A gazdasági, inflációs és pandémiás válságok után mibe fektettek tavaly a magyar háztartások? És mennyiben térnek el a hazai befektetési szokások Európa más államaihoz képest?
Közép-Európában hagyományosan nagy szerepe van a magántulajdonú lakásoknak. Nálunk is ez teszi ki a bő 153 ezer milliárd forintnyi háztartási vagyon legnagyobb hányadát (42 százalékát), az MNB lakásárindexszel becsült állományuk viszont tavaly csak átlag alatt nőtt. A legdinamikusabban, 45 százalékkal a befektetési jegyek állománya bővült itthon, de 28 százalékkal emelkedett a kötvényeké és 17 százalékkal a biztosítási és pénztári tartalékoké is. Hozzá kell tenni, hogy utóbbi három esetében a vásárlások mellett a kötvénypiaci hozamcsökkenésből és a részvényárak emelkedéséből adódó kedvező hatások is hozzájárultak a növekedéshez. 2023-ban a készpénzállomány csökkent hazánkban, azonban az uniós átlaghoz képest mi magyarok még mindig nagyobb arányban tartunk készpénzt, valamint állampapírokat is, ez utóbbi a lakossági állampapír stratégia sikerének is köszönhető. Másokhoz képest kevésbé szívesen vásárolunk viszont részvényt és tartunk bankbetétet, valamint összességében kevesebbet fektetünk életbiztosítási és nyugdíjpénztári termékekbe. Van tehát feladata ezeknek a piacoknak és az MNB fogyasztói edukációs munkatársainak is, hogy meggyőzzük az embereket az öngondoskodás fontosságáról.
Az életbiztosítási szektor ráadásul tavaly – megtörve a korábbi években megszokott növekedési trendet – vissza is esett. Ez mivel magyarázható?
A folyamatos díjfizetésű életbiztosítások bővülése töretlen, a visszaesés az egyszeri díjfizetésű – nagyobb hányadában befektetési, unit-linked jellegű – konstrukcióknál látható csak. Ezek költségszerkezete ugyanis kevésbé bírta el a biztosítási pótadóval kapcsolatos terheket. A folyamatok kapcsán tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy visszavásárlásokat látnánk az életbiztosítások piacán, hanem egyszerűen a szaporulat maradt el a korábbi években megszokottól. Ez azonban minden bizonnyal csak átmeneti lesz.
Vélhetően azért az MNB is lát problémákat a megtakarítási jellegű életbiztosításoknál. A szűk szakmai nyilvánosságnak már jelezték, hogy – a korábbi szabályozási lépéseiket folytató – Etikus 2.0 elnevezésű szabályozási-felügyelési keretrendszert vezetnének be. Mik a bajok és mi lehet az orvosság?
A megtakarítási jellegű életbiztosítások jelenleg is értéket nyújtanak az ügyfeleknek, de ráncfelvarrásra van szükségük. A 2015-ben elindított Etikus 1 koncepciót mindenki másnál korábban bevezettük, egy európai szinten is előremutató, a fogyasztókat és a fogyasztói elvárásokat előtérbe helyező szabályozási csomag volt, amely jelentős sikereket ért el az ügyfelek részére nyújtott ár-érték arány javítása szempontjából. Az Etikus 1 szigorúbb befektetési szabályokat fogalmazott meg és növelte az átláthatóságot, például a teljes költségmutató (TKM) szabályozásán keresztül. Szabályokat vezetett be a félreértékesítés elkerülésére, növelte az ügyfeleknek nyújtott értéket a visszavásárlási korlátok, a TKM limitek és a jutalékkorlátozás eszközével. Ezek az intézkedések alkalmasak voltak arra, hogy az utóbbi közel egy évtizedben a szerződések megmaradási ideje növekedni tudjon, a TKM értékek csökkenjenek és ezáltal az életbiztosítási piacba vetett bizalom megerősödjön. 2015 óta tehát hatalmas előre lépések történtek, de szükség van további intézkedésekre. Azóta az EU szabályozás is előrelépett, új eszközök és új lehetőségek állnak a felügyeletek rendelkezésére az ügyfélérték minél kifinomultabb javításához. Az EU szintű szabályozás nagy hangsúlyt helyez az ügyfélközpontú termékfejlesztésre és értékesítésre, és megköveteli a termékek által nyújtott ügyfélérték előzetes tesztelését és folyamatos monitorozását. Az EU-s szabályozási keretrendszer megváltozása miatt szükséges a hazai szabályozás felülvizsgálata is. Az Etikus 2.0 jó pár lépéssel, egyebek közt a biztosítási termékfejlesztés szigorú ügyfélközpontú szabályozásával, az ár-érték arány tesztelésének elvárásával, az egyedi TKM-limitek bevezetésével tovább javítja a termékeket.
