Ha az illetékesek nyilatkozatait vesszük alapul, a nyugdíjrendszer körül nyugalom honol - kezdi cikkét az Indexen Simonovits András nyugdíjszakértő. Az optimista állításokat három pontban foglalja össze:

A nyugdíjkorhatár ütemesen növekszik (2019-ben már 64, és 2022-re pedig 65 év lesz), és senki nem mehet a korhatár elérése előtt nyugdíjba; kivéve, ha nő és a jogviszonya elérte a bűvös 40 évet (Nők40). A szociális hozzájárulási adó (helyesen: munkáltatói járulék) kulcsa meredeken csökken: a 2016-os 27 százalékos értékről 2018-ban 19,5 százalékra csökkent, és megfelelő bruttóbér-növekedés esetén 2021-ben már csak 13,5 százalék lesz. Egyelőre olyan gyorsan nőnek reálértékben a bérek, hogy a kiesés pótolható: 2015-ről 2018-ra 28 százalékkal nőtt az átlagos bruttó (és nettó) reálkereset.

Kapcsolódó

Sőt, arról is sok szó esik, hogy a magyarok nyugatra vándorlása, külföldi munkavállalása sem rendíti meg a rendszert.

De Simonovits szerint a felszín alatt több probléma is van: a Nők40 miatt egyre nagyobb a különbség a merev korhatár és a változatlanul nagyvonalú kedvezmény között. Az, hogy nem sávozott szja van - amely a szegényeknek alacsonyabb, mint a gazdagoknak - egyre erősebb ellentétetek jelent a nyugdíjaknál is, míg a béremelkedés valójában egyre több szinten értékteleníti el a nyugdíjakat (inflálódás figyelhető meg.)

Viszont a szakértő azt is hangsúlyozza, hogy elhatárolódik a magánbiztosítók hirdetéseitől, amelyek a tb-nyugdíjrendszer közeli összeomlásával rémisztgetik a dolgozókat, öngondoskodásra biztatván őket.

Gond a korai kor

Úgy látja, hogy a nyugdíjkorlát merevsége és a korhatár emelése ugyan a fenntarthatóságot növeli, mert meghosszabbítja a járulékfizetési időszakot, valamint kevesebb ideig is kell nyugdíjat fizetni egy embernek, de szerinte sokkal jobb lenne, ha a korai nyugdíjba vonulást és a későbbi munkát nem tiltanák. A jelenlegi jogszabály alkalmatlan arra, hogy az emberek valóban alkalmazkodjanak a szükségletekhez - túl sokan mennek el az első adandó alkalommal nyugdíjba, még ha alacsony is a juttatás, amelyet később aztán bánnak. A rugalmas korhatárhoz alsó limitet (61-62 éves kor vezetne be), míg nem tiltaná a túlmunkát. Büntető/adakozó (málusz/bónusz) alapú rendszert vezetne be, amelyben az árak hatékonyabban osztják el a javakat és a szolgáltatásokat. Magyarul, a nyugdíj előtt állók jobban felmérhetnék, hogy mennyiből kell később megélniük, vagy mennyire bírnak és akarnék még dolgozni.

A Nők40 jelenti jelenleg az egyetlen kibúvót a drákói szigor alól. Ez viszont a kormány tévedése miatt - azt hitték, hogy kevesek vehetik majd igénybe, miközben munkaerőpiaci válságot eredményezett a sok kiugró, ezzel is károsítva a költségvetést - a frissen nyugdíjba vonuló nők jelentős része, 70, majd 50 százaléka a Nők40 keretében lépett ki a munkaerőpiacról. Miközben azt a célt nem éri el, amit állítottak, hogy a nagymamák az unokák neveléséből jobban kivehetik a részüket, addig a költségvetésnek plusz terhet jelent a kieső bevétel és a megugró kifizetések miatt.

