A magyar társadalom öregszik, ez az államra is egyre nagyobb terhet rak. A problémát most az OECD legutóbbi Magyarországról szóló elemzésében külön kiemelte és részletesen elemezte a magyar nyugdíjrendszer problémáit - amelyekből nem keveset talált -, a súlyos következmények enyhítésére pedig javaslatokat is megfogalmazott a magyar kormánynak.

Magyarországon 2016-ban 2,5 millió időskori nyugdíjas volt, ez a népességnek nagyjából negyede. Az OECD friss jelentése szerint a következő 50 évben az időskorú eltartottak aránya megduplázódik, miután a népesség a 2016-ban mért 9,8 millióról 8,9 millióra csökken, és az egyre népesebb nyugdíjas korosztály tagjai is hosszabb életre számíthatnak - a várható élettartam ugyanis ugyanis 10 évvel nő (hacsak az egészségügyi rendszer összeomlása nem ellensúlyozza ezt a trendet valamennyire - a szerk.). Ez a fejlemény a költségvetésre is nyomást gyakorol a nyugdíj- és egészségügyi kiadások emelkedése miatt. A költségvetés nyugdíjkiadásai például 2016-ban a GDP 9,7 százalékát tették ki, ami 2070-re a 11,2 százalékra emelkedik.

Kapcsolódó

Ez különösen amiatt rossz hír, hogy jelenleg Magyarországon felosztó-kirovó nyugdíjrendszer működik (miután az Orbán-kormány 2010-ben beszántotta a második nyugdíjpillért, a kötelező magán-nyugdíjpénztári elemmel együtt), vagyis jelenleg csupán az aktív korúak befizetéséből finanszírozzák az éves nyugdíjakat. Ez többek között azért sem nevezhető szerencsésnek, mert a demográfiai trendek miatt a nyugdíjkifizetésekre fordítandó kiadások gyorsabban nőnek a jövőben, mint az aktívak befizetései.

Középtávon a GDP arányában számított nyugdíjkiadások csökkennek, az árindexálás (azaz a reálérték tartása) ugyanis azt eredményezi, hogy a nyugdíjkiadások lassabban emelkednek, mint a nominális GDP. Az OECD azonban úgy látja, hogy a társadalom öregedéséhez köthető kiadások még magasabbak lehetnek, amennyiben további költségek miatt további nyomás nehezedik a rendszerre.

Az OECD elemzése az EU korábbi felmérésének számításaira hivatkozva példaként említi, hogy ha például a termékenységi ráta növekedése a jelenlegi becslésektől elmarad, a kiadások 2070-ben a GDP arányában számolva 1,9 százalékkal lehetnek magasabbak az alap szcenárióhoz képest, ha pedig a várható élettartam emelkedik a jelenleg várthoz képest két évvel többel, akkor a kiadások a GDP arányában 0,6 százalékkal ugorhatnak meg. Ha pedig a nyugdíjak árindexálása és a Nők 40 is fennmarad, akkor 2070-ben a nyugdíjkiadások a GDP arányában számolva mintegy 4 százalékponttal lehetnek magasabbak.

Két hullámban hat az öregedés

A társadalom öregedésének hatása két hullámban "üt majd be". Az elsőben a háború utáni generációval, akik most érik el a nyugdíjkorhatárt, a másik pedig 2030-tól kezdődően indul, így az eltartott idősek aránya (időskori függőségi ráta) 2060-ban 53 százalékon éri el a csúcsot, ami a jelenleginél kétharmaddal magasabb. Az ezzel járó költségvetési kiadásnövekedés az uniós átlagnak felel meg, viszont ha változatlan marad a magyar nyugdíjrendszer és nem korlátozzák a nyugdíjkiadásokat, akkor a magyar államadósság 2070-re elérheti a GDP 180 százalékát is - jegyzik meg az OECD elemzői.

Illusztráció: Kristóf Réka

Egy jól működő nyugdíjrendszerben az emberek a hozzájárulásuk arányában kapnak nyugdíjat, illetve a korai és későbbi nyugdíjba vonulást a rendszer bünteti/jutalmazza. A magyar rendszer azonban nem ilyen. A jelenlegi rendszer fennmaradása az időskori szegénység magas kockázatát is magában hordozza, úgy ahogy az azonos szakmákban dolgozók ám eltérő időpontban nyugdíjba vonulóknál a nyugdíjak mértékének nagy szóródását is eredményezi.

Magyarországon legalább 15 éves munkaviszony kell ahhoz, hogy valaki valamennyi nyugdíjat kapjon, a teljes nyugdíjjogosultsághoz pedig 20 éves munkaviszony kell. Nincs (univerzális) alapnyugdíj. Akiknek kevesebb mint 15 éves munkaviszonyuk van, nem kaphatnak nyugdíjat, de kaphatnak havi körülbelül 26 ezer forintnyi (80 euró) szociális támogatást (időskorúak járadéka), ami a bruttó átlagkeresetnek körülbelül 8,3 százalékát teszi ki, vagy a nettó kereset 12-19 százaléka (az összeg mintegy 25 százalékát kitevő természetbeni juttatásokkal kiegészítve). Ez a szegénységi küszöb negyede. Az OECD-tagállamok közül ennyire gyenge szociális háló csak Törökországban, Mexikóban és Koreában van - jegyzi meg a nemzetközi szervezet jelentése.