Tavaly a biztosítók jövedelmezősége is megcsappant, mennyiben jelenthet ez kockázatot?
A szektor összességében nyereséges maradt, a saját tőkéjéhez viszonyított eredménye 5,4 százalék volt 2023-ban, amely az MNB biztosítási szektor jövőképéről szóló kiadványban meghatározott 10-15 százalék közötti célértéktől elmarad, viszont szeretném nyomatékosítani, hogy pótadó nélkül számítva továbbra is magasan célérték felett alakulna. Uniós szinten a magyar biztosítók jövedelmezősége pedig még e közteherrel együtt is a középmezőnybe tartozott az utolsó (2022) európai összevethető adatok szerint. Ha tágabb horizonton, 2010 és 2022 között nézzük a hazai biztosítási piac tőkearányos nyereség (ROE) értékeit, akkor abszolút az élmezőnybe tartozunk. A nyereségek mellett azt se felejtsük el, hogy a szektor jelenleg az uniós tőkekövetelmény duplájával rendelkezik.
Érdekes ellentmondás az, hogy miközben a nyugdíjpénztárak taglétszámában stagnálást, akár enyhe visszaesést látunk, addig a nyugdíjbiztosítások az elmúlt öt-hat évben nagyon szép növekedési pályát futottak be. Másképp szólítják meg az ügyfeleket, ez a különbség oka?
Fontos látni, hogy a nyugdíjbiztosítások növekedése az életbiztosítási termékek közötti átrendeződés eredménye, hiszen a rendszeres díjas termékek száma gyakorlatilag stagnál, azaz a nyugdíjbiztosítások más termékek helyét veszik át. Valamennyi hazai kiegészítő nyugdíjcélú termék önkéntes részvételre alapoz, az ilyen rendszereknek megvan az organikus növekedési csúcsa. A jelenlegi keretek között úgy tűnik, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári szektor túl van a zenitjén, míg a nyugdíjbiztosításokat, mint frissebb és jutalékvezérelt terméket a közvetítők sikeresen értékesítik. Azt látjuk, hogy jelenleg csak azok a hosszú távú megtakarítási termékek tudnak növekedést elérni, amelyek magas közvetítői jutalékot fizetnek, de azok is csak korlátozottan. A pénztárak ezzel szemben nem rendelkeznek széles közvetítői hálózattal, cserébe lényegesen alacsonyabb, 1 százalék alatti költséghányaddal működnek, még akkor is, ha az MNB erőfeszítéseinek hála, a biztosítók az elmúlt években jócskán lefaragtak élet- és nyugdíjbiztosítási termékeik teljes költségmutatóiból (TKM).
Ha jól látom az MNB friss jelentésének adataiból, a nem fizetők magas aránya mellett tovább folytatódik a nyugdíjpénztári tagság elöregedése…
Emiatt kongatjuk már több mint 5 éve a vészharangot a jogalkotónál és a szektornál, erőteljes reformokat javasolva a jelenlegi pénztári rendszerben. A nyugdíjpénztárak abban az időszakban érték el sikeresen a fiatalabb generációt is, amikor jelentős volt a munkáltatói részvétel, azonban ezek a tagok időközben középkorúak lettek és a helyükre nem érkeztek meg a fiatalabb generáció tagjai, ezért neveztük ezt a hiányzó generáció kockázatának. A kétezres évek elején a 16-30 éves fiatalok tizede már pénztártag volt, ma 100-ból 3-4 fő kezd el ebben az életkorban előtakarékoskodni, és a 31-45 éves, már jobban kereső állampolgároknál is rosszabbak a mai adatok. A tagság átlagéletkora 2022-ben már 48,7 év volt.
Ezért is kezdtünk el dolgozni a lehetséges megoldásokon, amely először a 2019. évi Versenyképességi program 330 pontban című kiadványunkban jelent meg. Ezt követően is több MNB kiadványban vagy előadásban mutattuk be, hogy milyen társadalmi és gazdasági előnyei lennének egy erős hazai kiegészítő nyugdíjrendszernek. Amit 5 éve mondtunk az most még inkább igaz, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak hosszú távú működőképességének fenntartása és általában a hazai kiegészítő nyugdíjrendszer erősítése érdekében átfogó reformra van szükség, amely révén olyan feltételrendszert kell kialakítani, ami a fiatalabb generációk körében is megfelelő vonzerőt jelent a nyugdíjcélú megtakarítások iránt. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez állami érdek is, mert a pénztárak jelentős intézményi befektetők és bő 2 000 milliárdos vagyonuk közel felét állampapírokban tartják. Így a szektor fejlődése nagyobb állampapírkeresletet generál, amely kisebb hozamokat és alacsonyabb kamatkiadásokat eredményez. Ha tehát tovább erősödhetnének, azzal mindenki jól járna, a sor elején a stabil, kiszámítható, kiegészítő nyugdíjjal rendelkező állampolgárokkal.
