A magyar bankrendszer sokkellenálló-képessége a koronavírus-járvány által okozott, kihívásokkal teli gazdasági környezetben is erős - írja az MNB a jelentésben. Az elmúlt években és tavasszal meghozott szabályozói lépéseknek, valamint a járványt megelőző prosperáló működésnek köszönhetően a bankok megfelelő tőkepufferrel és jelentős likviditási tartalékokkal rendelkeznek. A jegybanki stresszteszt alapján a bankok többsége még egy, a vártnál jóval súlyosabb lefutású válságforgatókönyv esetén is megfelelne a likviditási és tőkehelyzetre vonatkozó szabályozói elvárásoknak.

További gazdaságélénkítő intézkedésekre lehet szükség

A nemzetközi környezetet a koronavírus-járvány globális elterjedése óta folyamatos és nagyfokú bizonytalanság jellemzi. A bizonytalan kilátások a háztartásokat keresletük visszafogására, a vállalatokat pedig beruházásaik elhalasztására és üzleti modelljeik racionalizálására ösztönözhetik. A gazdasági szereplők kényszerű alkalmazkodása nemcsak lassítja a gazdasági kilábalást, hanem a munkaerőpiacra, a termelésre és a jövedelmezőségre gyakorolt negatív hatáson keresztül az adósságszolgálatra is kockázatot jelent.

A különböző költségvetési és jegybanki intézkedések tompították az első hullám következményeit, azonban a második hullám felfutása és az elhúzódó kilábalás miatt további gazdaságtámogató intézkedések bevezetésére lehet szükség, ami egyes országokban a megnövekedett adósságszintek, illetve szűkülő monetáris politikai mozgástér miatt már kihívást jelenthet.

A jegybank szerint úgynevezett K alakú kilábalás jöhet a járvány után. A krízis ugyanis eltérő mértékben hat az egyes gazdasági ágazatokra és a munkaerőpiac különböző szegmenseire is. A minden szektort egyformán érintő "V" alakú visszapattanás helyett olyan kilábalás jön, amelyben egyes szektorok gyorsan nőnek majd, míg másoknál elhúzódik a válság.

Magyarországon a jegybanki intézkedések hatására jelentősen emelkedtek a bankrendszer likviditási tartalékai. Az MNB a koronavírus-válság kezdetén kialakult pénzpiaci feszültséget a monetáris eszköztárának kibővítésével enyhítette. A banki forrásszerzési lehetőségek nem szűkültek be, a finanszírozási környezet kedvező: a rövid hozamok a monetáris politika irányultsága szerint az egyhetes jegybanki betéti kamat szintje körül alakulnak, míg a hosszú hozamok a járványhelyzet ellenére is historikusan alacsonyak.

Az MNB hosszú fedezett hitelei, eszközvásárlási programjai és az NHP Hajrá! hatására tartósan és jelentősen megnőtt a bankrendszer operatív likviditási tartaléka, ráadásul a március óta felépülő likviditási puffer egyes intézmények közötti eloszlása is kedvező. A likviditási stresszteszt alapján a bankok túlnyomó többsége kellő likviditási pufferrel rendelkezik ahhoz, hogy egy súlyos likviditási stressz esetén is teljesítse a szabályozói elvárást.

Tudnak hitelezni a bankok

A makroprudenciális tőkepufferek feloldása is növelte a bankszektor hitelezési kapacitását. A jelenleg érvényes összes tőkekövetelmény teljesítéséhez a bankoknak kezelhető mértékű, mintegy 86 milliárd forintos tőkeemelési igénye keletkezne. A külső környezet romlása ellenére tehát az elmúlt félévben javult a bankrendszer tőkehelyzete, és erős ellenállóképesség jellemzi, még egy vártnál hosszabban elhúzódó gazdasági kilábalással szemben is, mindez pedig elősegíti a bankok hitelezési képességének fenntartását.

A jegybanki és állami hitel-, illetve garanciaprogramok is támogatják a hitelezés bővülését. A koronavírus-járvány megjelenését követően az ügyfelek mellett a bankok is óvatosabbá váltak a hitelpiacon, és a háztartási és vállalati hitelfeltételeken egyaránt szigorítottak. A kilábalás szempontjából azonban fontos, hogy a bankok hitelezési hajlandósága fennmaradjon, és a gazdaság szereplői továbbra is megfelelő finanszírozási forrásokhoz juthassanak, amit a hitelpiacon történő állami szerepvállalás elősegíthet

A lakossági szegmensben az államilag támogatott babaváró konstrukció és a csok, míg a vállalati szegmensben a jegybank NHP Hajrá! programja, valamint az állami bankok és garanciaintézmények hitel- és garanciaprogramjai nyújtanak támaszt a hitelpiacnak. Ezeknek és a fizetési moratórium állománytámogató hatásának köszönhetően a hitelállomány éves növekedési üteme 2020 második negyedévében a vállalati szegmensben 8 százalékot, a háztartásiban pedig 17 százalékot ért el.