Nagy az időskori szegénység kockázata

A jelenlegi magyar rendszer alapján azok, akik megszakítás nélkül végig tudják dolgozni az aktív munkavállalási időszakukat, relatíve jó nyugdíjat kaphatnak: az átlagkeresetűek számára ez mintegy 60 százalékos adózás előtti helyettesítési rátát jelent. Másokat viszont az időskori szegénység kockázata fenyeget - még azokat is, akik minimálbért kapnak, hiszen 20 évnyi munkaviszony után is csak mintegy 50 ezer forintnak (150 euró) megfelelő havi juttatásra lesz jogosult. Az OECD ennek kapcsán azt hangsúlyozza, hogy a karrierív megszakadásának az OECD országok között Magyarországon van a legnagyobb hatása a későbbi nyugdíjellátásra, miután nincs semmi olyan intézkedés, ami ezt ellensúlyozná. Az OECD-tagállamok körében végzett modellezés alapaján a karrier megszakadása (például késői munkaerőpiacra lépés, tízéves munkanélküliség) Magyarországon eredményezi a legalacsonyabb nyugdíjat: azok, akiknek megszakad a karrierje, körülbelül 32 százalékkal kevesebb nyugdíjra számíthatnak, mint azok, akik zavartalanul végig tudják dolgozni az aktív éveiket.

Magyarázat: Az átlagos havi nettó kereset egy főállású munkavállaló esetén 197 516 forint volt 2017-ben. Az alapszcenárió átlagos keresetet, 46 éves munkaviszonyt feltételez, a munkába állás életkora 20 év. A második forgatókönyv a teljes 46 éves karrierre minimálbért feltételez. A harmadik forgatókönyv rövid, 27 éven át tartó pályaívre feltételez minimálbért. A negyedi szcenárió kétgyerekes anyukával számol, mindkét gyerek után három éves távolmaradással a munkaerőpiacról és 37 éven át minimálbéres keresettel. Illusztráció: Kristóf Réka

A helyzetet rontja, hogy a nyugdíjakat az inflációhoz igazítják, ami azt is jelenti, hogy a nyugellátások az idő múlásával a bérekhez képest csökkennek, így nagy a kockázata annak, hogy az aktív keresők és a nyugdíjasok között egyre növekvő jövedelmi egyenlőtlenség alakul ki. A jelenlegi nyugdíjasoknak már most is mintegy 20 százaléka kap a szegénységi küszöb (a mediánjövedelem fele, havi 77 500 forint, 240 euró) alatti nyugdíjat, és a 65 év felettieknek 16,8 százaléka él szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben - idézi a KSH adatait az OECD. Ez a szint az OECD-átlagnál magasabb arányt takar, ahol a 65 év felettieknek 12,6 százaléka él relatív jövedelmi szegénységben.

Emellett sok olyan nyugdíjas is van - főleg akik pályaíve a rendszerváltozás miatt szakadt meg -, aki minimálnyugdíjat kap, ami kétszerese a szociális juttatásoknak - jegyzi meg az OECD elemzése.

Megjegyzés: a nyugdíjat egy átlagkeresettel rendelkező férfire számolták ki, aki 25 évesen lépett be a munkaerőpiacra és a 35 és 45 éves kora közötti 10 évet munkanélküliként töltötte. A kiszámolt juttatást az OECD alapnyugdíjához mérték, ami egy 20 éves kortól tartó teljes karrierív utáni juttatásnak felel meg. Illusztráció: Kristóf Réka

 

Legyen alapnyugdíj!

Az OECD szerint az időskori szegénység felszámolásához először a kezdeti alacsony nyugdíjak és a csökkenő ellátási arányok problémáját kellene megoldani. A kezdeti alacsony nyugdíjak problémájára a megoldás az állami alapnyugdíj bevezetése lenne, amely mindenkinek járna a befizetett járulékoktól függetlenül.

Egy ilyen intézkedés költségvetési hatása elhanyagolható lenne (a GDP 0,01 százaléka), ha az alapnyugdíj összegét a minimálnyugdíj szintjén határoznák meg (ami jelenleg 28,5 ezer forint, azaz körülbelül 90 euró havonta). Ez az OECD szerint 18,5 ezer emberen segítene. Dupla ekkora mértékű alapnyugdíj a GDP kevesebb mint 0,1 százalékába kerülne évente és teljes mértékben a nyugdíjrendszeren belül lehetne finanszírozni, ha az átlagkereset 150 százalékában meghatározott nyugdíjplafont is bevezetnének. Ezzel 67,3 ezer emberen lehetne segíteni.

