A felperes azt követően fordult a munkaügyi bíróságoz, hogy megállapították öregségi nyugdíját a nyugellátás alapjául szolgáló átlagkereset alapján - idézi az Adózóna.hu. A felperes a társadalombiztosítási nyilvántartásban szereplő határozatok felülvizsgálatát - a nyugdíjtörvény alapján - azért kérte, mert az 1989-1993., 1995-1996. és a 2003-2005. évek kereseti, jövedelmi adatait a havi átlagkereset meghatározása során a volt foglalkoztató által kiállított eredeti okiratokban és a nyugellátás elbírálásához szükséges bruttó kereseti, jövedelmi adatokat tartalmazó okiratban foglalt adatoktól eltérően, alacsonyabb összegben vették figyelembe. A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte a nyugdíjtörvény és a vonatkozó kormányrendelet (Tnyvhr.) megsértését állítva.

Kapcsolódó

A Kúria megállapította, hogy a munkaügyi bíróság az alperes azon álláspontját, amely szerint a felperes által megjelölt okiratokat az átlagkereset számítás során azért nem lehet figyelembe venni, mert keresetek, jövedelmek egyéb igazolásokkal, okiratokkal való bizonyítására csak akkor van lehetőség, ha a társadalombiztosítási nyilvántartásban nem szerepelnek adatok, helytállóan tekintette jogszabálysértőnek.

A kormányrendelet (Tnyvhr. 14. § (11) bekezdés második mondatának "nyilvántartásban nem szereplő" szövegrésze nem értelmezhető akként, hogy a rendelkezésben felsorolt okiratokkal történő bizonyítás csak akkor megengedett, ha a nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban valamely időszakra egyáltalán nincs adat.

A másodfokú szerv határozatát - a Tnyvhr. 14. § (11) bekezdése mellett - a nyugíjtörvény 22. § (1), (4), (6)-(7) és (9)-(10) bekezdéseire alapította, az alperes az eljárás során nem tett olyan nyilatkozatot, hogy a felperes által megjelölt keresetek, jövedelmek beszámítását kizárólag a Tnyvhr. 14. § (11) bekezdésében foglalt rendelkezés gátolja, az alperes a perben a határozat jogi indokait fenntartotta.

A fentiek alapján a munkaügyi bíróságnak nem csak a Tnyvhr. 14. § (11) bekezdése értelmezéséről kellett állást foglalnia, a bíróságnak vizsgálnia kellett azt is, hogy a felperes által csatolt okirati bizonyítékokban szereplő keresetek, jövedelmek beszámítására a nyugdíjtörvény 22. §-ának a határozatban felhívott rendelkezései sérelme nélkül sor kerülhet-e. A munkaügyi bíróság a fenti kérdésben nem foglalt állást, döntését kizárólag a Tnyvhr. 14. § (11) bekezdése alperes általi megsértésére alapította.

Ezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Kép forrása: Shutterstock