A műanyag kényelmes, olcsó és kikerülhetetlen, miközben a szomorú igazság az, hogy az általunk használt műanyagok több mint 70 százalékát nem hasznosítjuk újra, és nagy részük végül az óceánokban vagy folyókban végzi - hívják fel a figyelmet az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szakértői.

Becslések szerint 5 ezer milliárd darab műanyag úszkál jelenleg is az óceánokban. Legtöbbjük szabad szemmel is látható, ám egy másik típus észrevétlenül beépül az ökoszisztémába. Ez a mikroplasztik - a műanyag tárgyak 5 milliméternél kisebb darabkái, részecskéi. Ez korábban a nagyobb műanyag tárgyak (zacskók, élelmiszer csomagolás, kötelek) felaprózódásából jött létre, ám napjainkra egyre többször már eleve mikroműanyagot gyártanak, például pelletet, port, háztartási vagy ipari célú csiszolóanyagot. Ez pedig megtöbbszörözte a káros anyagok mennyiségét a környezetünkben.

Kapcsolódó

A mikroműanyag különböző formában számtalan élelmiszerben megtalálható, ilyen például a sör, méz, asztali só. A legnagyobb érdeklődést mégis a tengeri herkentyűk váltották ki. A legnépszerűbbeket, a halfilét és a nagy halakat vizsgálva tudósok azt állapították meg, hogy ezekből nem jut jelentős mennyiségben mikroplasztik a szervezetbe, mert az a hal gyomrában reked. A kisebb halakat, rák- és kagylóféléket azonban legtöbbször egészben fogyasztjuk, így ezek már aggodalomra adhatnak okot. A mikroműanyagok fogyasztásának egészségügyi következményei nem tűntek idáig túl jelentősnek, ám a terület még további kutatásra szorul.

Az azonban már biztos, hogy a műanyagok használata növekszik és károsítja a vizek élővilágát. A delfinek és bálnák belegabalyodnak az elhagyott műanyag hálókba, a teknősök megeszik a műanyag zacskókat, ami eltömíti a tápcsatornájukat. A tengeri állatok belefulladnak a szemétbe. A fenntartható módon kezelt óceánok, folyók, halkészletek nem véletlenül kiemelt fontosságúak a FAO számára. A halászat és akvakultúra biztosítja a megélhetést a világ lakossága 10-12 százalékának. Az egy főre jutó halfogyasztás az 1960-as évek óta 10 kilogrammról több mint 20 kilogrammra nőtt 2016-ra, ami azt mutatja, hogy nagy a kereslet irántuk, a természeti erőforrások kimerülése ellenére. Véget lehetne vetni a műanyagok korának - hívják fel a figyelmet a FAO szakértői, akiknek van is 5 tippjük a műanyagok használatának csökkentéséhez. Ezek a következők:

1. Kerüljük az egyszer használatos műanyagokat

A mindennapjaink során használt műanyagok 90 százaléka egyszer használatos, eldobható termék: bevásárló szatyrok, műanyag csomagolás, papír pohár tetők. Az egyszer használatos műanyagok kiemelten károsak a környezetre, mivel egy zacskó lebomlásához akár ezer évre is szükség lehet. Ezekből képződhet mikroplasztik is, illetve emlősök, halak és madarak tápláléknak gondolva el is fogyaszthatják azokat. Vegyük észre ezen műanyagok jelenlétét a hétköznapokban, és keressük helyette a tartós megoldást: vászontáska, üveg tároló, fém evőeszközök, saját bögre.

2. Ismerjük fel a rejtőzködő mikroműanyagokat

Sok kozmetikai és szépségipari termék tartalmaz hámlasztó hatású kis műanyag részecskéket. Ártalmatlannak tűnnek, de épp a méretük miatt könnyen kicselezik a víztisztító berendezéseket és eljutnak természetes vizeinkbe. Használjunk természetes hámlasztókat, mint a zabkása vagy a só.

3. Legyen saját vizes palackunk

Az eldobható ásványvizes és üdítős palackok teszik ki a műanyag szemét nagy részét. Több mint 480 milliárd pet-palackot vásároltak 2016-ban, ha ezeket egymás mellé tennénk, félúton lennénk a Nap felé. Használjunk tehát kulacsot vagy újratölthető palackot. Sok helyen vannak ivókutak, ahonnan újratölthetjük ezeket.

4. Mondjunk nemet a műanyag evőeszközökre, szívószálra, dobozokra

Néha kérés nélkül kapjuk a műanyagot. Utasítsuk vissza a szívószálat vagy a műanyag evőeszközöket. Ha étteremben elcsomagoltatnánk az ételt, kérjük azt a lehető legkevesebb dobozban.

5. Szelektáljunk

Az általunk használt műanyagok nagy részét nem hasznosítják újra. Ahol erre lehetőség van, szelektáljunk ezért, de közben ne feledjük, hogy azt a szemetet a legegyszerűbb kezelni, amit nem termeltünk meg.