Ha az állami nyugdíjat a szegénységi szinten határoznák meg, az a GDP kevesebb mint 0,2 százalékába kerülne és 218,5 ezer ember életét lehetne könnyebbé tenni - igaz ebben az esetben a minimálbéresek ezt a nyugdíjat 42 éves munkaviszony után érnék el, ami a munkaerőpiaci részvételi ösztönzőket is kioltaná - véli az OECD.

Az időskori relatív szegénység problémájára továbbá megoldás lenne, ha az árindexálás helyett bérindexálást alkalmaznának a nyugdíjak esetében. Ennek viszont már szemmel láthatóbb költsége lenne, ez ugyanis 2070-re elérhetné a GDP 3 százalékát - jegyzi meg az OECD.

Illusztráció: Kristóf Réka

Így lehetne "rendszeren belül" kezelni a problémát

A nemzetközi szervezet szerint az idősödéshez köthető nyugdíjkiadások emelkedését a nyugdíjrendszeren belül a nyugdíjjuttatások csökkentésével, a járulékok emelésével vagy a kötelező öregségi nyugdíjkorhatár emelésével lehetne kezelni.  A teljes nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges átlagkeresetű karrieríve után az átlagos helyettesítési ráta az OECD-átlag felett van kicsivel, de ezt 8 százalékponttal kellene csökkenteni annak érdekében, hogy finanszírozni lehessen a nyugdíjkiadások és az aktív keresők által befizetett járulékok közötti szakadékot. Ez a lépés azonban növelné az időskori szegénységet, nem megoldva ezt a problémát - hívja fel a figyelmet az OECD. A növekvő nyugdíjkiadásokat a tb-járulékok 9 százalékpontos emelésével (ami a jelenlegi csökkentéssel egyenértékű lenne) is lehetne fedezni, de az adóemelés a gazdasági növekedésre lenne negatív hatással. A nyugdíjkorhatár fokozatos, 70 évre történő emelése viszont a nyugdíjkiadásokat folyamatosan a GDP 10 százaléka alatt tartaná 2070-ig - véli az OECD.

A nyugdíjkorhatárral kapcsolatban azonban az OECD azt is javasolná, hogy a jelenleg meghatározott reformot követően - melynek során 2022-ig 65 évre emelik a nyugdíjkorhatárt és szinte az összes korkedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőséget kivezettek -, a nyugdíjazási korhatárt a várható élettartamhoz kellene kötni, így a kiadások növekedését akkor is kordában lehetne tartani, ha a várható élettartam a jelenleg vártnál nagyobb mértékben nőne. A változások teljes hatásának elérése érdekében azonban a közalkalmazottak kötelező nyugdíjazására vonatkozó szabályt el kell törölni - teszi hozzá az OECD.

A Nők 40-et ki kellene vezetni

A Nők 40 az egyetlen korkedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőség, amely a magyar rendszerben egyelőre megvan. Ez azonban - más nyugdíjszakértők véleményéhez hasonlóan - az OECD szerint is egy "nem kívánatos elem", hiszen jelenleg ezzel a lehetőséggel az érintettek mintegy 80 százaléka él is. Ha viszont ez a trend folytatódik, akkor az OECD szerint 2070-re a nyugdíjjárulékok befizetése a jelenlegi felosztó-kirovó rendszerben a GDP közel 1 százalékával eshet.

Emiatt nem véletlen, hogy a szervezet ennek a kivezetését javasolja - úgy, hogy a rendszer inkább a nyugdíjkorhatáron túli munkavállalást ösztönözze, például azzal, hogy a nyugdíjakat a korhatár után ledolgozott minden hónap után a bérek 0,5 százalékával továbbra is egészítsék ki, (új elemként) a korai nyugdíjazást pedig hasonló mértékű elvonással büntessék.

Magyarázat: a bérek Gini-indexében történő 1 százalékpontos növekedés által okozott százalékpontos elmozdulás a nyugdíjak Gini-indexében teljes karrierív esetén. Illusztráció: Kristóf Réka

Az OECD pozitívumként értékeli, hogy a visszafoglalkoztatott nyugdíjasok és munkáltatóik mentesülnek minden társadalombiztosítási (tb) járulék megfizetése alól, de a szervezet szerint még további intézkedések szükségesek a nyugdíjasok továbbfoglalkoztatásának ösztönzésére - egyebek mellett itt is felhozzák a közszféra alkalmazottaira vonatkozó kötelező érvényű nyugdíjazását, mint olyan intézkedést, amit az OECD szerint ki kellene vezetni.

A szervezet jó ötletnek tartaná, ha lenne kötelező magánnyugdíjpillér is, ennek hiányában alternatívaként azt javasolja a szervezet, hogy ösztönözzék jobban a harmadik, azaz a önkéntes pillérben való részvételt, különösen a munkaadók számára. Az önkéntes megtakarítások ugyanis ösztönözhetik a magán előfinanszírozást, ami kiegészítheti az állami előfinanszírozási stratégiát. Ezek az ösztönzők ugyan költségesek lehetnek - ismeri el az OECD -, de a nyugdíjkihívások mértéke olyan komoly, amely korai és több különböző intézkedést igényel.