Az szja is csak növeli a feszültséget

A jelenlegi 15 százalékos egyetemes szja azért káros - Simonovits szerint -, mert torz újraelosztást eredményez: a magasabb keresetűek - akik általában tovább élnek - a munkaidőszakuk végén ugyan több járulékot fizetnek, de hosszabb életükkel magasabb nyugdíjat is kapnak, ami megintcsak terheli a költségvetést. Ehhez jön hozzá a munkavállalói nyugdíjjárulék-alap plafonjának szintén 2013-as megszüntetése, amely a nagyon gazdagoknál milliós havi nyugdíjakat eredményez. Egyelőre csak néhány darab milliós nyugdíj van (ma már a számuk szolgálati titok), és a plafon hiánya a dolgozóknak csak néhány százalékát érinti. A végeredmény: kinyílik az olló az új és a régi nyugdíjak között.

A gond az, hogy az szja és a járadékkulcs szoros kapcsolatban vannak: kisebb szja-kulcs - kisebb járadékkulcs. Vagyis a folyamatos járadékcsökkentés miatt a nyugdíjjárulék is csökken. Az elmúlt években százalékosan így nézett ki az arány: 32 (2016), 27 (2017) és 24,5 (2018) százalék. Ez pedig kihat a költségvetés nyugdíjalapjára is.

Fenntarthatatlan pálya

Ha a gazdaság a kormány terveit követve évente körülbelül 4 százalékkal nőne 2021-ig, akkor ez még rendben is lenne. De aki még emlékszik a 2016-os évre, azt tudja, hogy az EU-források ideiglenes kiszáradása idején a magyar gazdaság csak 2 százalékkal nőtt, és a jelenlegi 4 százalékos növekedést is csak a gyorsított forráslehívás segítette. Az IMF 2018-as augusztusi jelentése jelentősen lassuló GDP-növekedéssel számol: évente 3, majd 2 százalék. Vagyis, ha tovább tart az évi 6 százalékos bruttó reálbér-növekedés, akkor a szochó-kulcs éves 2 százalékpontos csökkentése 2018 és 2021 között nem 19, hanem csak 13 százalékos bérköltség-emelést jelent (ugyanis 1,19x1,135/1,195=1,131), azaz éves szinten csak 4,3 százalék körüli szuperbruttó reálbér-emelést - fejti ki a szakértő.

Ami szerinte ahhoz a problémához vezet, hogy az árindexált nyugdíjrendszerben egyenletes évi 2 százalékos reálbér-emelkedés esetén 20 év korkülönbség az azonos pályát befutó dolgozók egy idejű nyugdíja között akár 30 százalékos különbséget ad, azaz a 20 éve nyugdíjazott állampolgár nyugdíja átlagosan csak 70 százaléka a frissen nyugdíjazottak átlagának. De 4 százalékos tartós reálbér-emelkedés esetén a "rés" 50 százalékra nő.

De így egyre több pénzre lenne szükség a dolgozóktól, viszont a reálbérnövekedés nem tartható fent a végtelenségig, ami azt jelenti, hogy a növekvő nyugdíjakhoz nagyobb fedezet kell az aktív népességtől. Itt viszont a helyettesítési szám egyre nagyobb lesz, tehát szép lassan elfogy a fedezet és a dolgozók járulékát kell emelni, miközben a nyugdíjasok havi bevételei között is egyre nagyobb szakadék lesz.

Akik most még dicsérik a kormányt, azok pár év múlva vélhetőleg szidni fogják a felhalmozott nyugdíjfeszültségekért és a járulékkulcs csökkentés visszavételéért. Nem irigylem azokat a (most kormánypárti vagy ellenzéki) politikusokat, akiknek enyhíteniük kell majd a keletkezett nyugdíjfeszültségeket. De nem lesz más megoldás: bármely logikus nyugdíjreformnak érdemes egyszerre bevezetnie a Nők40 nélküli rugalmas korhatárt, a progresszív szját és a nyugdíjindexálást meghaladó pontrendszert. A kérdés csak az, hogy mikor. Minél előbb, annál kisebb lesz a kár - összegzi a szakértő a rendszer problémáit.

A fotó forrása: Napi Gazdaság.