Cégek sorsa múlhat azon, amiben úttörő Magyarország

Az ESG (Environmental, Social, and Governance) papíron egy olyan keretrendszer, amely a vállalatok felelősségvállalási teljesítményének értékelésére szolgál környezetvédelmi, társadalmi és vállalatirányítási alapon. Hogyan jutottunk el oda, hogy mára Európában az ESG a vállalatok közötti verseny szimbólumává vált, hiszen, aki nem tud megfelelni, szankciókra számíthat vagy akár ki is szorulhat a piacról?

Molnár Csaba Gábor (M.Cs.G.): Eredetileg az ESG egy befektetői eszköz volt azoknak a nem pénzügyi kockázatoknak az azonosítására, amelyek megjelennek egy-egy vállalat működésében, akár egy portfólióban, vagy akár egy kötvény esetében is. A nem pénzügyi kockázatok kapcsán vizsgálja például a vállalkozás üvegházhatású gázkibocsátását, energiafogyasztásának összetételét, munkakörülményeit, alkalmazott vállalatirányítási politikáit, rendszereit (mint antikorrupciós politika, minőségbiztosítás és a beszerzések átláthatósága). Az ESG-nél a befektetők igénye, hogy ne csak a pénzügyi eszközök kapcsán lássuk azt, hogy egy vállalat, egy portfólió vagy egy befektetés mennyire stabil vagy megbízható közép-hosszútávon, hanem fel tudjuk mérni annak szélesebb kockázati összetettségét is.

Az ESG-t egységes uniós irányelvek mentén alakították ki. Van valamilyen evolúciója a megszerzett tapasztalatok alapján a vállaltirányítást érintő szabályozásnak?

M.Cs.G.: Az Európai Unió ma már olyan szinten tart az ESG szabályozásában, hogy az eredetileg befektetői eszközt a fenntarthatósági átállás varázspálcájává tette. A nemzetközi fórumokon és a klímakonferenciákon állandó és széles konszenzus alakult ki ezzel kapcsolatban. Az unió vállalkozott rá, hogy megteszi az első lépést, amelyben ezt a befektetői eszközt, az ESG-t átalakítja olyan szabályozói eszközzé, ami a fenntarthatóság céljait szolgálja.

Nagyon sokat beszéltünk korábban szakértői- és politikai szinteken is arról, hogy mennyire kockázatos a vállalkozások tevékenységeinek Európán kívül helyezése esetén az alacsonyabb szintű normáknak való megfelelés. Környezeti oldalról a szénszivárgás példázza ezt, amikor az EU-s kibocsátásokat terhelő kötöttségek, költségek nem jelennek meg egy kihelyezett ázsiai termelésnél, ezek költsége jelenleg nincs beépítve az ilyen formán importált termékek, szolgáltatások árában. A termelés kiszervezése továbbá emberi jogi kockázatokat is hordozhat, mint a gyermekmunka vagy az egészségre ártalmas munkakörülmények. 

A greenwashing, azaz a zöldrefestés, zöldremosás kérdésében pedig jogosan merül fel: hogyha az alapvető követelményeknek meg is felelünk, milyen esetben használhatunk megkülönböztetésképp olyan fogalmakat, mint „karbonsemleges”, vagy „zöld”? Tényleg a marketingesek döntik el, hogy éppen most valamit zöldre, fenntarthatóvá vagy karbonsemlegesre festünk attól függően, hogy a piac hogyan reagál rá, a fogyasztók mit várnak el éppen a terméktől – és nem nézik azt, hogy mi az, ami valóban mögötte van?

Mi történik akkor, ha valaki lebukik? Milyen következményekkel jár?

M.Cs.G.: Ennek jellegzetes példája a legjelentősebb német autóipari konszern dízelbotránya volt, ami pont abból robbant ki, hogy a publikum felismerte: nem minden információ volt megbízható, vagy visszaellenőrizhető a termékek környezeti hatásával kapcsolatban. Ma már az ESG olyan eszköz tud lenni, ahol nem csak a hatóságok, auditorok vizsgálják és hoznak értékítéletet egy-egy állításról, hanem azt a publikum előtt kell megvédeni, ahol szakértőktől laikusokig vizsgálják azokat.

