Magyarországon bár a nyugdíjemeléseket az inflációhoz igazította az Orbán-kormány, hogy megőrizze azok vásárlóerejét, a legkisebb nyugdíjaknál ez nem érvényesült: 2008. január 1-jén határozták meg az öregségi nyugdíjminimum összegét, amely azóta 28 500 forint. A hajléktalan és lakhatási nehézséggel küzdő embereknek tizenegy éve ingyenes jogi segítséget nyújtó szervezet, az Utcajogász Egyesület szerint az öregségi nyugdíj legkisebb havi összege nem biztosítja a megélhetést. Úgy számolják, hogy a KSH adatai alapján 2020-ban reálértéken 40221,5 forint felelt volna meg a 2008-ban megállapított 28500 forintnak.
Az Alkotmánybíróságnak küldött beadványukban azt írták, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a családok havi megélhetési költsége azóta legalább 40 százalékkal emelkedett. Az öregségi nyugdíj minimuma képezi az alapját a legtöbb szociális ellátás összegének, valamint annak a jövedelemhatárnak is, amely a jogalkotó szerint biztosítja a megélhetést, ezért nem szükséges állami támogatást nyújtani. Azzal, hogy a jogalkotó nem emelte a minimális összeget, a rászorulók széles rétegét zárja ki az állami ellátás igénybevételének lehetőségéből - írják a honlapjukon, melyben jelzik, hogy az emberi élethez szükséges minimális feltételek fedezésére sem elég ez az összeg, ami ellentétes az állam életvédelmi kötelezettségének követelményével, és sérti az Alaptörvény II. cikkébe foglalt élethez és emberi méltósághoz való alapvető jogot.
Az Alaptörvény Nemzeti hitvallásában foglaltak szerint: „valljuk az elesettek és szegények megsegítésének kötelességét”, illetve „valljuk, hogy az államnak és a polgárnak közös célja a jó élet (…) kiteljesítése”.
Az Alkotmánybíróság korábbi döntésének indokolása megállapította: , „az államnak be kell avatkoznia, ha az egyén nem képes a maga számára az anyagi értelemben vett méltó életet biztosítani, és az anyagi létminimum alatt él, vagyis az emberi méltóságnak van egy ellátási igényt megalapozó funkciója is.”
Az Utcajogász Egyesület szerint az öregségi nyugdíjminimum összege és annak jelenleg hatályos alkalmazása ellentétes Magyarország nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeivel is: Magyarország 2004-ben csatlakozott a Módosított Európai Szociális Karta (Revised European Social Charta) egyezményhez, amellyel vállalta, hogy „biztosítják a megfelelő támogatást minden olyan személy számára, aki nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal és nem képes saját ilyen erőforrásokat saját erőből vagy más forrásból, így valamilyen társadalombiztosítási program keretében sem biztosítani”. A Szociális Jogok Európai Bizottsága már 2017-ben is azt állapította meg, hogy a támogatások összege nem megfelelő, Magyarország nem teljesíti a vállalt kötelezettségét.