Jövőre ez csökkenni fog, a jegybank várakozása szerint az éves vállalati hiteldinamika 2021-ben 4 százalék felett, míg a háztartási dinamika 5 százalék felett alakulhat, de két éven belül mindkét szegmensben visszatérhet a hitelállomány kétszámjegyű bővülése. A banki hitelezési hajlandóság növekedését, és ezáltal a vállalati hitelállomány bővülését a kockázatmegosztást segítő állami garanciaprogramok jelentős kiterjesztése is támogathatná a következő időszakban. A jegybank szerint a nagyobb értékű hitelekre kellene kiterjeszteni a programot.

A kockázatok nőnek

A fizetési moratóriumnak érdemi szerepe van a portfólióminőség fenntartásában, de nem gátolja meg a hitelkockázatok emelkedését. A portfóliótisztítási aktivitásnak köszönhetően 2020-ban tovább csökkent a nemteljesítő hitelek aránya, míg az új késedelmeket a fizetési moratórium bevezetése átmenetileg megakadályozza. Eközben viszont a koronavírus-válság elmélyülésével érdemben növekedett azon hitelek aránya, amelyeknek jelentősen megnőtt a hitelkockázata.

A hitelintézetek vállalati hitelállományának 15-20 százaléka kapcsolódik kiemelten kockázatos, moratóriumban lévő vállalatokhoz. A hitellel rendelkező háztartásoknak pedig jövedelmi helyzet, munkaerőpiaci státusz változása, illetve a moratóriumban való részvétel alapján az 5-10 százaléka tekinthető sérülékenynek. A kormány 2021 januárjától célzott formában meghosszabbítja a fizetési moratóriumot, segítve a sérülékennyé vált adósokat likviditási helyzetük kezelésében, így 2021 első felében nem várható a késedelmes hitelek arányának jelentős megugrása.

A gazdasági kilábalás elhúzódása miatt azonban fennáll a kockázata, hogy az átmeneti likviditási probléma egyeseknél tartós fizetésképtelenséggé alakul, illetve a moratóriummal nem élő ügyfelek is törlesztési nehézséggel szembesülhetnek, ami középtávon a portfólióminőség érdemi romlásához vezethet. A pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalatok talpra állását a reorganizációt támogató jogi keretrendszer segíthetné.

A jegybank szerint jövőre a célzott moratóriumban a lakossági hitelek 22-24, a vállalati hiteleknek pedig a 14-17 százaléka vehet majd részt. A bankoknak ezekre várhatóan növekvő mértékű céltartalékot kell majd képezniük.

Az ingatlanpiac is rizikós, de kicsi a kitettség

Az ingatlanpiacokon lappangó kockázatok tartósan bizonytalan piaci környezetet teremthetnek. A korábbi évek nagymértékű lakásár-emelkedése nem társult hitelpiaci túlfűtöttséggel, akár a hitelfedezeti mutatók eloszlását, akár a hitelből történő lakásvásárlás arányát vizsgáljuk. A budapesti lakásárakban idén némi korrekció történt, vidéken azonban tovább emelkedtek a lakásárak. A romló fundamentumok középtávon lefelé mutató kockázatot hordoznak, ugyanakkor ezt a közelmúltban bejelentett otthonteremtési intézkedések tompíthatják.

A kereskedelmiingatlan-piacon a szálloda szegmenst érintette legsúlyosabban a koronavírus-válság az elmaradó nemzetközi turizmus miatt, ami ráadásul élénk fejlesztési aktivitással társul, így a szállodapiacon fennáll a túlkínálat kockázata. A változó keresleti viszonyok és a következő évekre tervezett átadások tükrében az irodapiacon is érdemi kockázatok alakulhatnak ki. Az ingatlanpiac felől érkező kockázatokat azonban mérsékli, hogy a bankrendszer ingatlanpiaci kitettsége alacsony a szavatoló tőke arányában.

A gyenge profitabilitás jelentős kihívás elé állíthatja a bankokat. A bankrendszer 2020 első félévében a kockázati költségek növekedése ellenére pozitív, ám a korábbi éveknél jóval alacsonyabb adózott eredményt ért el. A jövedelmezőségi mutatók korábban megfigyelhető fokozatos csökkenése idén a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásai következtében felgyorsult. A jövedelmezőség romlása főként a megnövekedett értékvesztés- és céltartalékképzéshez köthető. A második félévben további mérséklődés várható a bankok profitabilitásában, mivel az intézmények előretekintő kockázati költségei nőhetnek, és a fizetési moratórium profithatása sem jelent még meg minden intézmény eredménykimutatásában. Az alacsony kamatkörnyezetben nyomott kamateredmény és az eszközminőség romlásával emelkedő értékvesztés-szükséglet pedig tartós nyomást helyezhet a már eddig is strukturális problémákkal küzdő bankok nyereségességére.