A koronavírus első hulláma nagyon erős, nagyon hirtelen sokkot okozott a munkaerőpiacon, a ledolgozott összmunkaóra tömegben mérve 9 százalékos visszaesés volt. Azaz szó sincs arról, hogy olyan rettentő ügyesen sikerült volna kivédekezni a járvány hatását - mondta Köllő János, a Közgazdasági- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének (KRTK KTI) tudományos tanácsadója a Magyar Közgazdasági Társaság online rendezvényén, ahol szakértők a koronavírus-járvány első hullámának a foglalkoztatásra és a vállalatok árbevételére gyakorolt hatásáról beszélgettek.

Köllő - aki Reizer Balázzsal, a KRTK KTI tudományos munkatársával készült tanulmányát mutatta be - arról beszélt, hogy alapvetően ez a válság a nagy többség számára pont azt hozta, amit a válságok általában: az emberek elvesztették az állásukat, vagy a munkaidejük zuhant a nullára, és az is megfelelt a nemzetközi tapasztalatoknak, hogy a krízis hatásaitól leginkább a fiatalok, pályakezdők, szakképzetlenek, kisvállalkozók, és a járműipar szenvedett a leginkább. Az első hullám azonban a foglalkoztatásban a 2008-09-es pénzügyi válságnál jóval erősebb sokkot okozott: 2009-ben a foglalkoztatás éves alapon 2008-hoz viszonyítva 3,7 százalékkal esett vissza szemben a 2020 második negyedévében a január-februári időszakhoz viszonyított 9 százalékkal (utóbbi a teljes munkaidős egyenértékesben mért foglalkoztatás).

Kapcsolódó

A közgazdász arra is rámutatott, hogy azoknak a foglalkoztatottaknak az aránya, akik ugyan nem vesztették el az állásukat, de egy órát sem dolgoztak a kérdezést megelőző héten, jelentősen megugrott az aránya: ez a mutató a békeidőkben 1-2 százalék szokott lenni, ami a járvány első hulláma idején, 2020-ban 7 százalékra ugrott fel, ráadásul számuk lényegesen nagyobb volt, mint a munkanélkülieké. (Ezek azok az emberek, akik nem számítanak munkanélkülinek, de jövedelemhez sem jutottak - a szerk.)

Az állásvesztés aránytalanul nagy mértékben a fiatalokat és még inkább a pályakezdőket érintette. Általában viszont az érettségivel nem rendelkezőket súlyosabban, a nőket kicsit jobban, az gyerekesek közül pedig az iskoláskorú gyereket nevelő nőket sújtotta jobban a válság, mint a 6 évesnél kisebb gyereket nevelőket - sorolta Köllő.

Jelentősen nőtt az állásvesztés esélye

A kutató szerint az is jelentős különbség volt az előző krízishez képest, hogy míg a 2008-09-es pénzügyi válság idején inkább az elhelyezkedési esély romlott, most az állásvesztési esély nőtt meg. A három hónapos állásvesztési esélyek 2020-ban az előző évhez képest ötszörösére ugrottak. A legsúlyosabb helyzet a kisvállalkozók és az 1-10 fős cégeknél volt, de súlyos volt a helyzet az összeszerelők és gépkezelők esetében is, az iparágak közül általánosságban pedig a járműgyártásban és a szolgáltatásban volt rossz a helyzet.

Ezt a távmunka tudta valamelyest ellensúlyozni: az egyetemi végzettségűeknek a fele, a főiskolát végzetteknek a harmada, az érettségizetteknek az egytizede, az érettségivel nem rendelkezőknek pedig a kevesebb mint 2 százaléka dolgozott távmunkában tavasszal.

Köllő emellett kiemelte, hogy végzettség szerint az általános iskolai végzettséggel rendelkezők körébe lényegében nem volt távmunka, a nullás ledolgozott óra pedig átlagos volt, ugyanakkor az állásvesztési esély kiugróan magas volt. Az egyetemi végzettségűeknél ezzel szemben az állásvesztés esélye nagyon kicsi és a nulla órás munka is nagyon ritka, mélyen átlag alatti volt, felük tavasszal már távmunkában dolgozott. A szakértő szerint a diplomásokra hasonlók vonatkoztak.

Ágazatok szerint a szolgáltatási szektorban volt a legnagyobb az állásvesztési arány, ugyanakkor a nulla órás munka annak ellenére volt magas, hogy a távmunka aránya a második legmagasabb volt. A járműgyártást kiemelte, ahol nagyon magas volt a nullás ledolgozott óra, a távmunkára nem nyílt nagy tér, de nem volt jelentéktelen, és mindezek ellenére az állásvesztési esély sem volt alacsony. Köllő megjegyezte: nem tudni, hogy ezeket az állásidőket milyen mértékben támogatta a kormány - erről nincs információ.

Az oktatásban nagyon magas volt a távmunka aránya, de ennek ellenére nem volt jelentéktelen a zérus munkaórák száma sem. Vagyis az egyetemi diplomások körében ugrott magasra a home office, de a közgazdász szerint vélhetően ez itt is átmeneti lesz.