Ez az izgalmas az ESG-ben, hogy úgy tesz fenntarthatósági varázspálcát a jogalkotók kezébe, hogy a végső ítéletet a publikum mondja ki – amely a vállalkozásokra is ösztönzően hathat.

Az Európai Unió Tanácsa idén április 24-én elfogadta a vállalati fenntarthatósági átvilágítási irányelvet (rövidítése CSDDD vagy CS3D), amit az elmúlt hetekben hirdettek ki, a tagországoknak pedig két év áll rendelkezésre, hogy bevezessék a saját szabályozásukba. Milyen változásokat hoz az új uniós irányelv?

M.Cs.G.: A magyarországi ESG-törvény (2023. évi CVIII. tv.) értelmében a nem pénzügyi jellegű jelentéskötelezettségek már nem csak egy nagyvállalatra vonatkoznak, hanem annak közvetlen szállítóira is.

Ez azért izgalmas, mert akkor ma már nemcsak a nagyvállalatokról kell beszélnünk, és azoknak a munkavállalóknak a jogairól, akik ezeknél az óriási cégeknél dolgoznak, hanem beszélnünk kell az ő szállítási, ellátási láncukról is, akik nekik beszállítanak, illetve akik tőlük vásárolnak. A teljes értékláncot át kell világítani és be kell azonosítani azokat a kockázatokat, ahol ezek a szereplők káros hatást hordozhatnak a vállalat működésére.

A CS3D odáig megy, hogy amikor ez a jelentéstételi kötelezettség társul egy kockázatkezelési rendszerrel, és azonosít egy cég egy kockázatot valamilyen értékláncban lévő szereplőnél (amit sikerül csökkenteni/megszüntetni), akkor meg kell szüntetnie vele az üzleti kapcsolatát. Ha ezeket a lépéseket nem teszi meg, akkor a globális árbevétel 5 százalékáig bírságolható, illetve beépít a CS3D egy polgárjogi felelősséget is a vállalat menedzsmentjével szemben, tehát a mulasztás tényleg komoly következményekkel jár.

Elég szigorú szabályozásnak tűnik. Nemzeti- vagy nemzetközi szintű bírságolás lesz mellé rendelve?

M.Cs.G.: Az unió a tagállamok hatóságainak kezébe adja a jogkört, de a CS3D kijelöli, hogy mi az a szankciós határ, amit alkalmazni lehet.

A tartalma azért sem idegen a vállalatoktól, mert eddig is foglalkoztak energiahatékonysági kérdésekkel, azzal, hogy a feszes európai munkaerőpiacokon hogy lehet megtartani és megszerezni a munkavállalókat, illetve eddig is beszéltünk arról, hogy az uniós szabályozások mentén kell, hogy legyen például antikorrupciós- és adatvédelemi politika. Nem ismeretlenek ezek az elemek a vállalatoknál, mindezt egybegyúrtuk és adtunk neki egy ESG nevet, attól válik beazonosíthatóvá.

Hogyan találkozik mindezzel a magyar beszállító?

M.Cs.G.: A német beszállítói törvény alapján ezek az elvárások tavaly január 1-je óta már magyar cégeket is érinthetnek. A hazai beszállítók német üzleti partnereiktől különböző ESG kérdőíveket kapnak, ahol már nem csak a termék kapcsán kell válaszolniuk, hanem például megkérdezik őket az antikorrupciós politikájukról, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásáról és az üvegházhatású gázkibocsátásukról is.

A kérdőív kitöltése után a magyar beszállítókat meglephette, hogy az adatszolgáltatás nem csak egy kötelezően kipipálandó feladat volt, hanem ahhoz kapcsolódóan őt értékelik, szükség esetén felszólítják a működésük megváltoztatására. Képzeljük el azt az első- vagy másodkörös magyar beszállítót, akinek ki kell töltenie egy német autóipari konszern 77 oldalas kérdőívét és először találkozik olyan adatokkal, amelyeket neki mérnie, riportolnia kellene.

