Orbán Viktor új uniós csörtékre számít az EU-támogatások miatt

Áprilisban, a parlamenti választások után indította meg a köznyelvben jogállamisági eljárás néven ismert kondicionalitási mechanizmust a magyar kormány ellen az Európai Bizottság. A folyamat részeként értékelték a magyar demokratikus rendszerek működését, de csak azon esetekre fókuszálva, amelyek az Európai Unió pénzügyi érdekeit sérti. Így az eljárásban foglalkoztak a közbeszerzésekkel, a korrupció elleni fellépéssel vagy a transzparenciával, de mondjuk az uniós alapelvek esetében nem léptek (így például a sokat kritizált magyar LMBTQ-törvényekkel vagy az oktatás és a média függetlenségével).

Ennek eredményeként javasolta azt a Bizottság több hónapnyi egyeztetés után, hogy az Európai Tanács hosszabbítsa meg az eljárást, valamint függessze fel – az euróárfolyamtól függően – 3000-3500 milliárd forintnyi támogatás folyósítását. A kohéziós források nagyobbik felének zárolása viszont kompromisszum: Brüsszel azt kérte, hogy vizsgálják meg, hogy a törvények társadalmi egyeztetése, a korrupcióellenes lépések esetében a magyar kormány által tett vállalások (az OLAF jogkörének bővítése, új hatóságok létrehozása stb.) milyen eredménnyel jár. Az Európai Tanács pedig megszavazta a javaslatot.

Orbán Viktor szerint jönnek még csavarok

Most Orbán Viktor miniszterelnök a Budapester Zeitungnak adott interjúban a jogállamisági eljárásra reagálva azt mondta: a kormány teljesíti, amit Brüsszel követelt, de arra számít, hogy újabb és újabb kérések fogalmazódnak majd meg az Európai Bizottság részéről. A kijelentés annyiban érdekes, hogy az uniós mechanizmus erre nem igazán ad lehetőséget. Ahogy arról korábban írtunk, elvileg a tagállamokat tömörítő Európai Tanács részéről fogalmazódhatnak meg ilyen kérdések, vagy akkor állhat elő ilyen helyzet, ha elégtelennek ítélik meg a kormány vállalásainak gyakorlati megvalósítását.

Az EU-s támogatások ügyéről Orbán Viktor kiemelte, hogy az uniós intézményeket szerinte „fegyverként használják” a kormány politikai ellenfelei, „büntetnek minket, és nyilvánvalóan az uniós pénzzel zsarolnak”, aminek „nincs jogalapja, ez egész egyszerűen zsarolás”.

Mint mondta, a kormány nem vitatkozni akar, hanem együttműködni, így „nincs bajunk az Európai Bizottság által kért 17 pont végrehajtásával”.

– mondta Orbán Viktor az MTI szerint. Arról is beszélt, hogy abból indul ki, hogy ezután mindig újabb és újabb kérések érkeznek majd.

Szerinte erre példa Varsó ügye: Lengyelország ellen szintén megindult az eljárás, amelyet úgy nézett ki, már a nyáron sikerült rendezni. Azonban a lengyel belpolitikában kialakult helyzet miatt a tárgyalások megrekedtek és most újra a források felfüggesztése került napirendre.

Orbán szerint viszont a lengyelek is mindent teljesítettek, de „újabb követelések kerültek az asztalra”. Hozzá tette, hogy „egyértelmű, hogy a lengyel kormányváltás kikényszerítéséről van szó, és végső soron Magyarország esetén is ez lehet a cél”.

Kiemelte, hogy azt feltételezi, hogy „az év végén felszabadítják a nekünk járó pénzt”, hiszen „teljes mértékben eleget teszünk minden technikai követelménynek”, így „hamarosan semmi okuk nem lesz arra, hogy hosszú ideig megtagadják tőlünk a forrásokat”.

„Arra számítok, hogy az év végéig alá tudjuk írni a szerződéseket az EU-val. Azt azonban nem tudom megmondani, hogy pénz valóban érkezik-e majd", de "Magyarországot pénzügyileg nem lehet sarokba szorítani” – mondta Orbán Viktor.

Jók a német-magyar kapcsolatok

A kormányfő a magyar-német kormányzati kapcsolatokról elmondta, hogy a német szövetségi kormány programját "egy világ választja el" a magyar kormány programjától, a német kormányt alkotó koalíció legnagyobb ereje, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) pedig "a legmagyarellenesebb párt Európában".

