Sokakban felvetődik a kérdés: hogyan hat a járvány a halandóságra, és ezen keresztül a nyugdíjkasszára? Eddig több mint 40 ezer magyar állampolgár meghalt a járványban, és ezek döntő többségében nyugdíjasok voltak - hívja fel a figyelmet a szakértő a Munkaerőpiaci Tükör 2020 kiadványban megjelent tanulmányában.

Mivel nem ismerjük a koronavírus miatt elhunyt nyugdíjasok jövedelmi és életkori megoszlását, nehéz pontos becslést adni a „megtakarított” összegre. Ha átlagos nyugdíjjal (és nyugdíjszerű ellátással) számolunk, akkor 135 ezer forint × 30 ezer fő = 4 milliárd forint a havi számla, éves szinten 48,6 milliárd forint – a nyugdíjkiadások 1,2 százaléka.

Kapcsolódó

Simonovits András szerint pontosabb becslést ad a járvány okozta „megtakarításokról” a Reiff Ádám közgazdásszal közös tanulmányában megjelent kohorsz-elemzés, amely szerint 2021-re vonatkozóan 33 milliárd forint a kiesés, változatlan áron számolva. Ez az éves GDP 0,08 százaléka, és az összes nyugdíjkiadás valamivel kevesebb, mint 1 százalékát teszi ki. A kalkuláció szerint a csökkenés oroszlánrésze az öregségi nyugdíjak csökkenéséből származik, kisebb része az egyéb nyugdíjszerű ellátásokéból. A szakértők szerint a nyugdíjkiadások koronavírus okozta csökkenése 2022-től fokozatosan mérséklődik, 2030-ban pedig már csak 12 milliárd forint lehet, ami a tavalyi csökkenés 40 százaléka. (A kalkulációban azt is számba vették, hogy a világjárvány következtében elhunyt nyugdíjasok közül sokan nem érnék meg a 2030-as évet.)

Összességében, az extra halálozás demográfiai hatása viszonylag csekély - és nem okoz lényeges változásokat az időskori függőségi rátában, emellett egyszeri, nem tartós: a demográfiai sokk várhatóan 10-15 éven belül megszűnik. Következésképp, a kutatók emiatt nem várnak lényeges hatást a nyugdíjrendszerre.

Mennyivel lesz kevesebb a nyugdíjkiadás összesen?

A koronavírus miatt bevezetett korlátozó intézkedések következtében sokan veszítették el  az állásukat. E hatás miatt - a kutatók alapprognózisa szerint - a jövőbeni nyugdíjjogosultságok várhatóan kevesebb mint 1 százalékkal csökkennek minden korcsoport esetében. A most aktív korosztályok azonban csak fokozatosan vonulnak majd nyugdíjba,  a jelenlegi nyugdíjasok átlagos ellátása pedig nem csökken. Így a nyugdíjkiadások munkakiesés okozta csökkenése csak fokozatosan (több évtized alatt) éri el az összes nyugdíjkiadás 0,7-0,8 százalékát. Ez kevesebb, mint GDP 0,1 százaléka. A teljes nyugdíjkiadás csak 2030-2040 után fog némileg csökkenni, amikor a jelenleg aktív - munkahelyek megszűnése által sújtott korosztályok - nagy számban fognak nyugdíjba vonulni.

Ha a nyugdíjkiadások többlethalandóság okozta csökkenését összeadjuk az egyes korosztályokat különféleképpen érintő munkakiesés miatti jövőbeli 0,4–1 százalékos nyugdíjveszteséggel, akkor a kezdeti 33 milliárd forintos megtakarítás – állandó árakon számolva – 2030-ra 20 milliárd forintra süllyed, 2050-re pedig 40 milliárd forintra emelkedik. A teljes éves csökkenés 20-40 milliárd forint között ingadozik:

Tovább élezi a feszültségeket a 13. havi

A progresszív személyi jövedelemadó megszüntetése mellett a kormány 2013-ban felszámolta a munkavállalói járulék alapjának felső korlátját (a munkáltatói járulékalapnak eleve nem volt plafonja, de a plafon közvetlenül maximalizálta az induló nyugdíjat). Ezzel hosszabb távon jelentősen növelte és növeli az azonos évjáratú friss nyugdíjasok járadéka közti különbségeket - értékel a közgazdász.

