Még hivatalosan meg sem nyílt Románia és Bulgária előtt a schengeni határ, Orbán Viktor miniszterelnök már be is jelentkezett a két országból érkező munkaerőre. A kormányfő a nemzetközi sajtótájékoztatón előbb a magyar soros elnökség sikerének nevezte, hogy a románok (természetesen a határon túli magyar közösséggel egyaránt) és a bolgárok is teljes jogú tagjai lettek az Európai Uniónak, majd később arról beszélt, hogy
azért is csökkenthető hazánkban a harmadik országból (az EU-n kívülről) érkező vendégmunkások száma jövőre az idei 65 ezerről 35 ezerre, mert kibővült a schengeni térség.
Utóbbi azért merült fel, mert Orbán Viktor kérdést kapott a vendégmunkások hazai helyzetéről szombati nemzetközi sajtótájékoztatóján, miután olyan hírek szivárogtak ki a sajtóba, hogy a kormányzat úgy döntött: a munkaerőkölcsönző véleményét nem kikérve, nem enged be több (ázsiai) vendégmunkást Magyarországra. Pedig a kormányfő a versenyképesség értelmezése kapcsán azt emelte ki: szerinte ahhoz arra van szükség, hogy mindenkinek legyen munkája, és jelenleg inkább azzal küzd a gazdasági kormányzat, hogy még több munkaerő kellene.
Jövőre több gigaberuházás is termelni kezd, szóval, elsőre mindenképpen meglepő, ha a kormányzat hazaküldi a vendégmunkásokat. Az ázsiai vendégmunkások visszaszorítása így csak akkor lehet logikus, ha valóban építhet a magyar gazdaság a bolgár és a romániai munkaerőre. Ugyanis, ahogy arra például a Liga Szakszervezetek elnöke, Mészáros Melinda is többször rávilágított az Economx érdeklődésére:
a LIGA Szakszervezeteknek is az az elsődleges célja, hogy a magyar munkaerővel töltsék fel az üres pozíciókat, de sokszor azért kerül veszélybe a magyarok állása, mert a termelés fenntartásához nincs elég munkaerő. Ki kell egyenlíteni a kínálati és a keresleti oldalt,
– magyarázta az érdekvédelmi vezető.
Orbán Viktor ugyanakkor nemcsak a schengeni bővítésben, hanem a magyarországi tartalékban látja még a munkaerőpiaci hiány pótlását. A sajtótájékoztatón elmondta, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter arról tájékoztatta őt, hogy
300-500 ezer olyan ember él még Magyarországon, akik bevonhatók a magyar munkaerőpiacra, csak belső zárványokban élnek, illetve képezni kell őket;
bár ez utóbbi szempont viszont nyilvánvalóan késlelteti a foglalkoztatásukat.
A statisztikusok egyelőre nem találják őket
De nézzük inkább a számokat! A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint 2024 októberében a foglalkoztatási ráta 75,2 százalékon állt. Szeptemberben ugyanennyit mutatott, és gyakorlatilag egész évben mozdulatlan volt (74,2 és 75,5 százalék között mozgott), ami azt feltételezi, hogy ez már a csúcs közeli állapot. Ez a plusz 1,3 százalék egyébként összesen 75 ezer dolgozót jelent, januárban 4,525 millión, júliusban 4,6 millión dolgoztak, októberben pedig 4,575 millión,
így a 300 ezernyi új munkaerő legalább 5 százalékos elmozdulást jelentene, gyakorlatilag 80 százalék fölé nyomva a hazai foglalkoztatási rátát.
A munkanélküliségi ráta 4,3 és 4,6 százalék között mozgott, idén a legkevesebb munkanélküli egy időben 205,8 ezer, a legtöbb pedig 218,7 ezer fő volt.
És akkor még nem beszéltünk a demográfiai válságról. A munkaerőpiacon érintett 15-64 éves népesség létszáma folyamatosan csökken: idén januárban még 6,1 millión voltak, októberre a számuk lecsökkent 6,087 millióra:
ez 13 ezres populációcsökkenés.
Mindezt úgy, hogy a gazdaságilag inaktívak száma (iskolások, betegek, a munkaerőpiacról kizuhantak stb.) a januári 1,331 millióról októberre 1,292 millióra csökkent.
Innen nézve nehéz megállapítani, hogy honnan akaszt le a kormányzat hirtelen több százezer magyar dolgozót, ezért tűnik logikusnak a már képzett bolgár és román munkaerő hazai alkalmazása.