A keddi Magyar Közlönyben "A vágóállatok vágás utáni minősítését szabályozó miniszteri rendeletek módosítása" öt oldala mellé, nem egészen négy sorba belefért Aszódi Attila miniszterelnökségi államtitkár ötéves tevékenységének kormányzati mérlege.

Az azonnali hatállyal felmentett Aszódi ugyan a papírforma szerint csak 2017-től volt államtitkár, valójában 2014 óta töltötte be a magyar atomerőmű "kapacitásfenntartásért felelős" első embere posztját. Kirúgása váratlan volt, és előfordulhat, hogy egy másfél évtizede felfelé ívelő pálya töréspontját jelenti.

Amikor 2003-ban a Magyar Hírlap az év 50 legsikeresebb magyar fiatalja közé válogatta, a szegedi születésű Aszódi már őrületes pályát futott be a Budapesti Műszaki Egyetemen: 2 évvel azután, hogy kezdő adjunktusként dolgozni kezdett a BME-n, az Atomenergia Tanszék vezetője lett, további 3 év múlva pedig már a BME Nukleáris Technikai Intézetének igazgatóhelyettese. Sőt, abban az évben már politikai pályára is bemerészkedett: a Paksi Atomerőmű 2003-as balesetét vizsgáló miniszteri biztosa lett.

A bő egyéves "küldetés" után intézetigazgató, 2006-tól pedig az MTA Energetikai Bizottság elnöke lett, újabb egy évvel később pedig az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) Tudományos Tanácsának tagja.

Támogatója volt a parlamentben 2009 tavaszán furcsa körülmények között megszavazott a paksi bővítési szándéknyilatkozatnak, ami jelenleg is a kormányzati döntés legitimitásának hivatkozási alapja Paks II. építésében. Aszódi emellett 2011 végétől a fukusimai atomkatasztrófa utáni európai nukleáris erőművi stressztesztek szakértőjeként is dolgozott, majd a BME tudományos és innovációs rektorhelyettese is lett.

Süli érkezéséig megfelelt

Amikor 2014 januárjában megkötötték Moszkvában a Putyin-Orbán paktumot, és Lázár János bejelentette "az évszázad üzletét", Aszódi Attila nagy biztonsággal már gyűjteni kezdte a tételeket a feladatlistájára. A tudása, agilitása és a kormányzati kommunikációs elképzelésekkel összeegyeztethető képességein túl az akadémiai és a hazai nukleáris ipar szereplői is "a tenyeréből ettek", és lehetetlennek tűnt, hogy karrierje legfontosabb projektjéből, egy új atomerőmű megépítése körüli bábáskodásból kihagynák.

2014-től kormánybiztosként, a projekt elé kerülő számos nehézség (európai uniós engedélyezési eljárás elhúzódása, keretszerződések módosítási kényszere, itthoni és európai nagyvárosokban szükséges közmeghallgatási "turné" irányítása és levezénylése stb.) ellenére is évekig úgy tűnt, hogy a kormány szerint megfelelő munkát végez.

Amikor azonban 2017 őszén, elsősorban politikai megfontolásokból a paksi polgármestert, Süli Jánost nevezte ki Orbán Viktor a Paks II. ügyek tárca nélküli miniszterévé, Aszódi maradása egyből kérdésessé vált. Több forrás is arról beszélt ezügyben a Napi.hu-nak, hogy a kérdés valójában az volt, képes-e Aszódi a régi, Kocsis István idejét idéző paksi garnitúrát megtestesítő és visszaépítő Sülivel együtt dolgozni azok után, hogy a befolyását, szakmai és politikai karrierjét abból építette fel, hogy ezt a generációt meghaladja. Végül aztán a 2018 nyarán alakult új kormányban is bent maradt; sőt, "belement" abba is, hogy hátérbe szorítják.

Ki rúgta ki?