Így komoly erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy áthidalhassuk a két ország között egyre több területen meglévő különbségeket – emelte ki Orbán Viktor.

A legnagyobb ellenzéki erőtől, a jobbközép CDU/CSU pártszövetségtől jobbra álló, ugyancsak ellenzéki Alternatíva Németországnak (AfD) pártról szólva kifejtette, hogy "az államközi kapcsolatok fontosabbak a pártok közötti kapcsolatoknál", ezért "kénytelenek vagyunk feláldozni az AfD-vel való kapcsolatokat a lehető legjobb kormányközi kapcsolatok oltárán", hiszen "a német demokrácia sajátossága, hogy ha lépéseket tennénk az AfD-vel kapcsolatban, az kihatással lenne a kormányközi kapcsolatokra".

Hozzátette, hogy a CDU "magyar szempontból ma már baloldali párt", és ugyanez érvényes a bajor CSU-ra is.

A magyar-német viszonnyal összefüggésben arról is szólt, hogy "Németország multikulturális társadalommá vált", és "a magyar társadalom sokkal pluralistább, szabadabb és békésebb, mint a német társadalom".

Mint mondta, Németországban liberális hegemónia uralkodik, vagyis "csak egy narratívának van helye a nyilvánosságban", és "aki ettől eltér, az már nem létezik ezen nyilvánosság számára", Magyarországon viszont "a közbeszéd pluralista struktúrájú".

Aláhúzta: "Németországban, de általában Nyugat-Európában is kettős mércét alkalmaznak, amit mi, magyarok semmiképpen nem tűrünk", ugyanakkor nincs értelme a Németországgal kialakult "politikai feszültség" fokozásának, mert "az együttműködés sokkal fontosabb".

Arról is szólt, hogy "a következő 10-20 évben egyre több nyugat-európai fog hozzánk költözni, mert Magyarország egy biztonságos, keresztény és a hagyományokra büszke ország". Hozzátette, hogy "az európai történelemben mindig nagy nyereség volt a befogadó országok számára, amikor Nyugatról érkeztek bevándorlók", ezért Magyarország is szívesen látja a menekülteket, de csak ha nyugatról érkeznek.

Nem hisz abban, hogy Ukrajna tárgyalhatna a békéről

Az ukrajnai háborúról szólva sokadjára mondta el, hogy „Európa jelenleg úgy támogatja Ukrajnát, hogy a kontinens egy eszkalációs spirál irányába kényszerül, és ha nem állítjuk meg ezt a folyamatot, akkor mi magunk is háborúba kerülünk, bár ezt eddig nem akartuk”.

Mint mondta, „amit az EU most tesz, az teljesen tönkreteszi racionális és geopolitikai érdekeit”, a szankciókról szóló döntések kizárólag erkölcsi és érzelmi alapon születtek. Jelezte, hogy Németországban tett látogatása során is hiába kereste „a német energia- és szankciós politika racionális magját”.

Azokra a kérdésekre, hogy mit kellene tennie Európának, azt mondta, hogy „háborúkat gyenge államférfiak is kiválthatnak, de erősek kellenek a békefolyamat kezdeményezéséhez és a háborúk lezárásához”, így a német kormány remélhetőleg „előbb-utóbb belenő abba a szerepbe, amelyet Németországnak az európai súlya okán valójában be kellene töltenie.”

Hozzátette, hogy a háború „nem ukrán-orosz tárgyalásokkal fog véget érni, ehhez amerikai-orosz tárgyalásokra is szükség van, amíg azonban a két félnek nem egyértelmű érdeke a béke, addig a háború folytatódni fog” – ahogyan azt már korábban is elmondta.

Arról is szólt, hogy a kormány „tudatosan nem hánytorgatja fel az ukrajnai magyar kisebbség és a jogaik elleni támadásokat”, de ez „nem jelenti azt, hogy amnéziában szenvednénk”. A háború után a magyar kisebbség jogait is garantáló, átfogó megállapodást kell kötni a magyar-ukrán együttműködésről.

Az EU jövőbeli nemzetközi szerepéről kifejtette, hogy a biztonság- és védelempolitikában "több EU-ra van szükség", a közösségnek "a saját szuverenitása érdekében sokkal többet kell tennie katonai téren". A tagországoknak is több pénzt kell biztosítaniuk a fegyverkezésre és a védelemre, így az EU "akár be is tölthetné az Egyesült Államok kivonulása által felszabaduló geopolitikai teret".