiópia fővárosában, Addisz-Abebában. Jelenleg egy tesztpálya építése zajlik, ha ott minden rendben megy, akkor elkészülhet az egész projekt. E beruházásnak nagy sikere van, azóta több ország is bejelentkezett, például Kenya, hogy a főváros, Nairobi tömegközlekedés fejlesztését is magyarok végezzék, de a ghánai főváros, Accra villamosprojektje is napirenden van, ahogy az egyiptomi Alexandriából is érdeklődnek. Itt fontos kiemelni, hogy ez nem színtiszta eladás, hanem komoly hozzáadott értéket termelünk, amely során munkát adunk a helyi alvállalkozóknak, azaz munkahelyeket teremtünk. Ez pedig a helyi politika szempontjából sem elhanyagolható.
Esélye van a magyar cégeknek arra is, hogy komoly infrastruktúra-fejlesztéseket nyerjenek el a térségben. Ghánában magyar cégek jelenleg is érdekeltek szélerőművek, napkollektorok és tablettázó üzemek építésében. Angolában van egy magyar bútorgyártó cég, amely az egész régiót ellátja. Zambiában konkrét agrárprojektjeink vannak, de tudunk olyan magyar it cégekről is, amelyek üzleteket kötöttek a régióban.
- Ezek mind óriási beruházások, melyeket nagyvállalatok végeznek. A kormányzatnak azonban az a fő célja, hogy a kkv-k exportját erősítse. Nekik van esélyük bekapcsolódni az ilyen projektekbe?
- E beruházásoknál főképp a magyar szaktudást keresik, a kivitelezés helyi szinten történik. Mi minden információt megadunk az érdeklődőknek, de az ajtón már nem nekünk kell belépni. Ugyanakkor vannak területek, ahol meg lehet jelenni, nemrég egy magyar biztonságtechnikai cég, amely mindössze 15 fővel működik, kötött sikeresen üzletet Afrikában.
Nincsen azonban biztos recept, mindig az aktuális lehetőséget kell megragadni: egy vágóhíd vagy húsfeldolgozó-egység kialakítása éppúgy lehetőség lehet egy magyar kkv-nak is. Ezen a szinten válik ketté a külgazdasági szakdiplomácia és a kereskedőház. Előbbi az állam és állam közötti kapcsolatokat fejleszti, a nagy volumenű projektekbe próbál "belelátni", míg a kereskedőház megkeresheti a vele szerződésben lévő magyar cégeket a piacra kerülés érdekében.
- Milyen eredményekkel lenne elégedett 5 év múlva?
- Azzal, hogyha lenne 30 olyan gigaprojektünk, mint most az etióp villamos projekt, lenne 7 nagykövetségünk a régióban, illetve egy olyan kereskedőházi rendszerünk, amely lefedi a főbb országokat.