Kik töltik ki ezeket a kérdőíveket Németországban és idehaza? Ehhez jogász kell, vállalati szakértő, vagy külső céget bíznak meg vele?

M.Cs.G.: A gyakorlat nagyon változó. Nyilván a sokkhatás is befolyásolja, hogy mennyire felkészülten éri őket akár ez a 77 oldalas kérdőív. Találkozott-e már ezzel a kérdéskörrel? Ha ez egy sokkhatás, akkor tapasztalataink szerint először odaadják a céges jogásznak, könyvelőnek, aki a compliance (törvényesség, szabályok betartása) kérdésekkel, ezek adataival tud foglalkozni. 

Az ma még sehol sem kiforrott a világon, hogy – főlek a kkv-k szintjén – erre szakosodott kollégák, részlegek legyenek egy cégen belül, akik az ESG adatgyűjtéssel, szolgáltatással foglalkoznak. Ez alapvetően humánerőforrás igényt és adminisztrációs költséget jelent a vállalkozásoknál. Ráadásul nem csupán adminisztrációs költségként, hiszen van olyan kiskereskedelmi cég, amelyik polcpénzt fizettet a beszállítójával, hogy kitölthesse a kérdőívet. 

Ez az a logika, ami veszélyes a versenyképességgel kapcsolatban: a beszállítók belekeverednek egy olyan versenybe, ami nem csak az árról, a minőségről és a szállítási határidőről szól, hanem arról is, hogy kinek jobb az üvegházhatású gáz kibocsátása.

Ráadásul ez első számú szűrőfeltételként fog megjelenni a jövőben, tehát előfordulhat, hogy meg sem kérdezik, hogy mennyiért szolgáltatsz, mikorra és milyen minőségben, hanem először kitöltetnek veled egy kérdőívet, hogy megfelelsz-e annak a szintnek, hogy egyáltalán beszállítóvá válhass. Ha megfeleltél, akkor indul a valódi verseny.

Mekkora versenyelőnnyel indulnak itt a nyugati cégek a magyarokkal szemben? Nyilván erre jobban ráálltak, mint mi?

M.Cs.G.: Erre jobban ráálltak, ráadásul ezek a nagy nyugati cégek a cégcsoporton/értékláncon belül integráltan kezelik az ESG adatszolgáltatási kötelezettségeket. A nagy anyacég globálisan megalkotja a saját riportját és ezeket ülteti át ezekbe a beszállítói versenyekbe.

A magyar jogalkotó és a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkájának köszönhetően, viszonylag korán, még a CS3D irányelv előtt Magyarország elfogadta az ehhez kapcsolódó törvényt. Az ESG törvény megalkotásával a cél az, hogy biztosítson 2-2,5 éves felkészülési időszakot a magyar szereplőknek, annak érdekében, hogy fokozatosan megismerjék és elsajátítsák az ESG szabályrendszerét és működését.

Itt nem elsősorban a közvetlen érintettekre kell gondolni. Az első évben, jövőre a közérdeklődésre számot tartó legnagyobb magyarországi vállalkozások egy szűk körének kell ESG beszámolót készíteniük. Nekik tényleg nem kell elmagyarázni mi az az ESG, találkoztak már vele, akár önként is készítettek már különböző szabványok szerinti ESG riportokat, de ezeknek a vállalatoknak le kell gyűrűztetniük ezt a beszállítói láncaikra. Azt várjuk ettől a két évtől, hogy a magyar gazdasági szereplők abban az ESG kontextusban, amit az uniós jogalkotás teremt, versenyképességi előnyre tudnak szert tenni azzal, hogy ők már korábban találkoznak az ESG-vel, időben elkezdik felmérni a káros hatásaikat, időben beazonosítják, hogy mely információkat/adatokat szükséges folyamatosan mérniük, amelyekről be is kell tudniuk számolni.