Igaz, hogy a korábbi plafon fölött keresők az emelkedő nyugdíjjal arányosan több munkavállalói nyugdíjjárulékot fizetnek a korlát megszüntetése óta, de ez nem ellensúlyozza azt, hogy ők - a statisztikák szerint - jóval tovább élvezik az emelt nyugdíjakat, mint az átlagos keresők. A magas és alacsony életpálya-keresetek okozta várható élettartam különbségek (az úgynevezett élettartamrés) miatt a keresetarányosnak tűnő nyugdíjak az egész életpályára számítva komoly jövedelem-újraelosztást jelentenek, méghozzá a kiskeresetűektől a nagykeresetűeknek.

Az induló nyugdíjak megállapításában a 2010 óta hivatalban lévő kormányzat csak az átlagos nettó reálbér követésére hagyatkozik, a valorizálás a korábbi egyéni nettó kereseteket a mindenkori országos átlagkereset növekedési ütemével kamatoztatja. Ezzel a 2016–2020-os időszak reálbérrobbanása kiélezte az egymás után nyugdíjba vonuló évjáratok közti különbségeket. 

A járvány idején a meglévő nyugdíjpolarizációt tovább élezte a kormányzat azzal, hogy más országok - például az Egyesült Államok - gyakorlatával ellentétben nem volt hajlandó azonnali gyorssegélyben részesíteni a leginkább rászorult nyugdíjasokat (és dolgozókat), ehelyett 2020 áprilisában bejelentette, hogy 2021 és 2024 között visszaépíti a 13. havi nyugdíjat. Ez a lépés tovább növeli a költségvetési hiányt: csak 2021-ben 70 milliárd forintba került, 2022-ben 140, 2023-ban és 2024 már 210, illetve 280 milliárd forintba kiadást jelent majd – konzervatív becsléssel, az infláció kihagyásával. A visszaépítés persze javítja a nyugdíjasok hangulatát, és durva becsléssel 50-ről 54 százalékra emelheti a nyugdíj/nettó bér hányadosát. Szerinte érdemesebb lett volna azonos összegben odaadni a nyugdíjasoknak a 13. havi nyugdíjat, amelynek alig van köze a befizetett járulékokhoz. (Jelenleg 1 milliós nyugdíj mellett 1 millió forint 13. havi, 80 ezres nyugdíj mellett hasonlóan 80 ezer forint extra ellátás jár.)

Ekkor 2024-től kezdve (vagy akár 2022-től kezdve) minden évben minden nyugdíjas az akkori átlagnyugdíjat kapná, azaz a törvényhez képest költségvetési szempontból semleges lenne a változtatás. A nyugdíjszakértő szerint ez valamennyire csökkentette volna a polarizációt is. 

Óriási lyukat üt a nyugdíjkasszán a szochó-csökkentés

A magyar nyugdíjrendszer bevételeit elvben a munkavállalók és a munkáltatók által befizetett járulékok –  újabb nevén: szociális hozzájárulási adó (szochó) – fedezik. Simonovits András szerint a legtöbb elemző elmulasztja megfogalmazni, hogy a kormány által körvonalazott hatéves radikális szochókulcs-csökkentés középtávon tarthatatlan. A fenntarthatatlanság oka: az évek múlásával a régi, korábbi évjáratú kisnyugdíjasok kihalnak, és helyükre újabb, nagynyugdíjasok lépnek, így a járulékmegtakarítás elenyészik.

A páratlan mértékű szochókulcs-csökkentés (2020 júliusától 15,5 százalék), valamint a reálbér-emelkedést egyéves késéssel követő új nyugdíjak térnyerése 2020-ban már 300 milliárd forintos hiányt okozott a 4074 milliárd forintos kiadású nyugdíjrendszerben. 2022-ben pedig 15,5 százalékról 11,5 százalékra csökkent a szociális hozzájárulási adó, amellyel a költségvetés újabb 500 milliárd forint bevételről mondott le. Ennek a mellékhatása, hogy tovább nyílik a nyugdíj–bér-olló (az átlagnyugdíj és átlagos nettó kereset hányadosa a 2015-ös 67 százalékról 2020-ra 50 százalékra esett) mivel adott szuperbruttóbérből egyre több bruttó és nettó bért juttat a dolgozóknak. Úgy látja, ezen a ponton a fenntarthatóság és a méltányosság egyszerre sérül.

A foglalkoztatás elkerülhetetlen átmeneti zuhanását a hivatalos statisztikák csak részben tükrözik, és paradox módon a rosszul fizetettek kiesése még növelte az eleve túlbecsült reálbér-emelkedést. A szakember szerint gond lehet abból, hogy a nyugdíjrendszer hiányát egy olyan büdzsének kellene fedeznie, amelyen a válságkezelés hatalmas lyukat ütött, hiszen a költségvetési hiány és a GDP-hez mért államadósság rekordszintre emelkedett 2020-2021 során.