De mi kellene ehhez?
A mi javaslatunk világos: hozzunk létre olyan a tagok, a munkáltatók, az intézmények és az állam hatékonyabb együttműködésén alapuló jóléti alapokat, amelyek megtakarításra ösztönzik a fiatalabb generációt is.
Az önkéntes nyugdíjpénztárakkal szemben viszont az egészség- és önsegélyező pénztárak hasítanak, a taglétszámuk és a kifizetéseik is növekednek. Nekik mi lehet a titkuk?
Jelentős előrelépés, hogy 2020-hoz képest százezer új tag lépett be ezekbe a pénztárakba, továbbá a kifizetések növekedéséhez az igénybe vett termékek és szolgáltatások árának emelkedése is hozzájárulhatott. Ezen túlmenően az önsegélyező és egészségügyi szolgáltatások összekapcsolásával– természetesen a hagyományos gyógyszervásárlások, gyógyászati szolgáltatások túlsúlya mellett – immár egyre több tag például lakáshitele törlesztésére költi saját pénztári forintjait. Harmadsorban pedig tavaly márciustól egyszerűsödött az egészség- és önsegélyező pénztári számlák digitális elszámolhatósága. Mostanra minden pénztári szolgáltatásról elektronikusan beküldhető a számla másolata elszámolásra, ami jelentős könnyítés a tagok adminisztrációs terheiben.
Korábban említette, hogy a befektetési alapok a tavalyi év nyertesei között voltak. Milyen alaptípusokat kerestek leginkább a hazai befektetők, s miért ezek lehettek a legnépszerűbbek?
Két éve rekordösszegű tőke áramlott be a befektetési alapokba, de a tavaly ide érkezett 3 266 milliárd forintnyi friss pénzt még ezt is messze felülmúlta. Lakossági keresletről, s elsősorban a vonzó hozamú pénzpiaci és rövid kötvényalapok befektetési jegyeinek vásárlásáról van szó, de – a vegyes alapok kivételével – minden alaptípus kedvező forgalommal zárta az évet. Ha kitart a befektetési alapok jó teljesítménye, akkor lehetnek olyan lakossági befektetők is, akik a mostanában lejáró – és a magas kamatok nyomán szép pénzeket fizető – eddigi állampapír-megtakarításaik egy részét is ide helyezik át. Ez nyilvánvaló kihívás az állampapírok felé, de azért a döntés előtt érdemes összevetni a két piac kockázatait és nem mellékesen a költségeket is. Amire érdemes még figyelni: egy kormányrendelet nyomán legkésőbb idén szeptember 1-jétől némileg módosul a befektetési alapok kategorizálása, az eddiginél jobban tükrözve azok befektetéseinek összetételét. Az alapok így átláthatóbbak lesznek a befektetőknek. A szabályok betartását természetesen az MNB szigorúan ellenőrzi majd.
A kötvény- és pénzpiaci alapok mögött az ingatlanalapok tudhatják a magukénak a második legnagyobb ügyfélvagyont. Miért olyan fontos az MNB-nek, hogy – szemben a többi alaptípussal – ezeket ne pár nap alatt, hanem akár csak fél év után lehessen visszaváltani, ha az ügyfél ezt szeretné?
A piac egésze, végső soron az ügyfelek biztonsága itt a tét, s nekünk minden eszközzel tenni kell a pénzügyi stabilitás fenntartásáért. Mégpedig proaktív szemlélettel, az MNB felügyeleti stratégiája szellemében időben előre erősítve az ingatlanalapok sokkellenálló képességét. Nem volt ez mindig így: kevesen emlékezhetnek arra, amikor 2008 novemberében, a gazdasági válság elején az akkori magyar pénzügyi felügyeletnek fel kellett függesztenie az ingatlanalapok befektetési jegyeinek kifizetését, mert az emberek megrohanták az alapkezelőket. Akkor nem figyeltek arra, hogy az ingatlanok más fedezetekkel összevetve másképp működnek: lassabban értékesíthetők megfelelő áron. Idő kell arra, hogy az ügyfél a nap végén tényleg a pénzéhez és hozamához jusson. A szabályozásunk ezt célozza, s azt is, hogy a rövidebb visszaváltású sorozatoknál az adott alap magasabb arányban tartson likvid eszközöket. Ha megvan az egyensúly – s reméljük, hogy a szabályozásunkkal megteremtettük – akkor az ügyfelek biztonságosan tudnak részesedni az ingatlanpiac által termelt mindenkori hozamokból.