Átlagosan ez az adminisztrációs teher mekkora plusz költséget jelent a cégeknek?

M.Cs.G.: Az adminisztrációs terhek által okozott plusz költségek mértékét nehéz meghatározni a vállalkozások számára, mivel ezek a költségek számos tényezőtől függenek, beleértve a vállalkozás iparágát, méretét és az általuk kiszolgált vevők eltérő igényeit. Például vegyünk egy kis- és középvállalkozást (kkv), amely különböző iparágaknak szállít be papírt, – energetikai, autóipari és kiskereskedelmi cégeknek – eltérő adminisztratív elvárásokkal találkozhatnak minden egyes vevő részéről. Ezek a költségek összeadódhatnak, különösen, ha a vállalkozásnak különböző szabályozásoknak és elvárásoknak kell megfelelnie.

Kritikusan fontos, hogy kialakuljon egy szakértői piac, amely képes támogatni a vállalkozásokat az ilyen adminisztratív terhek kezelésében. Magyarország ezen a téren úttörő szerepben van. A cégeken belül hasznos lehet ESG szakértőket alkalmazni, vagy külső szolgáltatókat bevonni, akik megfelelnek a szakmai minimumkövetelményeknek. Ez nemcsak a megfelelés biztosításában segíthet, hanem hosszú távon költséghatékonyabb megoldásokat is eredményezhet.

Még nem tisztázott a fejekben, hogy pontosan mikor és kik lesznek kötelezettek?

M.Cs.G.: Az első évben, 2025-ben, a közérdeklődésre számot tartó nagyvállalatok egy körét, körülbelül 25-30 vállalatot fogja érinteni a kötelezettség. Ezeknek a vállalatoknak kell ESG beszámolót készíteniük, azt tanúsíttatniuk kell, valamint a közvetlen beszállítóikat kockázatkezelési rendszer keretében átvilágítaniuk, majd erről 2025 júniusáig nyilatkozniuk kell.

Ez azt jelenti, hogy az üzleti év zárását követően fél éven belül teljes ESG beszámolót kell benyújtaniuk a hatóságnak, és közzétenniük a honlapjukon. A következő csoportnak (a nem közérdeklődésre számot tartó nagyvállalatoknak) a 2025-ös évben kell elkezdeniük ezzel foglalkozniuk, ők 2026-ban fogják leadni az első ESG beszámolójukat. Fontos megjegyezni, hogy az első évben benyújtott beszámolók nem lesznek nyilvánosak, ami szintén segíti a vállalkozások felkészülését. 

Sajnos nem tudunk tovább menni, mert nagyjából ez az a határidő (2026-2027), amikortól már a CS3D hatálya érvényesül (mely magasabb határértékeket szab az érintettségnél), amikor azt tapasztalhatjuk, hogy a közvetlen érintettek közül többen ki fognak esni, nagyobb kör lesz, akinek nem kell majd ESG beszámolót készítenie 2026 után.

Ennek oka, hogy a belga elnökség leszűkítette a CS3D hatályát annak köszönhetően, hogy a francia és a német gazdák az utcákra vonultak a tarthatatlan kötelezettségeik miatt, ezért visszább vettek belőle. Így 2026 után tényleg csak a legnagyobb cégeket érinti közvetlenül. Közvetve legalább ugyanannyi, sőt sokkal több céget fog érinteni, mivel addigra már a többi európai országra is begyűrűzik, ami mindössze annyit jelent, hogy 2027-ben már valószínűleg kevesebb beszámolót kell tanúsíttatni, de ESG kötelezettsége továbbra is több tízezer magyarországi cégnek lesz.

Azzal, hogy európai uniós szabályozás az élre tört, az amerikai és az ázsiai piacokkal összehasonlítva rövid-közép távon versenyhátrányba helyezi az uniós cégeket. Sokkal nagyobb adminisztrációs és beruházási költségekkel kell számolniuk a következő 10-15 évben, mire egy ilyen beruházás megtérülhet és versenyképességi előnnyé válik azzal, hogy az európai cégek energiahatékonyabban fognak tudni működni.

