Jelentős a létszámhiány a közigazgatás területi egységeinél - akárcsak a nemzetgazdaság nagy részében - azonban az idei év döntései tovább rontottak a szakterület helyzetén. A nyugdíjakat és más szociális juttatásokat megállapító szerveknél néhány hónapja komolyabb létszámhiány áll fenn. Nincs statisztika arról, hogy pontosan mekkora az üres álláshelyek aránya - mivel hiányos az adatgyűjtés és a helyzet megyénként eltérő lehet - de becsülhetően jóval 10 százalék felett van - magyarázta lapunknak Taskovics István, a Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezetének (TDSZ) elnöke, amely egyebek között a megyei és járási, illetve fővárosi kerületi kormányhivatalok szociális szerveinek dolgozóit tömöríti.

A kormányhivataloknál 2008 után először 2017 január 1-én volt illetmény-emelés, azóta viszont egy fillér sem, miközben a közigazgatás országos szerveinél, idén márciusban volt január 1-re visszamenőleges bérfejlesztés. Mindkét esetben az volt a hivatalos álláspont, hogy "átlagosan" 30 százalék a növekmény mértéke, ám ebbe a jellemzően 10-20 százalékos illetményemelések is "belefértek".

Taskovics szerint sokan nem voltak megelégedve már a 2017 béremeléssel sem, miközben az idén nem kaptak újra. Csömörüket fokozta az idén márciusban életbe lépett kormányzati igazgatásról szóló törvény - ezzel egy órával megnövelték a napi munkaidőt, amelybe már nem számít bele az ebédszünet fél órája sem. A megyei és fővárosi kormányhivatali dolgozóknak egyebek közt már nem jár cafeteria, az alapszabadság pedig 25 napról 20 napra csökkent. Az új törvény ugyanakkor megadta a lehetőséget, hogy a 2019. március 15-ével esedékes felmondás során kivételesen kapható végkielégítés. Mindezek hatására kilépési hullám indult meg a kormányhivataloknál. A fogyatkozás aránya szintén nehezen becsülhető: volt olyan megye, ahol nem mondott fel senki és volt olyan, ahol a munkaerő 7 százaléka kilépett.

Mindezt megfejelte, hogy márciusban a kormány a bürokráciacsökkentés jegyében "bújtatott" létszámcsökkentést kezdeményezett egyes kirendeltségeknél, amelynek indítékára a szakszervezetnél azóta sem kaptak észszerű magyarázatot. Itt már van pontos adat: a kormányhivataloknál átlagosan 6,5 százalékkal csökkentették az állományt - részben úgy, hogy a korábbi  létszámstop miatt keletkeztek üres státuszokat megszüntették, részben pedig úgy, hogy több embernek felmondtak. A leépítésekkel és a felmondásokkal együtt becsülhető az átlag 10 százalék feletti országos létszámhiány -  ami bizonyos területeken 4-6 százalékot, van ahol pedig 15-16 százalékot takar.

Nincsenek elkápráztatva a fizetéstől

Hogy mekkora az átlagos bér a kormányhivataloknál, arról a szakszervezetnek megint nem rendelkezik pontos adattal. A nemrég bevezetett 2018. évi CXXV. törvény alapján a középfokú végzettségű kormányhivatali tanácsos (ügyintéző) pályakezdőknek és második fokozatúaknak - vagyis azoknak, akik 3 évnél régebben kormányzati szolgálatban állnak, csak a garantált bérminimum - bruttó 195 ezer forint - van szavatolva. (Ez nettóban 129 675 forintot tesz ki - összehasonlításképpen: az átlagos öregségi nyugdíj összegét legutóbb 134,5 ezer forintra becsülték a Magyar Államkincstár adatai alapján.)

Bizony gyakori, hogy a dolgozók tényleg csak a bérminimumot kapják kézhez. Az illetménysávokban van egy alsó és egy felső határ: kezdő kategóriában az alsó a bérminimum, míg a felső bruttó 200 ezer forintot tesz ki, így tehát azok is alig kapnak többet, akiknek a garantáltnál magasabbat ítélnek meg - magyarázta.

A kormányhivataloknál volt bizonyos szintű előmeneteli lehetőség, ám az újonnan bevezetett rendszer erre már nem ad lehetőséget, így sokan életük végéig ugyanabba az illetménysávba tartoznak majd. A sávokon belül persze nagy különbségek lehetnek területi alapon - a megyei és fővárosi szerveknél valószínűleg nagyobb béremelést tudnak adni, mint egy kistelepülésen. A 2017-es béremelést követően azoknak emeltek jobban, akiknek a legalacsonyabb volt a keresete, azonban félő, hogy ha így folytatódik a keresetek növekedés, akkor 2-3 év múlva ők is visszaesnek garantált bérminimumot keresők sávjába.

Az alábbi besorolások a munkatársak többségét érintik:


Mivel a bérek nem versenyképesek, aligha kapkodnak e pozíciók után - magyarázta az érdekképviseleti elnök. Az utánpótlás kis számú: akik viszont jelentkeznek, többnyire a "nulláról kezdik", vagyis még, ha volt is korábban munkahelyük, az jellemzően nem az államigazgatásban volt, hanem a versenyszférában - többnyire valamilyen fizikai munkakörben.

Hiába fűz a kormányzat nagy reményeket a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez, az ezen a szinten nem biztosít utánpótlást, mi több az utóbbi 8 évben a friss felsőfokú végzettségűek alig-alig választották a területi közigazgatást - többségük a minisztériumokhoz ment. Ezt az állapotot az új jogszabály is csak konzerválja, hiszen magasabb béremelést biztosított a minisztériumi dolgozóknak.

Miközben kormányhivatalok nyugdíjbiztosítási-, rehabilitációs-, és családtámogatási szerveinek munkája a lakosság túlnyomó részét érinti, addig a nagy arányú felmondás és létszámleépítés mellett igencsak megnőtt a munkatársak túlterheltsége. Az államigazgatási egységekben, ahol hol írásban elrendelik a túlórát ott jogkövetően ki is fizetik. Azonban jellemző már, hogy azok a dolgozók, akikre rászakad a túlmunka, saját lelkiismeretükből maradnak a munkahelyükön, nem pedig azért mert a vezetőjük elrendeli.

Hogy mekkora lehet a túlmunka aránya, azt Taskovics István nem tudta megbecsülni, de hozzáfűzte: csodával határos, hogy az államigazgatás egyáltalán működni tud és problémamentesen szolgáltat. Magyarázata szerint a dolgozók lelkiismeretessége és becsületessége viszi előre a rendszert - mert az anyagi megbecsültség biztos, hogy nem.

A tavasz óta zajló fejlemények - tudomása szerint - az ügyfeleket még többnyire érintetlenül hagyták: arról nem hallott, hogy az ügyintézési határidők komolyabban csúsztak volna. Igaz, a jogszabály szerint, ha valaki nem tartja a határidőket, annak büntetést kell fizetnie.