A negatív jegybanki eredmény általános jelenség, emellett a nemzetközi tapasztalatok vizsgálatából az is jól látszik, hogy a negatív jegybanki saját tőke önmagában nem jelent korlátot a monetáris politika vitelében – közölte az MNB.
A Magyar Nemzeti Bank szerint hatékony működéséhez a következő években nincs szüksége tőkefeltöltésre, negatív saját tőkéjét a későbbi években várható pozitív eredményével képes lesz ellentételezni.
Ezzel összhangban a tőkefeltöltési szabályok változtatására vonatkozó javaslataikat átadták a kormányzat részére, amelyek tartalmilag megegyeznek a tavalyi évben átadott javaslatokkal.
Elégedettek a válságkezeléssel
A jegybanki programok (NHP, NHP Hajrá!, NKP, Zöld Otthon Program) a vállalatok működőképes állapotának fenntartását szolgálták, és termelékeny növekedést megalapozó beruházásokat hajtottak végre, valamint új munkahelyeket teremtettek vagy tartottak meg.
Ezek révén a költségvetési politika a gazdaság élénkítését szolgálta, valamint család- és munkaerő-piaci támogatásokkal próbálta enyhíteni a válság hatását.
A jegybanki programok stabilizálták a pénzügyi piaci hozamokat, amely nélkül a fiskális politika mozgástere nagymértékben beszűkült volna.
Két év alatt az ESA-szerinti hiányt több mint 1500 milliárd forinttal csökkentették a gazdaságélénkítő programok, míg az állam finanszírozását mintegy 6800 milliárd forinttal javították.
Az állam adóbevétele összesen mintegy 1500 milliárd forinttal emelkedett a két év során, ami a beruházások adótartalmából, a munkahelyek adó- és járulékbevételeiből és a vállalatok adóbefizetéséből származott.
A hiányra gyakorolt hatást emellett az is fokozta, hogy az MNB által keltett stabil kereslet alacsonyan tartotta az állampapír-piaci hozamokat, amely nélkül az állam csak sokkal magasabb költségek mellett lett volna képes finanszírozni magát – az alacsony kamatszint hosszú távra is rögzült, még a jövőben is visszafogva az állam kamatkiadását.
A monetáris transzmisszió hatékonyságának javítása, valamint a piaci stabilitás fenntartása érdekében az MNB az állampapírvásárlási programon, az államilag garantált papírok vásárlásán és a fedezett hiteleszközén keresztül közel 6300 milliárd forintnyi forrást biztosított.
Az MNB a legnehezebb finanszírozási időszakban ezenkívül nyereségéből 500 milliárd forint osztalékot fizetett az államnak, ami nemcsak az állampapír-kibocsátási igényt mérsékelte, hanem részben a költségvetési hiányt is.
Szigorú monetáris politikával időt nyert a jegybank
A szokatlanul gyorsan és hirtelen megemelkedő infláció egész Európában válaszlépésekre késztette a jegybankokat. A korábbi időszakra jellemző mérsékelt infláció korszaka után világszerte hirtelen, és az előtte tapasztalt recesszióhoz képest váratlanul megugrottak az inflációs mutatók, amely markáns változást okozott a világgazdasági és pénzpiaci környezetben.
Az infláció globális emelkedése mögött nagy részben az energia- és nyersanyagár-emelkedés állt, ami ráadásul a bizonytalanság erősödését hozta magával a hazai pénzpiacokon.
Magyarország külső egyensúlya a régióban jellemzőnél nagyobb energiapiaci kitettség miatt a gázárak robbanásával párhuzamosan romlott.
Az MNB a gazdaság sérülékenységének felerősödésére, illetve az infláció emelkedésére reagálva gyors és erőteljes monetáris politikai lépéseket tett.
A kamatszint jelentős mértékű emelése ugyanakkor az MNB eredményére is jelentős hatást gyakorolt: a koronavírus-válságkezelő jegybanki programok miatt felduzzadt jegybankmérleg és a korábbinál magasabb kamatkiadás miatt az MNB eredménye veszteségbe fordult.
Mint azt a fentiekben láthattuk, a hasznok nemzetgazdasági szinten jelentkeztek a gazdaság többi szektoránál, addig a válságkezelés és az infláció elleni küzdelem költsége a jegybanknál koncentrálódott.