Alapvetően a következő években ez egy versenyképességi kérdés lesz, hogy az unión belüli tagországok mennyire tudják támogatni az ott működő cégeket. Mi nem csak a felkészülési időszakkal próbáljuk támogatni ezeket a hazai vállalkozásokat, hanem azzal is, hogy szabunk egy racionális minimumot, a beszállítói láncok átvilágítása során közzéteszünk egy kérdőívet, amitől nem lehet eltérni.

Ez azt eredményezi, hogy nem történhet meg az, hogyha a vállalkozás három nagy vállalkozásnak is beszállítója, akkor három különböző időpontban három különböző kérdőívet tesznek fel neki – különböző mélységben, evidenciákkal, mértékegységekkel – hanem egy egységes kérdéssort kell használni Magyarországon, amire már időben fel lehet készülni.

A következő hetekben megjelenik a magyarországi ESG-törvény részletszabályozása. Mit tartalmaz?

M.Cs.G.: A tavaly decemberben elfogadott ESG, vagy 2023. évi CVIII. törvény úttörő volt, Németországot leszámítva egyetlen tagállam sem tartott még azon a szabályozási szinten, ahol Magyarország. Nagyon sok egyedi pontja van. Az egyik ilyen az ESG tanácsadók akkreditálása és a követelményrendszer. Mi az a minimumszint, amit elvárunk egy ESG tanácsadótól referenciában, tudásban, tapasztalatban. Ezek a részletszabályok szabályozzák azt is, hogy milyen végzettségűnek kell lennie. 

Biztosítanunk kell egy átmeneti rendszert. Talán már idén szeptemberben el tudnak indulni felsőoktatási intézményekben a 200 órás ESG tanácsadó képzések, melyeket a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség (MGFÜ) akkreditál. Amíg ezek a képzések, illetve az azokon végzett hallgatók nem állnak rendelkezésre, addig

Nekik valamilyen felsőfokú képzettséggel kell rendelkezniük, és 500 órányi referencia igazolást kell bemutatniuk az ESG különböző területein megszerzett tapasztalatukról akár munkavállalóként, akár külső szolgáltatóként. Azt is vállalniuk kell, hogy a három évre szóló akkreditációjuk során elvégzik az ESG tanácsadó képzést is. Így a következő egy-két évben felmenő rendszerben számos hozzáértő, valóban jó szakértőt tudunk majd a vállalatok szolgálatába állítani, akiket akár külső szakértőként is igénybe tudnak venni.

Fontos, hogy ha egy vállalkozás belső munkástársakat alkalmaz az ESG területre, akkor ezeknek a kollégáknak nem szükséges akkreditált ESG tanácsadónak lenniük. Azonban, ha külső szolgáltatót vesznek igénybe, akkor annak akkreditált ESG tanácsadónak kell lennie. Az ESG Akkreditációs Bizottság, az SZTFH elnökének irányításával határozta meg azokat a kritériumokat, amelyeknek egy tanácsadónak meg kell felelnie.

Az egységes kérdőív is kialakítás alatt van. Ezzel kapcsolatban az MNB is hamarosan közread egy ajánlást a hazai pénzügyi szervezetek számára, mely tartalmaz egy ESG kérdőívet. Az MNB kérdőív esetében „minimum” listáról beszélünk, mert az ott szereplő kérdéseket legalább meg kell kérdezniük az ügyfelektől (hitelkihelyezés esetén), míg nálunk egy maximum kérdőív van – tehát a kérdéslistán túlmenően nem tehet fel kérdést).