Sok cég eltűnt a statisztikából

Reizer Balázs a KSH által összeállított negyedéves és havi ipari teljesítménystatisztikai adatbázisban található adatok alapján elemezte, hogy milyen hatása volt a cégekre a járvány. Ebben az adatbázisban a vállalatok kibocsátását és árbevételét figyeli a KSH, és kifejezetten az iparban, más szektorok nem szerepelnek benne. A kutató az adatok alapján arra mutatott rá, hogy a járvány okozta válság kezdete után sok cég egyszerűen eltűnt az adatbázisból. Ami furcsa, hogy ez a lemorzsolódás általában 1,5-2 százalék alatt szokott lenni, 2020 nyarán viszont 5 százalék körülire ugrott ez mutató.

A cégek lemorzsolódásának Reizer szerint két oka lehet, egyrészt a kormány tavasszal kitolta a cégek jelentési és válaszadási határidőit, így sok vállalat vélhetően nem válaszolt a KSH kérdéseire, másrészt az is lehet, hogy egyszerűen csődbe mentek. Kutató szerint azt az adatokból nem lehet biztosan tudni, hogy a valóságban mennyi cég ment csődbe, ami jelentős bizonytalanságot is okoz az elemzésben.

Az adatokból az is látszott, hogy a február-áprilisi időszakban a belföldi, nem exportáló vállalatokhoz képest a külföldi exportáló vállalatok árbevétele nagyobbat zuhant: utóbbi esetében 50 százalékos volt az árbevétel-zuhanás, míg a kisebb belföldi cégeknél fele ekkora. Viszont a külföldi nagyvállalatok árbevétele a nyárra valamelyest helyre állt, ám a kisvállalkozásoknál nem volt ekkora korrekció.

A kutatásból az is kiderült, hogy azoknak a cégeknek az árbevétele kevésbé esett vissza, ahol több diplomást foglalkoztattak, és a nagyobb létszámmal működő vállalatok is jobban túléltek, illetve azok, ahol megoldhatóbb volt a távmunka. Vagyis Reizer Balázs szerint a válság első hullámában a külföldre exportáló vállalatok árbevételének visszaesése sokkal nagyobb volt, de rövidebb ideig tartott, mint a belföldi kisvállalatoknál, ahol viszont a visszaesés lassabb volt, de nem is tért vissza a korábbi szint közelébe. Ez a kutató szerint lehet azért is, mert a kormány nem költött jóléti kiadásokra, és emiatt a belső kereslet is visszaesett, ami segítette volna ezeknek a kisebb vállalatoknak a túlélését. Illetve az is látszott, hogy a több diplomást foglalkoztató vállalatok árbevétele is kevésbé csökkent a válság hatására.

A kutató ugyanakkor rámutatott, hogy a lemorzsolódás jelentős bizonytalanságot is okoz, mert az adatokból sok mindenre nem lehet egyértelműen következtetni. Arra például, hogy a nullaórások kaptak-e fizetést, a járulékfizetési adatokból lehetne pontosabb képet kapni, az egyes cégek árbevételére pedig az áfafizetésekből lehetne következtetni, ezekhez az adatokhoz viszont nem jutottak hozzá.

Nagyon rossz jel

Palócz Éva, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója a kutatásra utalva megjegyezte, hogy a Kopint-Tárki vállalati felmérései során - panelnél és véletlenszerű minták esetén is - az utóbbi időben az a tapasztalat, hogy a megkérdezettek nem válaszolása visszautasításban ölt testet. A minta zsugorodása és a nagy visszautasítás Palócz Éva szerint nem jó jel, mert sokkal inkább a romló helyzetűek utasítják vissza a válaszadást, kivéve, ha valamiért nagyon dühösek.

Annak pedig, hogy a kiscégeknél nagyobb a lemorzsolódás, mint a nagyoknál, középtávú következményei lesznek, hiszen a kiscégek jelentős része el fog tűnni a foglalkoztatottakkal együtt.

Nőhet a szakadék

A közgazdász szerint a válság hatásai ugyan előbb-utóbb rendeződnek, de ami velünk marad, az az alacsony végzettségűek sebezhetősége. Véleménye szerint a járványnál semmi nem hívta fel a figyelmet jobban az oktatás és az egészségügy hiányosságaira. Félő, hogy még ha lesz is valami kilábalás, ezek a problémák is velünk maradnak - jegyezte meg.

Amíg nem teremtjük meg az esélyegyenlőséget az oktatásban, amíg nem teremtjük meg annak a lehetőségét, hogy a hátrányos helyzetűek is képzettséghez és fokozatosan magasabb képzettséghez jussanak, ez a probléma fennmarad és mindig ezek az állások lesznek leginkább veszélyeztetve, a szegénység pedig újratermelődik folyamatosan. Ezzel az oktatás- és a szociálpolitikának kezdeni kell valamit - hangsúlyozta Palócz Éva.

A közgazdász attól is tart, hogy a gazdaság dualitása, a kisebb és nagyobb vállalatok közötti óriási termelékenységi különbség is fennmarad. Utalva a Kopint-Tárki most készülő kutatására, megjegyezte: ez a különbség Magyarországon és Szlovákiában már most is sokkal nagyobb, mint akár a környező, a nyugati vagy az észak-európai országokban. Ez a dualitás pedig félő, hogy a jövőben erősödni fog.