Az orosz–ukrán háború nem csillapodik, sőt gazdasági értelemben is egyre kiterjedtebb. Energiaháború zajlik Európában, az áram- és gázárak az egekben. Azt se feledjük, hogy az év végéig lehet már csak a tengeren orosz olajat vásárolni, így élesedik az olajembargó, annak minden negatív következményével. Sok európai ország az elszabaduló energiaárakra a fogyasztás kötelező csökkentésével reagált – írta Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a Magyar Nemzetben.

Az új gazdasági rezsim, azaz a háborús gazdaságpolitika nehéz dilemmákkal néz szembe: míg békeidőben a jólét és gyarapodás gyümölcseinek, addig háborús helyzetben a költségek és terhek szétosztásáról kell gondoskodnia. Az állam korlátoz, és ha kell, durván beavatkozik, hogy biztosítható legyen a társadalmi és védelmi szükségletek kielégítése – fogalmazott a miniszter.

Mit lehet tenni?

Ilyen kiélezett helyzetben viszont rövid távú, gyors és hatékony megoldásokra van szükség.

Újra előkerült, hogy az elektromos áram árát korlátozni vagy önköltség alapúvá kell tenni. Az európai szintű ársapka alkalmazása nem jó ötlet, mert az áram ára országonként eltérő. Egy önköltség alapú árképzés bevezetése ugyanakkor meggondolandó – véli Nagy Márton.

Az áram árát ugyanis ma teljes mértékben és helytelenül a földgáz ára határozza meg, miközben az európai áramtermelés csupán harminc százalékát adják gázerőművek. Ha az áram árát önköltség plusz tisztességes profitfelár alapon szabályoznánk, a jelenlegi szint akár az ötödére is visszaeshetne, igaz, ezzel sok termelő extraprofitja is eltűnne. Ebben az esetben tehát nem az árat, hanem a marzsot korlátoznák.

A gáz árának európai szintű korlátozása – lényegében a referenciaként használt holland gáztőzsde árainak maximálása – viszont átgondolatlan ötlet, ugyanis könnyen egy indirekt orosz gázembargóhoz, végül hiányhoz vezethet – tette hozzá a miniszter.

Az energiaszektor extraprofitjának megadóztatása és az így befolyt bevételekből a lakosság és a vállalatok energiaköltségének támogatása régi történet, sok ország, köztük Magyarország már meglépte, de sok ország, például Németország tartózkodott ettől.

Emellett jó lenne újabb ötleteket is keresni. Abból kell kiindulni, hogy mára az energiaárak gazdasági hatásai sokkal erősebbek, mint a fiskális vagy monetáris politika hatásai. A kormányoknak és a jegybankoknak egyre nagyobb kontrollt kell gyakorolniuk az energiaárak felett.
  • Érdemes lenne az energiatőzsdék felügyeletét megerősíteni és így a túlzott spekulá­ciót megakadályozni.
  • Az energiakereskedelem nem transzparens: minden országnak saját energiatőzsdéje van, és országonként különböző szervezetek látják el ennek felügyeletét.
  • A hosszú távú szerződések tartalma nem nyilvános, a feltételek, az árak országonként eltérők.

Az energia ügyében avatkozzanak be a jegybankok is!

Egy energiaválságban a monetáris és kamatpolitika hatásfoka nagyon alacsony, miközben az energiaár ma már az egyik legfontosabb eleme a transzmissziónak. Az árak csökkentésével azonban mérsékelhető az infláció és élénkíthető a gazdaság.

Emiatt a jegybankokat fel kell ruházni az energiapiac (akár átmeneti) befolyásolásának, az energiaárak intervenciós lehetőségével

– véli a miniszter.

Az Európai Központi Bank (ECB) így beléphetne az energiapiacra azzal a szándékkal, hogy javítsa a likviditást és interveniáljon. Az energiapiaci beavatkozást egy, a jegybankok által finanszírozott pénzügyi alap is végezhetné európai szinten – olvasható Nagy Márton írásában.

Egy további megjegyzése szerint az „energiaháborúban” az energiaintenzív iparágakban a sérülékeny kis- és középvállalatok (kkv) támogatása is egyre fontosabb. A gazdaság, a munkahelyek és a családok védelme érdekében proaktívan segíteni kell az életképes vállalatokon.