Az SZTFH kérdéssor kapcsán a Nemzeti ESG Tanács a fő döntéshozó szerv, amelyet a nemzetgazdasági miniszter vezet, és a kormányzati szereplők mellett az SZTFH delegáltja, valamint a vállalkozások oldaláról például a VOSZ (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége) és az MKIK (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara) képviselői is részt vesznek benne. Ők határozták meg a kérdőív alapkérdéseit. Ennek alapján dolgoztuk ki az erről szóló SZTFH rendeletet, amely a kérdőív, a kockázatkezelési átvilágítási rendszerek és a beszámolók tartalmi követelményével kapcsolatos előírásokat tartalmazza. Nagyjából ezek azok, amikre a következő hetekben számítani lehet.

Ezzel kapcsolatban útmutatókkal, kalkulátorokkal segítünk a vállalkozásoknak, illetve folyamatosan feldolgozunk és bemutatunk példamutató jó gyakorlatokat is.

Egy magyar beszállítónak, attól függően, hogy egy német nagy multicégnek, vagy egy franciának, amerikainak szállít-e be, ki adja ki a kérdőívet, ki küldi el, az anyacég vagy a magyarországi felügyeleti szerv?

M.Cs.G.: Az európai szabályozásoknak határokon átnyúlóan korlátozott hatása van. Sajnos így senkit nem tudunk megmenteni attól, hogy például őt egy Németországban működő anyacég hogyan világít át, vagy akár egy amerikai vagy indiai cég teszi vele ugyanezt. Ugyanakkor, ha egy németországi cég Magyarországon működő leányvállalata átvilágít egy céget, akkor csak ezt a kérdőívet tudja használni. A játékszabályokat mindenkinek be kell tartania Magyarország határain belül.

Magyarországi központú cég csak uniós vagy mondjuk ázsiai beszállítójától is kell kérjen ilyen kérdőívre válaszokat?

M.Cs.G.: Mindegyiktől, hiszen az kötelezi, hogy kockázatkezelési rendszert kell működtetnie és az összes közvetlen szállítója kacsán fel kell mérnie a káros hatásokat, kritikus kockázatokat, így kifelé már van határon nyúló hatása is.

Amit mi vizsgálni tudunk, hogy a Magyarországon működő cégekkel kapcsolatban megfelelően világította-e át – illetve a nemzetközi beszállítóknál törekedett-e a teljeskörűségre –, a megfelelő kérdőívet használta-e, ugyanazokat a játékszabályokat betartotta-e a közreműködők kapcsán. Ha külső szolgáltatót vett igénybe, akkor az akkreditált ESG szolgáltató volt-e. Az adatokat egy kiberbiztonságnak megfelelő ESG szoftverrel gyűjtötték-e, illetve akkreditált volt-e a tanúsító. 

Melyek lehetnek az ESG szempontjából a legkritikusabb területek, ahol magyar nagyvállalatok is érintettek lehetnek? Akiket veszély fenyeget, változtatniuk kellene?

M.Cs.G.: Azt látjuk az üzleti gyakorlatban, hogy az E-pillér, vagyis a környezeti felelősség mindig felülsúlyozott. Ennek nyilván van egy kézzelfogható oka, hogy az ehhez kapcsolódó energiahatékonysági, környezeti kérdéseket sokkal könnyebb mérni, mivel kiforrott rendszerek és auditorok állnak rendelkezésre ezek értékelésére.  Így mindig felülsúlyozottak az ehhez kapcsolódó hatások. Ezeket ráadásul a legtöbb cég már elkezdte felmérni, amihez hozzájárult a háborús energiaválság és a világjárvány is. Ezzel szerintem a magyar cégek már foglalkoznak.

Az a jó hír, hogy a gyakran alulsúlyozott S (társadalmi) és a G (irányítási) pillérek is fontos szerepet kapnak a jelentéstételnél. Az irányítási rendszereknek minden cégnél a saját elvárási szintjükön meg kell lenniük, mivel uniós és tagállami jogszabályok is vonatkoznak rájuk. A kihívást az unión kívüli országokban működő cégekkel kapcsolatos szabályozások jelenthetik majd. 