Aszódi felmentését illetően ugyan csak porszem a gépezetben, de a közlönyben megjelent jogszabályi hivatkozást egyáltalán nem könnyű beazonosítani. A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 55-ös paragrafusa, melyre formailag Orbán Viktor kérésére (Áder János jóváhagyásával), a munkavégzés alóli felmentést taglaló passztusként hivatkozik, a netjogtár szerint 2019. január 1. óta nem hatályos. Illetve: az ezért felelős 2018. évi CXXV. törvény ide vonatkozó tételei (292-es paragrafus) a 2010-es törvénynek e részletéről nem árul el érdemi információkat.

Az eredeti törvényszöveget alapul véve azonban az áll az első bekezdésben, hogy

(1) A miniszterelnök a miniszter véleménye kikérését követően bármikor javaslatot tehet a köztársasági elnöknek az államtitkár felmentésére.

Ha így történt, akkor Orbán a felmentést egyeztette Sülivel. Illetve: maga Süli kérhette, javasolta a miniszterelnöknek, hogy váljanak már meg Aszóditól. Ez utóbbi verziót egyébként a 444.hu is visszahallotta.

Aszódi, aki az elmúlt években minden alkalmat megragadott, hogy kisebb-nagyobb létszámú közönség és kamera előtt szerepeljen, mindig vitázzon, cáfoljon és a sajátos, kicsit kioktató, leginkább az ellenfél-megsemmisítő alapállást követő vitastílusában érveljen, az utóbbi hónapokban teljesen eltűnt a széleskörű nyilvánosságból. Ezt még a Láncreakció néven futó blogja is megsínylette: az évek óta, gyakran heti rendszerességgel posztolt különféle levezetések, kritikák, magyarázatok sora tavaly augusztus vége után csak a múlt héten frissült egyetlen új anyaggal.

A csúszás az ok?

Az államtitkár felmentése mégis inkább azzal lehet összefüggésben, hogy a Paks II. projekttel kapcsolatban a múlt héten megjelent hírek további csúszásokról és arról szóltak, hogy a még tavaly ősszel is 2018 végére ígért engedélyezési tervdokumentációnak híre sincs.

Aszódi Attila előad a Napi.hu energia konferenciáján (2018 február)

Jól lehet, Aszódinak ehhez kevesebb köze van, mint a - most már - volt miniszterének, de a miniszterelnök kormányzati káderpolitikájában nem ez a döntés lenne az első, amiben az ok-okozati összefüggések helyett inkább munkálna a "valakinek el kell vinnie a balhét, de arról szó sem lehet, akinek a hírét keltik" elve.

Így maradt az előző kormányzati ciklusban gyakorlatilag évekig nyeregben a többször is nagyot hibázó, de aztán mindig önkritikát gyakorló Lázár János, de az ingatlanpanamázással és a helikopterezéssel is lebukó Rogán Antal is. Így hiába jelent meg szinte biztosra vehetően Süli János távozásának híre, és hiába, hogy Mártha Imre levele kitudódott, vagy az, hogy Süli János az abban leírt legtöbb állítással egyet is értett, a tárca nélküli miniszter most még biztosan a helyén marad.

Attól nem kell tartani, hogy a leváltását követően Aszódi is úgy eltűnne, mint 2015 tavaszán Nagy Sándor. A Paks II. projekt 2012-es, még a Putyin-Orbán megállapodás előtt létrehozott projektcég első számú embere, egyik héten még az egész kollektíva munkájának nevezte a Seszták Miklóstól kapott Magyar Érdemrend tiszti keresztjét, pár héttel később pedig már az Atomerőmű Üzemeltetők Világszövetségének (WANO) londoni igazgatójaként bukkant fel a hírekben. Később kiderült: "közös megegyezéssel" távozott azonnal attól a cégtől, ahol addig évtizedeken át dolgozott.

Aszódit ez a helyzet nem fenyegeti, gond nélkül visszatérhet a BME-re és irányíthatja tovább a Nukleáris Technikai Tanszéket. Az azonban nem biztos, hogy ezzel meg is elégszik.