Az Orbán-kormány javaslatára 2012-ben a parlament szigorított a nyugdíjemelés szabályain. Korábban a nyugdíjemelés ugyanis fele-fele részben az inflációtól és a nettó bérek emelkedésétől függött (ez volt az úgynevezett svájci indexálás), tehát azokban az években, amikor jól ment a gazdaság és volt tere a nettó bérek infláció feletti emelésének, az magával húzta a nyugdíjakat is, vagyis nőtt azok reálértéke. A gyengébb években viszont ezen szabály szerint fordítva működött a képlet, így ha a nettó bérek emelkedése elmaradt az inflációtól, akkor a reálbérekkel együtt a nyugdíjak reálértéke is csökkent. Ezt az együtt sír-együtt nevet elvet adta fel 2012-ben a parlament, amikor kizárólag a várható infláció mértékéhez igazodott - ezzel elvileg kizárta, hogy a nyugdíjak reálértéke csökkenjen vagy akár növekedjen.
Ám mégsem ezt történt, ugyanis a kormány elkezdett az infláció tervezésével "trükközni". Ez jól sikerült: a 2012 és 2015 közötti négy évben a várható éves inflációt alaposan felülbecsülték az év elején, és ehhez igazították a januári nyugdíjemelést - az infláció pedig rendre kisebb lett a tervnél: példaként elég a kirívó 2013-as évet idézni, amikor az év elején a nyugdíjak 5,2 százalékkal emelkedtek, mert ennyi volt a büdzsébe hivatalosan betervezett infláció - a fogyasztói árak végül alig 1,7 százalékkal emelkedtek, így csak ebben az évben 3,6 százalékos volt a váratlan növekmény a nyugdíjaknál.
A 2017-es költségvetés tervezése azonban fordulatot hozott abból a szempontból, hogy a kormány fölhagyott az infláció felültervezésével, így jövő januártól csak 0,9 százalékkal emelkednek a nyugdíjak. Azonban most fordulni látszik a kocka; a nulla körüli inflációs időszaknak vége, már az MNB is 2017-re 2,3 százalékos éves átlagos inflációt vár. Míg a 2017-es büdzsét már 2016 tavaszán jóváhagyták, az azóta elkészült inflációs prognózisok jóval pontosabbak - ezek alapján látható, hogy inkább 2-2,5 százalékos nyugdíjemelés járna januártól. Ezzel együtt - elvileg - nem marad el a nyugdíjemelés, ugyanis a hatályos törvények szerint ilyen helyzetben novemberben - januárig visszamenő hatállyal - kiegészítő emelés következik.
Visszatért, amit egykor megvontak
A 2012-2015 közötti négy esztendő infláció feletti, kvázi extra nyugdíjemelése 8,2 százalékpontra rúg, azaz éppen egyhavi ellátásnak felel meg - olvasható a 2015-ös költségvetés zárszámadásában. Más oldalról nézve: a vizsgált időszakban a nyugdíjasok gyakorlatilag visszakapták a 13. havi nyugdíjukat - ráadásul úgy, hogy az beépült a rendes ellátás összegébe - vagyis azokat már visszavenni soha nem lehet. Szemben a 2009-2010-es időszakkal, amikor a költségvetési megszorítások részeként a Bajnai-kormány visszavette, azaz nem folyósította a 13. havi ellátást.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) adatai szerint az átlagnyugdíj reálértéke ennél is gyorsabban emelkedett. Ugyanis az átlagnyugdíjba beleszámítják a nyugdíjak cserélődését. Az új nyugdíjasok nyugdíja ugyanis mindig magasabb, mint az elhunytak egykori illetménye, emiatt az átlagnyugdíj reálértéke már 11,7 százalékkal magasabb, ami inkább plusz másfél havi ellátást jelent.
A két mérőszám között hosszabb távon tovább nő a különbség. Így 1989-hez viszonyítva például a nyugdíjak a végig állományban levőkre vonatkozóan 18,8-szorosukra nőttek, a nyugdíjasok teljes állománya esetében viszont 20,3-szeresükre a folyamatosan beáramló új nyugdíjak növelő hatása miatt.
Ennek megfelelően a két szemléletben az ellátások reálértéke 14,2, illetve 23,3 százalékkal emelkedett az 1988 óta eltelt 27 év alatt összesen - olvasható az ONYF zárszámadási jelentésében.