A S pillér alapvetően mindig alulsúlyozott. Általában azt vizsgálják, hogy a vállalat munkaerőpiaci kitettsége milyen, például hány embert bocsátott el vagy vett fel, milyen mértékű fluktuáció tapasztalható. Emellett azt is nézik, mennyire van kitéve egy beszállító annak a kockázatnak, hogy holnap esetleg nem fog tudni szállítani, mert rendszeresen felmondanak a munkavállalói.  Ez egy olyan üzleti tevékenység, amellyel foglalkoznia kell egy cégnek. Azt gondolom, hogy ez sem lesz megugorhatatlan.

Amivel viszont a Magyarországon alkalmazott ESG kérdőív szintén példamutató kíván lenni, hogy az S pillért törekszik felülsúlyozni, ahogy például a németek is.  Próbáljuk megmutatni azt, hogy magyar üzleti kultúrában milyen értékekre fókuszálunk. Például támogatjuk, hogy a gyesen lévő anyukák mentorprogramokkal könnyebben visszatérhessenek a munka világába, amikor ennek eljön az ideje. Emellett támogatjuk a bölcsődei szolgáltatás biztosítását a munkahelyekhez kapcsolódóan, illetve segítjük a megváltozott munkaképességűek alkalmazását. 

Kézenfekvő, de legalább is praktikus volna a pénzügyi monitorozóknak az ESG-vel foglalkoznia. Van a nagy könyvvizsgáló cégeknek erre kapacitásuk?

M.Cs.G.: Nagyon büszke vagyok rá, hogy a magyar szabályozás két évvel megelőzi az Európai Uniós szabályozási szükségességet. Ahogy látjuk, hogy más irányelvek alapján minden tagállam megpróbál az utolsó pillanatban harmonizálni, mi ezt tényleg 2,5 évvel előre hoztuk, és ennek köszönhető, hogy például a könyvvizsgáló kamara már februárban elindította a könyvvizsgálók továbbképzését a fenntarthatósági jelentés auditjával kapcsolatban.

Minden szereplő időben fel tud készülni, és mire 2026 júliusára harmonizálnunk kell a CS3D-t, addigra Magyarországon ESG témakörben tapasztalt cégek, szolgáltatók, tanácsadók és könyvvizsgálók lesznek, illetve addigra minden vállalkozásnak lesznek kiforrott módszerei és partnerei, akikkel együtt tud dolgozni. Ez az a versenyelőny, amelyet Magyarországon el kívánunk érni.

Hogyan támogatja az SZTFH a beszámoló készítését?

M.Cs.G.: A magyar „maximum kérdőív” logika kapcsán az víziónk, hogyha már nekünk fix kérdőívünk van, akkor ennek a kérdőívnek a kitöltését bárki megtehesse egy központi állami szolgáltatásban is. Ezt a magyar ESG törvény ESG Menedzsmentplatformnak nevesíti, amely egy egyablakos, digitális állami szolgáltatás, ahol a beszámolási kötelezettek feltölthetik a beszámolót, az ahhoz kapcsolódó tanúsítványt és a kérdőívet, ezen kívül azok a beszállítók is kitölthetik a kérdőívet, akik nem kötelezettek, de a közvetlenül érintettek. 

Ez a megközelítés előnyös, mert a kérdőívet úgy racionalizáltuk, hogy minél több olyan kérdést tartalmazzon, amelyek már rendelkezésre állnak más közhiteles adatbázisokból. Így azokat az adatokat, amelyek már korábban benyújtásra kerültek, egy adatkapcsolat segítségével át tudjuk venni ezekből az adatbázisokból, így a kitöltés folyamata egyszerűbbé és hatékonyabbá válik.

Továbbá van egy második lépcső is: ha egy céget egy kötelezett vállalat már átvilágított, akkor az átvilágítást végző vállalatnak kötelezettsége beszolgáltatnia felénk ezt a kérdőívet, így az rendelkezésre fog állni az adatbázisunkban. Az adatbázis így alkalmas lesz arra, hogy a beszállítói átvilágítási kérdőívet, ha már egyszer kitöltötte, a következő adatigénylő esetében már csak az eltérő kérdésekre kelljen választ adnia (a maximum kérdéslista mértékéig). 