Megsokszorozódhattak volna a költségek
Egy alacsonyabb kamatszint azt jelentette volna, hogy az infláció csak magasabb szintről és csak jóval később kezdhetett volna csökkenni, aminek következményeként a reáljövedelem csökkenése még hatványozottabban jelentkezett volna a magánszektorban – azaz a lakosság és vállalatok rendelkezésre álló jövedelmét még jobban erodálta volna az infláció.
Alacsonyabb kereslet és vásárlóerő, illetve még jobban visszaeső beruházások mellett pedig a recesszió is mélyült volna hazánkban. Emellett alacsonyabb kamatszint és magasabb infláció megvalósulásával a lakosság nem kamatozó és kamatozó megtakarításain egyaránt jóval nagyobb veszteséget könyvelhetett volna el, jelentősen csökkentve a háztartások pénzügyi vagyonát.
A magasabb kamatszint a fentiek elkerülése mellett a forint árfolyamát is stabilizálta, ami nemcsak a dezinflációs folyamatok erősödéséhezjárult hozzá, de a tavalyijelentős leértékelődés után indult euroizációs folyamatot is sikeresen megfékezte.
A jegybanknál jelentkező kamatkiadás a gazdaság széles körének növeli bevételeit
A jegybank által a hitelintézeteknek fizetett kamat (ami 2022-ben mintegy 950 milliárd forinttal haladta meg a 2021-es szintet) a bankrendszer közvetítésével átgyűrűzik a gazdaságba.
Egyrészt ebből a többletbevételből tudta kifizetni bankrendszer a kormányzati intézkedések (extraprofitadó, megemelt tranzakciós illeték, kiterjesztett kamatstop) jelentős, mintegy 4-500 milliárd forintos többletköltségét, ami a költségvetés alacsonyabb hiányában és a magánszektor kisebb kamatkiadásában egyaránt lecsapódott.
Ugyan a bankok a lakossági betétekre jellemzően nem emelték meg kamataikat, de a lekötött, illetve vállalatibetétekre a korábbinál magasabb kamatot fizetnek: 2022-ben a nem pénzügyi vállalatoknak fizetett kamatszintben nagyjából teljesen megjelent a jegybanki effektív kamat emelkedése, aminek hatására a vállalatok pénzügyi szektortól származó kamatbevétele közel 140 milliárd forinttal emelkedett az előző évhez képest, míg a háztartásoké közel 50 milliárd forinttal.
A bankok révén a magasabb kamatszint tehát az állam és a magánszektor nagyobb jövedelmében is jelentkezik.
Nemzetközi probléma a jegybanki eredmény csökkenése
A válságkezelés mérlegbővítő hatása és az infláció elleni harc jegybanki eredményt jelentősen csökkentő hatása az összes európai országot érinti. A fenntartható növekedés újbóli megalapozásának azonban ára van, amely a jegybankoknál jelentkezik.
Az infláció emelkedése Európában mindenütt monetáris szigorítási ciklust indított el, amely a felduzzadt jegybanki mérlegek mellett a jegybanki eredmény számottevő csökkenésével jár.
Ennek eredményeként voltak országok, ahol a jegybank GDP-arányos vesztesége a hazai 0,6 százalékos érték többszörösét tette ki 2022-ben: Svédországban például a GDP 1,3 százaléka volt, Csehországban a GDP több mint 6 százaléka, míg Svájcban a GDP 17 százalékát is meghaladta.
Bíznak a negatív tőke ellentételezésében
A nemzetközi tapasztalatok vizsgálatából ugyanakkor az is látszik, hogy jegybankok tőkehelyzete nincs összefüggésben azzal, hogy mennyire képesek hatékonyan végrehajtani monetáris politikájukat.
A negatív jegybanki saját tőke önmagában nem jelent korlátot a monetáris politika vitelében.
Ez alapján a Magyar Nemzeti Bank úgy látja, hogy hatékony működéséhez a következő években nincs szüksége tőkefeltöltésre, negatív saját tőkéjét a későbbi években várható pozitív eredményével képes lesz ellentételezni.
Ezzel összhangban a tőkefeltöltési szabályok változtatására vonatkozó javaslatainkat átadtuk a kormányzat részére, amelyek tartalmilag megegyeznek a tavalyi évben átadott javaslatokkal.
(Szerző: Kuti Zsolt, Balogh Csaba)