Szapora szívverés, izzadás, remegés, zsibbadás, légszomj, mellkasi fájdalom, szédülés: egyebek mellett ezek a szorongásos mentális zavarok csoportjába tartozó, úgynevezett pánikbetegség tünetei. Húsz évvel ezelőtt akár hónapok is eltelhettek a diagnózisig, a pánikrohammal együtt járó szimptómákat ugyanis szervi okoknak tulajdonították, összekeverték például a szívinfarktus jeleivel, a gyomorfekéllyel vagy a refluxszal. Mára, a betegség ismertsége miatt jelentősen rövidült ez a folyamat, így a gyógyulás is gyorsabb lehet - mondta Purebl György a Magatartástudományi Intézet igazgatóhelyettese a Semmelweis Híreknek.

Magyarországon a nemzetközi trendeknek megfelelően vélhetően körülbelül 300-350 ezer embert érint a pánikbetegség. Szorongásos rohamot (ami tulajdonképpen egy pánikroham) szinten minden ember átél vagy átélt már élete során; ilyenkor a rohamszerűen érkező rosszullét kiváltó oka könnyen beazonosítható, akár egy félelemkeltő közlekedési szituáció, egy váratlan telefonhívás, esetleg vizsgahelyzet formájában. Mivel ilyenkor a roham oka jól értelmezhető, általában nem vált ki tartós aggódást. Más a helyzet azonban a "klasszikus" pánikroham esetében: ilyenkor a kiváltó ok nem egyértelmű, derült égből villámcsapásként, megmagyarázhatatlanul jelentkeznek az ijesztő tünetek, és így további szorongásokhoz vezetnek.

Kapcsolódó

A pánikbetegségre jellemző, hogy más pszichés eredetű betegségek is társulhatnak mellé. A klinikai depressziót gyakran hozzák vele összefüggésbe, de az esetek 80 százalékában a pánikbetegség kísérője az úgynevezett agorafóbia, vagyis szorongás az olyan helyektől és helyzetektől, ahonnan a menekülés nehéz, vagy amely helyzetekben segítségre nem lehet számítani pánikszerű tünetek esetén. Az agorafóbiás félelem leggyakrabban egyedüllét során, távol az otthontól, tömegben vagy valamilyen tömegközlekedési eszközön jelentkezik.

Purebl György szerint nagyon fontos, hogy a páciensek még a betegség súlyosbodása előtt kezelést kapjanak, mely gyógyszeres és/vagy pszichoterápiás beavatkozás is lehet. A kognitív viselkedésterápia az egyik leghatékonyabb módszer, az esetek 90 százalékában teljes gyógyulást lehet elérni vele, hatása pedig hosszú távú, azaz a terápia befejezése után is fennmarad. Bár az eredeti terápia tizenkét alkalmas, Purebl tapasztalata szerint ma már - a korai diagnózisnak köszönhetően - rövidebb idő, akár hetek alatt is jelentősen javulhat a betegek állapota.

Mi is az kognitív viselkedésterápia?

A kognitív viselkedésterápiát oxfordi mintára Magyarországon, a Semmelweis Egyetemen adaptálta először Kopp Mária munkacsoportja a kilencvenes években. A terápia lényege, hogy a beteg megtanulja felismerni és korrigálni a testi reakciói katasztrofizálásából származó negatív gondolatait, melyek a pánikrohamok megjelenéséért és fennmaradásáért felelősek. Ezzel párhuzamosan a reális helyzetértékelés kialakítására, az aktuális stresszhelyzet kezelésére és az elkerülő viselkedések leépítésére is sor kerül, így a páciens visszatérhet korábbi megszokott életviteléhez.

A szakértő arra is figyelmeztet, hogy mivel a pánikbetegség "divatos" diagnózissá vált, előfordul, hogy egyesek először pszichiáterhez fordulnak panaszaikkal - márpedig a mellkasi panaszok minden esetben kivizsgálást igényelnek. Fontos tehát a szív- és érrendszeri betegségek kizárása, de ha ez megtörtént, fontos minél korábban elkezdeni a pszichiátriai vagy klinikai pszichológiai kezelést. Pszichoterápiás ülésekre az egyetemi központokban ingyenesen lehet jelentkezni, a többi között a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika ambulanciáján, a Magatartástudományi Intézet rendelőjében, illetve az Általános Orvostudományi Kar Klinikai Pszichológia Tanszékén.