A beszámolóban megadott értékek viszonyításához benchmarkokkal tudunk szolgálni, hogy a hozzá hasonló piaci cégek, kvázi a versenytársai milyen válaszokat adtak meg – ez segít, hogy milyen piaci környezetbe tudja elhelyezni magát. Ez egy jó visszacsatolás is, hogyha látja, hogy a versenytársaihoz képest ő mivel van elmaradásban, mire kell helyeznie a hangsúlyt a következő években. Az ESG Menedzsmentplatform tehát korszerű eszköz az adatszolgáltatás elvégzéséhez. Az ennek részeként kitöltött kérdőívről mindenki maga rendelkezik – letölthetik és továbbküldhetik azoknak a cégeknek, amelyek át szeretnék őket világítani.

Versenyhátrányt jelent az uniónak, hogy élére állt az ESG mozgalomnak? Mennyire érzi hosszútávúnak, hogy kitartanak ez mellett az úttörő szerep mellett? Előfordulhat-e olyan kényszerhelyzet, amikor olyan óriási gazdasági nyomás helyeződik az unió gazdaságára, akár az Egyesült Államok, akár Kína, akár a világgazdaság többi főbb szereplője részéről, hogy visszakoznának valamilyen szinten?

M.Cs.G.: Az tapasztaltunk az elmúlt években, hogy bőven lett volna lehetőségük erre, felfüggeszthették volna az alkalmazását a világjárvány vagy épp az energiaválság alatt is, de nem látom, hogy lenne visszaút. Azzal senkit sem próbálnék meg bíztatni, hogy várjuk ki, amíg racionalizálódik ez az ESG kérdéskör. Nincs visszaút, viszont meg kell próbálnunk nekünk is tagállami szinten jó példát mutatni, és azt mondani, hogy márpedig, ahogy a mi kétéves felkészülési időszakunk is mutatja, időben el lehet kezdeni a cégek felkészítését. Igenis fontos a kapcsolódó szakmák kiépítése. Igenis fontos, hogy racionalizáljuk, hogy milyen kérdéskörökben lehet átvilágítani egy beszállítót.

Ami nagyon fontos, hogy például az NGM az MGFÜ-n keresztül a GINOP Plusz forrással közvetlen támogatást nyújt a vállalatoknak az ESG felkészüléshez különféle pályázati eszközökkel. Közvetlenül segítséget kell adnunk ezeknek a cégeknek, hogy könnyen tudjanak megfelelni és az átállás során pedig el tudják indítani különböző a beruházásaikat.

A tagállamok között úttörő a magyar jogalkotás. Próbálunk élen járni: azt látjuk, hogy érdeklődnek a magyar ESG szabályozás iránt a környező országok szabályozói is. Megpróbáljuk majd nekik jó példaként bemutatni, hogy mi hogyan ugrottuk meg ezeket a buktatókat a szabályozás kapcsán, és nekik is felépíteni, hogy legalább a közép-európai régió együtt tudjon fejlődni.

Látjuk, ahogy Amerikában annak ellenére, hogy próbálják lecserélni az ESG bélyeget, az energiaátállásba rengeteg pénzt öntenek, és megpróbálják racionalizálni az átállást – ugyanezt látjuk az ázsiai piacokon is. A kínaiak is sokkal racionálisabb célkitűzéseket tűznek ki és azt a saját maguk megrögzöttségével véghez is viszik. Az EU gazdasága belekerül egy olyan versenybe, ahol egyedül van, másrészt kikerül egy olyan versenyből, ahol minden más szereplő sokkal racionálisabb hangot tud megütni. A következő 5-10 évben célunk, hogy a fenntarthatósági átállásban jelentős előrelépést tegyünk, és közben kiszűrjük azokat a cégeket, amelyek nem tudnak megfelelni az elvárásoknak.