Az elmúlt időszakban több összezördülés is történt az MNB és kormánytagok között. Matolcsy György jegybankelnök múlt héten csütörtökön a BÉT tőzsdei legek díjátadón elmondott beszédében különösen méltánytalannak találta, hogy a kormány irányából éppen Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter felől érkeznek a támadások, aki korábban a jegybank alelnöke volt.
Havasi Bertalan, Orbán Viktor sajtófőnöke az MNB elnökének kijelentésére úgy reagált, hogy a miniszterelnök véleménye szerint a jegybank függetlensége szent és sérthetetlen.
Varga Mihály pénzügyminiszter a Matolcsy által kifogásolt törvénymódosítás kapcsán pedig arról írt közösségi oldalán, hogy a kormány célja a jegybanki függetlenség tiszteletben tartása mellett erősíteni a Magyar Nemzeti Bank átláthatóságát és biztosítani az állami hivataloktól is elvárt takarékos működését.
A jegybank most közleményében arról ír, hogy több sajtótermék is tévesen mutatta be személyes konfliktusként a jegybanktörvény tervezett módosítása körüli vitát. Ez az értelmezés teljesen hibás és nagyon káros. Csakis arra alkalmas, hogy a vita fókuszát elvigye a lényegi kérdésekről. Kijelentették, hogy a Magyar Nemzeti Bank egyetlen érdeke: Magyarország stabilitása és a magyar nemzetgazdaság érdeke.
Emlékeztettek, hogy a jegybanki függetlenség nem egy elvont fogalom. Ha egy jegybank a törvényi mandátumában meghatározott célok – legfőképpen az árstabilitás elérése és a pénzügyi stabilitás fenntartása – érdekében szabadon, legjobb tudása szerint képes alkalmazni eszközeit és az intézkedések hatásainak kibontakozását sem gátolják külső tényezők, akkor a függetlenség fontos kritériuma teljesült. Ezt a folyamatot hívják hatékony monetáris politikai transzmissziónak.
Ezzel szemben, ha a jegybanki döntések irányítására, a rendelkezésre álló eszközök alkalmazására vagy a monetáris transzmissziós csatornák hatékony működésére külső nyomás nehezedik, akkor a jegybanki függetlenség sérül. A gazdaságtörténeti esettanulmányok sora jelzi, hogy a jegybanki függetlenség sérülése az érintett gazdaságokban lassabb gazdasági növekedést, magasabb inflációt és nagyobb pénzpiaci sérülékenységet okozott. Végeredményben minden rövid távú érdekeket szolgáló beavatkozáson a gazdaság kissé hosszabb távon veszített.
A Magyar Nemzeti Bank elnöke mint a független jegybank vezetője ezért kötelességének érzi, hogy ismételten és hangsúlyosan felhívja a figyelmet arra a beavatkozás sorozatra, amely már eddig is szűkítette a monetáris politika függetlenségét, gyengítette transzmissziós csatornáit.
Az első eredmények immár hazánkban is ismertek. Bár a monetáris politika független működésébe érkező folyamatos beavatkozások minden alkalommal a gazdasági növekedés élénkítése és az ország finanszírozási helyzetének javítása érdekében történtek, az eredmények nem igazolták a beavatkozásokat. A magyar gazdaság mélyen a tervezett +1,5 százalékos vagy épp az EU átlagát jelentő +0,5 százalékos GDP növekedés alatt teljesített. Gazdasági kibocsátásunk 0,9 százalékkal (szezonálisan és naptárhatással kiigazítva 0,7 százalékkal) csökkent 2023-ban. Az intézkedések ráadásul a magyar gazdaság befektetői és hitelminősítői megítélését is rontották végeredményben magasabb kockázati felárakat és drágább finanszírozási költségeket eredményezve.
A gazdaságtörténet tanulságai Magyarországon is működnek. A kívánt eredményeket nem sikerült elérni, a negatív mellékhatások viszont egy egyébként is veszélyes világgazdasági közegben növelték az ország sérülékenységét, gyengítették pénzügyi szuverenitását és lassítják a recesszióból való kilábalás folyamatát.
Magyarország, a magyar gazdaság érdeke a monetáris politika előtt álló korlátozások minél gyorsabb leépítése és a jegybanki függetlenség megőrzése.
A jegybank szerint a következő kormányzati intézkedések gyakorolták a leginkább negatív hatást a Magyar Nemzeti Bank működésére és ezzel a magyar gazdaság elmúlt két évére:
- Betéti kamatsapkák
- Hitelekre vonatkozó kamatstop
- Üzemanyagok és alapvető élelmiszerek elhúzódó ársapkája
- MNB diszkontkötvény vásárlásának korlátozása
- Egyes befektetési alapok portfóliószerkezetének szabályozása
- „Önkéntes” hitelkamat-plafon
- A BUBOR mint referenciakamat lecserélésének bizonytalanságokat erősítő felvetése
- Folyamatos kommunikációs nyomás a nagyobb kamatcsökkentések irányába
- Kamatdöntések idejére időzített negatív piacbefolyásoló kommunikáció
- Elmaradó egyeztetések a monetáris politikai kereteket is érintő pénzügy jogszabályváltoztatások esetében
- Inflációs célsávval kapcsolatos vita elindítása