Régen terjedtek pletykák a dunai horgászok körében arról, hogy a halászat során kifogott nagyobb példányokat a leleményes üzletemberek drágán eladják élve a nagyobb horgásztavaknak, hogy így javítsák fel az állományok összetételét a magántavakban. Ez az etetőanyag-keverés mellett néha előjövő történet pontosan olyan összeesküvés-elméletnek tűnt, mint az a pecás szokás, hogy minden vízpartra legalább egy Amper Bélát vizionáltak, akiről azt tartották, hogy illegálisan árammal rázva meg a halakat gyéríti az állományt.

A halgazdálkodási törvényt 2013-ban módosították, a horgászokat helyzetbe hozva a gyűlölt halászokkal szemben. Gyakorlatilag kitiltottak minden hálót a természetes vizekről, így ez az elsőre paranoiának tűnő pletyka is eltűnt a süllyesztőben.

Kapcsolódó

Azonban úgy fest, hogy ha hálózás nélkül, de a jelenség mégis tovább létezik és létezhetett korábban is.

Minderre pedig a Nébih egy furcsa, hihetetlen horgásztörténetekbe illő leleményes nyomozása mutatott rá. A hatóság ugyanis sajátos pikkelyrajzolat-rendellenessége alapján azonosított egy jogtalanul áttelepített óriáspontyot.

Pénteki közleményük szerint az egyik közösségi oldalon figyelt fel a szervezethez tartozó Állami Halőri Szolgálata (ÁHSZ) arra a posztra, amelyből kiderült, hogy egy Heves megyei természetes vizünkből 2016 októberében kifogott, majd a vízbe visszaengedett 28 kg-os pontyot 2018. április 8-án már egy Pest megyei horgásztóból fogták ki ismét 31,9 kg súlyban. A kapitális egyedet a farok alatti úszó felett található, sajátos pikkelyrajzolat-rendellenesség alapján tudták azonosítani.

A nevezetes pontygigász. A fotó forrása: Nébih.

A laikusok és kezdőhorgászok gyakran mondják, hogy aki egy pontyot látott, az látta az összeset. De a hatóság beszámolója szerint egy szakértő segítségével 4 sajátosság - a testmagasság/testhossz index, és az oldalvonalon található pikkelyszám - alapján teljes bizonyossággal kizárták, hogy két eltérő halról lenne szó. A tőponty halgazdálkodási értékét 31 900 forintban állapították meg, míg feketepiaci értékét 800 ezer forintra tették.

Mitől ér egy hal egymillió forintot?

A magán halastavaknál és a természetes vizek horgásztanyáin az óriásfogásokról készült képek épp annyira elhagyhatatlan dekorelemek, mint az autószerelő-műhelyek legendás pucérnős - leginkább pirellis - naptárai. A jelenség érthető: a horgászat sportértékét épp a természeterőivel - jelenesetben egy hal élni akarásával - való küzdelem adja. Logikailag pedig elég egyszerű levonni azt a következtetést, hogy a nagyobb hal jobban húz, a falon is jól mutat egy monstre uszonyossal készült kép, vagyis az igazán teljesítménykényszeres horgászok akár vándorútra is kelhetnek, hogy egy-egy pontylegendát kifogjanak.

Mindez onnan derült ki, hogy elsőre logikátlannak tűnt, hogy egy közel 32 kilogrammos ponty rendeltetésszerűen - értsd étkezési célokra - bárkinek megérne 800 ezer-1 millió forintot is. Figyelembe véve, hogy a KSH adatai szerint 1 990 forint egy pontyszelet kilogrammonkénti átlagos fogyasztói ára, ha még abból is indulunk ki, hogy belsőségekkel és fejjel együtt veszi meg valaki, ez legfeljebb 63 680 forintos árat indokolna.

A Nébih viszont arról tájékoztatta a Napi.hu-t, hogy a halat marketingértéke miatt taksálják több százezer forintra. Arra a kérdésre, hogy mennyire gyakori a jelenség, a hatóság nem tudott pontos választ adni, de szerintük "számos utalást lehet találni, esetenként hirdetéseket is, hogy ekkora halért közel milliós összegeket fizetnek ki."

Azt sem nagyon lehet megbecsülni, hogy évente mekkora veszeteség keletkezik így országosan a természetes vizekben. Amellett, hogy kevés esetet tárnak fel, feketekereskedelemről levén szó, a kár mértéke nem kimutatható. Gyakorlatilag a természetes vízben 15-20 év alatt felnövő hal horgászati reklámértékét viszik át, amely szinte megbecsülhetetlen. Nagyjából attól függ, hogy az adott haltulajdonos mekkora árat lát bele egy "halcelebbe".

A csuka a Duna és minden vizek ura

Itthon a ponty egyértelműen a legnépszerűbb hal, így nem meglepő, hogy a Nébih szerint a reklámérték-növelési célú illegális áttelepítés is a pontyokra jellemző. Miközben a világ más tájain - kezdve Hollandiától, Ausztráliáig - a legtöbb országban gyűlölt fajta, sok helyen egyáltalán nem eszik meg, amely a magyar halászlének kitörési pontot is jelenthetne.

Magyarországon viszont a természetes vizek nagy részében nehezen ívnak már a pontyok. A probléma több tényezős, de szerepet játszik benne a környezetszennyezés, a vízparti nádasok egyre nagyobb arányú pusztítása, a turizmus terjedése és az olyan jövevényfajok, mint a géb elterjedése.

Sok természetes vízben ezért telepíteni kell a halakat. A 2016-os Magyarország tógazdasági és intenzív üzemi haltermeléséről szóló jelentés alapján az évben lehalászott 12 186 tonna pontyból 10 034 ment étkezési célra, míg 2152 tonnát telepítettek a nyílt vizekbe - ez nem a teljes telepítési mennyiség, mert hoztak külföldről is halakat, de a magyar részarány a dominánsabb.

Az így vízbe került halak nagy része viszont alig 1-2 kilogrammos, általában kétéves állat. A monstre, több tízkilós pontyok életkora általában bőven 10 év felett van. Vagyis az ilyen halak kilopása a vízből a természet évtizedes munkájának aprópénzre váltása.

A fotó forrása: MTVA/MTI Fotó.