Az óra ketyeg, egyre kevesebb unoka várható. A jelen rendszer nem fog megfelelő megélhetési lehetőséget biztosítani az időskorúaknak, tehát megfejelése egy kiegészítő nyugdíjelemmel feltétlenül szükséges lesz. Jó lenne, ha ez kifogástalan elvi alapon történne - figyelmeztet a lapban a jobboldali elkötelezettségű szakember.
Az első, Botos által fölvetett reformjavaslat Demény Pál írásain nyugszik, s azon alapul, hogy a felnevelt és itthon dolgozó gyermekek személyi jövedelemadójából kiegészítést kellene juttatni szüleiknek.
A második arra alapoz, hogy csak a humán tőke biztosítja majd azt a jövedelmet, amit eloszthatunk nyugdíjra, így az csak azokat illetné meg, akik nevelnek gyermeket. A többi polgár pedig, mivel erre amúgy sem kell költenie, a gyermekfedezetű nyugdíj helyett takarékoskodjék eszközfedezetű módszerekkel idős korára. E javaslat előnye, hogy elvileg megalapozott és következetes, önfinanszírozó, mert nyugdíjként végül is csak azt osztja el, amit beszed.
A harmadik a jelen rendszer megfejelése lenne egy "gyermekcsatornával". Ez a mai rendszert megtartaná, de kiegészítené egy gyermekvállalást honoráló állami juttatással, illetve ajánlott, államilag szigorúan garantált magán-nyugdíjpénztári megtakarítással. Ezt támogatja a Népesedési Kerekasztal is - emlékeztet Botos Katalin.
Mivel indokolható a javaslat
A közgazdász úgy véli: a gyermekvállalás és -nevelés kétségtelenül alkalmas alap. Jövőnket a tudásalapú társadalomban csak a felnevelt és képzett gyermekek biztosíthatják. Nem állítható, hogy ez a megoldás később, évtizedek múlva nem igényel majd költségvetési forrást. Erre a többletforrásra azonban mindenképpen szükség lesz, mert a jelenlegi elvek alapján várható időskori járadék mindenképpen társadalmilag elfogadhatatlanul alacsony lesz. Nincs az a demokratikus európai kormány, amely ezt a rendkívül alacsony jövedelmi szintet el tudná fogadtatni az emberekkel, és a magyar társadalom sem tolerálná. Mindenképpen szükség lesz pótlólagos forrásokra. A politikának, de egyébként a gazdaságnak is rossz lenne az alacsony nyugdíjszint, hiszen enélkül a fogyasztás oly mértékben csökkenne, hogy az az üzleti életnek is ártana, de politikailag mindenképpen kivitelezhetetlen lenne egy ilyen lépés.
Azonban nem lehet a kérdéshez úgy hozzáállni, hogy legyen ez annak a baja, aki nem vállal gyereket. Ő takarékoskodjék. Elvileg ugyan ésszerű ez az álláspont, azonban csupán erre az alapra helyezni a rendszert gyakorlatilag lehetetlen. Az egészségügy, a szociális, az oktatási szféra béreit a költségvetésből fizetik, azok sajnálatosan alacsonyak, felzárkózásuk évtizedeket igényel, még ha a versenyszférában ez gyorsabban megy is végbe. Emellett nagyon sokan nem szándékosan gyermektelenek, és rájuk is gondolni kell.
Mindez nem pusztán a nyugdíjreform, hanem már a teljes társadalompolitika kérdése. A közvélekedés gyökeres megváltoztatása, gyermek- és családbaráttá tétele csak fokozatosan érhető el. Teljes társadalmi-ideológiai fordulatot igényelne itthon, de szerte a világban is - írja Botos Katalin.