A nyugdíjakat 2012-től minden év januárjában az emelés évére a költségvetési törvényben tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni.

A nyugdíjak 2016-ban 1,6 százalékkal emelkedtek, 2017-ben januárban szintén 1,6 százalékkal, novemberben további 0,8 százalékkal (amit egy összegben fizettek ki), 2018. januárjától 3 százalékkal, amit novemberben nem követ kiegészítés. Jövő év januárjától 2,7 százalékkal nőnek majd a nyugdíjak.

Kapcsolódó

Az adott év novemberében pótlólagos nyugdíjemelésben is részesülhetnek a nyugdíjasok, ha a KSH inflációs adatai alapján számított mérték legalább 1 százalékponttal meghaladná a januárban érvényes növelési százalékot. Ilyenkor az emelési különbözetet novemberben, januárig visszamenőleg megkapják a nyugdíjasok - emlékeztet a portálon Farkas András nyugdíjszakértő.

Ha a KSH által utóbb kalkulált emelés és a januári növelés közti különbség kisebb 1 százalékpontnál, akkor az egész évre felszorzott többletet egy összegben utalják a novemberi ellátásokkal együtt, és a havi különbözettel növelt összeg lesz a következő évi emelés alapja.

Januárban (és esetleg novemberben) csak azokat a nyugdíjakat kell növelni, amelyeket az adott év kezdete előtt állapítottak meg - kivéve, ha korábbi ellátást váltott föl újraszámítás nélkül egy másik ellátás, ami emelésre jogosít.

Megváltozott a helyzet - ennyi emelés nem segít

A nemzetgazdasági átlagbér utóbbi két évben tapasztalható gyors növekedése egyre több nyugdíjas szervezetet ösztönöz arra, hogy követeljék a vegyes emelés (a 2010 előtt érvényes svájci indexálás) valamilyen verziójának visszaállítását.

Korábban a nyugdíjemelés technikájának számukra nagyon kedvezőtlen változása különösebben nem tűnt föl a nyugdíjasoknak, hiszen 2014-ig jelentősen - több, mint 8 százalékkal - emelkedett a nyugdíjak reálértéke, annak ellenére, hogy az emelés csak az infláció mértékét követte - magyarázza Farkas.

Ugyanis 2014-ig négy éven keresztül a kormány a várható inflációt egyéb nemzetgazdasági megfontolásokból a tényleges mérték fölé becsülte, s miután a becsült infláció mértékével nőttek a nyugdíjak, az alacsonyabb inflációs környezetben gyorsan nőtt a reálértékük. (Az inflációs felülbecslés egyik fontos összetevője a rezsicsökkentés volt.)

Ha a tényleges infláció nem érte el a korábban becsült infláció mértékét - amivel a nyugdíjakat megemelték -, akkor sem kellett csökkenteni a ténylegesen szükségesnél nagyobb mértékben emelt nyugdíjakat - így alakulhatott ki a reálérték-növekedés a nyugellátások esetében. Ez az "aranykor" azonban - amely az akkori években felért egy 13. havi nyugdíj porlasztott kifizetésével - megszűnt.

A nyugdíjasok "hitelezik" az államot

A szakértő szerint amennyiben a nemzetgazdasági átlagbér a jelenlegi tempóban (évi 8-12 százalék közötti mértékben) nő tovább, akkor a nyugdíjaknak a - csak inflációval korrigált - vásárlóértéke mindinkább csökken az aktív korúak keresetéhez képest. Ezt a helyzetet kezelni kell, s erre az inflációs nyugdíjemelés nyilván nem elegendő.

A nyugdíjprémium vagy a nyugdíjasoknak ajándékozott 10 ezer forintos Erzsébet-utalványok ezen a gondon nem enyhítenek, mert a nyugdíjprémium is (ha egyáltalán jár az adott évben) és az utalvány is (ha egyáltalán megszavazza a kormány az adott évben) csak egyszeri juttatás, ami nem épül be a nyugdíjak összegébe.

Joggal aggódhatnak a nyugdíjasok, hogy a legfrissebb MNB-jelentések szerint az infláció mértéke már 2018 végére is meghaladhatja a 3,4 százalékos mértékét, amit a jövő januári 2,7 százalékos emelés nem lesz képes kiegyensúlyozni, vagyis 2019. novemberéig (az akkor várható emelési korrekció időpontjáig) a nyugdíjak vásárlóértéke a kormányzati ígéretek ellenére is csökkenni fog.

Pőrébb megfogalmazással: a 2,7 millió nyugdíjas és hasonló ellátásban részesülő személy hosszú hónapokon keresztül hitelezni fog a magyar államnak - összegez Farkas András.