Pénteken reggel 8:16 órakor leállt a paksi atomerőmű 4-es blokkja. Az erőműnek e héten már másodszor kell az előírásoknak megfelelően közölnie, hogy váratlanul, de nem képes a tervezett, maximális termelésre. A ma reggeli "üzemi esemény" ráadásul furcsább, mint a keddi, amikor azért esett ki a 3-as blokk kapacitásából 130 MW - éppen csúcsidőben 11.30 és 12.30 között, amikor a legdrágább azt máshonnan pótolni! -, mert pontosabban meg nem határozott "gépészeti berendezés meghibásodása"  történt.

Pénteken reggel a 4-es blokk azért esett ki (teljes egészében), mert "automatikus védelmi működés történt". A paksi atomerőmű közleménye szerint "a szakemberek dolgoznak a probléma megoldásán", illetve - rutinosan hozzátették: - "Az eseménynek nukleáris biztonságra gyakorolt hatása nincsen, a másik három, 100 százalékos teljesítményen üzemelő blokk működését nem befolyásolja".

Kapcsolódó

Azt a Napi.hu többször, több hirtelen termeléskiesés kapcsán is megírta már (például itt, itt, itt és itt is), hogy ezekkel az egyre gyakoribb eseményekkel a legfőbb probléma az, hogy a valódi termelési volumen előre kiszámíthatatlanná válik. A mai reaktorstop miatt például hirtelen mintegy 500 MW kapacitást kellett a rendszerirányítónak (MAVIR) valahonnan előkapnia. Ennek pluszköltségei akkor is tetemesek, ha azt hivatalosan nem közlik. Ezt a költséget (de a bizonyalanságét is) valakinek, a fogyasztónak meg kell fizetnie.

Ahogyan az alábbi, a MAVIR honlapján hivatalosan közzétett grafikonból látható, a kék színnel jelölt paksi atomerőmű satufékezését (az ábra jobb szélén látható "lépcső" jelzi, a mintegy 500 MW kiesését a termelésből) a Mátrai Erőmű (piros színnel) meg sem próbálhatta kiegyenlíteni. Erre a gázüzemű (türkiz szín) és az olajtüzelésű (világoszöld szín) erőművek voltak úgy-ahogy képesek. Ha a napelemes erőművek (sárga) nem léptek volna be az egyre jelentősebb napsütésnek köszönhetően, még egyértelműbb jelzés lenne mindez arra, hogy üzemeltetési szempontból miért hamis mítosz csupán a paksi atomerőmű "tiszta energia" termelése.

Erőművi termelés tüzelőanyag szerinti bontásban - 2019.10.31
Kép: MAVIR

A hirtelen, előjelek nélküli leállás az "atombiztos működés" dogmáját is megkérdőjelezi. Alig egy hónapja, hogy interjút készítettünk Mycle Schneiderrel, az évente készített The World Nuclear Industry Status Report (WNISR) egyik központi szereplőjével. A francia kutató elémondta, hogy a paksi probléma egyáltalán nem egyedi, mivel "ez az általános minta".

"A nukleáris szektor nagy problémája ma az, hogy az erőművek öregek. A 30 év feletti reaktor-átlagéletkor pedig sok más mellett azzal is jár, hogy a tervezett karbantartások gyakorlati lebonyolítása során a termelésből kieső időszak fokozatosan elnyúlik. Úgy értem, hogy a tervezett javítás után, a blokkok visszatérése a termelésbe egyre bonyodalmasabb, mert menet közben többször, újra meg újra kell tervezni az indítási folyamatot, mert mindig kiderül még valami más is, amit meg kell oldani. Amikor az üzemanyagcserét vagy karbantartást megtervezik, azt egy bizonyos időszaknyi leállással számolják, de gyakran menet közben kell improvizálni és módosítani, amiből viszont az következik, hogy egyetlen leállás esetén akár hússzor is újra kell tervezni azt, hogy mennyi ideig tart a leállás" - tette hozzá Mycle Schneider.