Megtépázta saját hitelességét az elmúlt hónapokban a Magyar Nemzeti Bank (MNB), ami többször ellentmondásos üzeneteket fogalmazott meg, amelyek már abban is elbizonytalaníthatják a piaci szereplőket, hogy melyik a monetáris tanács tényleges horgonya, melyik a "kedvenc" infláció.

A legutóbbi kamatdöntést követően a Napi.hu kérdésére Virág Barnabás MNB alelnök azt mondta, a jegybank döntéshozatalában a fogyasztói árindexet, köznyelvben a minden tényezőt tartalmazó inflációt veszi figyelembe a monetáris politika alakításában.

Valóban ez az előírás, azonban némileg meglepő is, lévén nem ehhez volt hozzászokva az elmúlt években a piac. Miután az elmúlt években több közgazdasági anomália is kialakult, amelyeket világszerte tanulmányoznak a jegybankok, az MNB fókuszt váltott.

Az irányadó mutató az indirekt adóktól szűrt maginfláció lett. Ezt a jegybank korábbi alelnöke Nagy Márton azzal indokolta, hogy ez az indikátor hosszabb távon megmutatja a gazdasági folyamatok alakulását, míg a "sima", úgynevezett headline infláció a szezonális hatások miatt túl változékony, és nem tükrözi megfelelően a gazdasági alapvetéseket.

Virág válasza szerint ezek alapján mostanra az MNB nem csak az alapkamatot porolta le, mint monetáris politika eszközt, hanem visszatért az alapokhoz a preferált infláció terén is.

Az MNB amúgy négyféle inflációt tart számon.

Van másik

Közgazdászok rosszmájúan néha azt mondják, hogy miközben az MNB mandátuma teljesítésére hivatkozva változtat azon, hogy melyik mutatót tekintse a horgonynak, igazából csak kényelmi szempontok vezérlik, vagyis, hogy mindig az a jó infláció, ami épp megfelel a jegybank egyéb céljainak.

Az ilyen vélekedések értelmében a jegybanknak eddig azért volt a változékony hatásoktól megszűnt mutató a legjobb választás, mivel az alapján érvelhetett azzal, hogy ezzel átnéz a rövidtávú fluktuációkon, és hosszabb távon mérlegeli a monetáris politikai lépéseket. Ez rövidtávon lehetővé tette, hogy fenntartsa a laza feltételeket, megelőzve a forinterősödést, ezzel is támogatva a gazdasági növekedést.

Akkor épp az a furcsa helyzet állt elő, hogy 4,5-5 százalékkal növekedett évente a gazdaság, miközben az infláció rendre elmaradt az MNB 3 százalékos középtávú céljától. A Covid-19 által okozott gazdasági válságban épp fordított a helyzet, idén legalább 5 százalékos, vagy annál is jóval nagyobb visszaesés várható, miközben az infláció túllőtte a 3 százalékos célhoz szabott plusz-mínusz egyszázalékos tűréssáv felső határát.

Történetesen augusztusban a szűrt mutató 4,2 százalék volt, miközben a headline 3,9, vagyis utóbbi még a tűréssávon belül alakult.

Fő a következetesség

Az elmúlt hónapok során többször is összezavarta a jegybank a piaci szereplőket ellentmondásos kommunikációjával. A fő politikai üzeneteket közvetítését a távozó Nagy Mártontól átvevő Virág Barnabás a négy év óta először végrehajtott alapkamat módosításakor azt mondta, hogy egy egyszeri döntéssel csökkentett kamatot a monetáris tanács. Mindössze néhány nappal később azonban már belengette egy újabb vágás szükségességét, amit a következő kamatdöntő ülésen meg is lépett a jegybank.

A júniusi kamatvágás, pontosabban, hogy nem a megszokott nem-konvencionális eszközökön, hanem a már-már feledésbe merülő alapkamattal akart hatni a folyamatokra a jegybank is önmagában meglepő, különösebb előzmény nélküli fordulat volt.

Ennél is nagyobb felhördülést keltett, amikor a jegybank egyhetes betéti tenderén alapkamat feletti kamatszintet határozott meg. Virág Barnabás igyekezett utána nyugtatni a kedélyeket, mondván erre a korrekcióra is az inflációs folyamatok kordában tartása érdekében volt szükség, és azt is, hogy több ilyen nem lesz.

Csütörtökön adja ki a szeptemberi inflációs adatokat a Központi Statisztikai Hivatal, utána kiderül, mennyire bizonyulnak helytállónak a jegybanki várakozások.