Perger András: a mérgezett egér fázisban vagyunk, mindenki szaladgál ide-oda

Ha lakossági fogyasztóként nem is, áttételesen azért tavaly nyár óta érezhető, a hírekből pedig látható, olvasható, hogy a földgáz ára drámai mértékben megemelkedett. A most már sürgősen kezelendő problémát az jelenti, hogy ebből az energiaforrásból sokat is fogyasztunk. Ez amellett, hogy sokba kerül, a nagy mennyiségű károsanyag-kibocsátás miatt borzasztóan káros is a környezetre. Azt, hogy a gáz-e az új szén, és hogy az EU lemondhat-e az orosz gázról, a Napi.hu videós podcastjának mai vendégétől, Perger Andrástól, a Greenpeace klíma-, és energetikai projektvezetőjétől is megkérdeztük.

Kezdésként gyorsan le is csapjunk egy friss, hivatalosan meg nem erősített információra: az elmúlt hetekben a francia EdF szolgáltató emberei szétnéztek Pakson.  Ha így volt, van néhány nagyon fontos kérdés - el is hangzik a videós podcastban -: vajon mit néztek és mit szólnak ehhez az orosz Roszatomnál? Lehetséges-e, hogy az oroszról francia építőre váltson Paks II. - amire legutóbb a Forbesnak adott interjújában már Aszódi Attila finoman célozgatott?

Lehet, hogy nálunk az atomerőmű építése örökzöld téma, de az európai energetikában most az igazán aktuális kérdés a gázhoz kapcsolódik. Ahhoz, hogy le lehet, le kell-e mondania az Európai Unió tagországainak az orosz gázról - és ha igen, akkor ez mi mindennel jár majd. Van olyan olvasat, hogy ez a béke ára? Perger András szerint az ugyan bevett politikusi gyakorlat, hogy egyetlen problémára koncentrálva, annak megoldása után kényelmesen hátradőlnek. Az viszont nem igaz, hogy ha a szénnél jobb a gáz, akkor elég egy lépést tenni a megoldás irányába. - A klímaválság forgatókönyve felől nézve ez egy eléggé nehezen értelmezhető lépés - magyarázta a Greenpeace projektvezetője. Másrészt viszont, az ellátásbiztonsági oldalról vizsgálva a témát, ma már az íródik a "to do" lista élére, hogy az EU-nak nincs elegendő földgáza. Európa ezügyben 90 százalékban függ valakitől és ezt a mennyiséget importálnia kell, aminek a biztonságossága az oroszok ukrajnai inváziója kapcsán talán végérvényesen megbicsaklott.

Most megy a nagy európai futkosás, hogy amerikai, katari, algériai gázforrásokat mennyire gyorsan lehetne bevonni a kontinens földgázfogyasztási igényeinek kielégítésére, pedig ez a gáz majd ugyanolyan rossz lehet, mint az orosz. Azért, mert már azon kellene inkább gondolkodni, hogy a gáztól hogyan lehet minél hamarabb megszabadulni - véli Perger András. 

Ehhez adott is kapaszkodót a Nemzetközi Energiaügynökség, amikor kiadott egy vészforgatókönyvet: mi az a 10 lépés, amivel egy év alatt a harmadára lehetne csökkenteni az oroszgáz-kitettséget. A listán azonban vannak olyan tételek is, mint a szénerőművek és atomerőművek intenzívebb használata, dDe ha ezt Európa megtenné, akkor mi lesz a klímaváltozás elleni harccal? 

Perger András elmondta, hogy azért ez a két dolog nem függ össze törvényszerűen. Erre olyan példa is van, amin érdemes lenne elgondolkodni, mert jelzi hogy a másként gondolkodást honnan érdemes elkezdeni. Amikor 2011-ben a fukusimai atomerőmű katasztrófája megtörtént, a kieső energiatermelést Japán nem szénerőművek építésével vagy csúcsra járatásával próbálta meg pótolni. Hanem olyan egyszerűnek tűnő, az addigi életvitelt megváltoztató döntésekkel is, mint amivel az akkori miniszterelnök állt az ország dolgozói elé. Az történt, hogy a kormányfő a televízióban jelentette be, hogy áldozatot kér a hivatalnokoktól és az irodai dolgozóktól: ne kapcsolják be a légkondícionálókat, mert ehhez nincs elég áram az országban. Dolgoznak rajta, hogy hogyan lehet, de most ez a helyzet, erre a megszorításra is szükség van. Viszont azt is elrendelte, hogy a tradícióknak megfelelő hivatali viseletet (öltöny, ing-zakó - illetve: kosztüm felső) a dolgozók rövid ujjú ingre cseréljék.

Mindez persze inkább szimbolikus váltás, de most, hogy lassan tényleg vége az idei fűtési szezonnak, volna néhány hónap arra, hogy hasonló ötletek is előkerüljenek a kevesebb gáz fogyasztása érdekében - magyarázta a projektvezető. 

A podcast ezzel rá is kanyarodott a következő témájára: az EU, főleg az Európai Parlament által zászlajára tűzött lakossági energiahatékonyság kérdésére. A beszélgetés kiindulópontja az volt, hogy Magyarországon 37 százalékkal több energiát égetünk el egy-egy négyzetméter lakott terület élhetővé tételéhez, mint az uniós átlag. Ha hipotetikus is, a kérdés adott: Milyen gyors eredmények volnának elérhetők, ha felpörgetnék a lakossági családi ház- és panelszigetelési, energiahatékonysági programokat? Milyen áron mi az a szint, ami reálisan elérhető?

Az biztos - mondta Perger András - hogy ha nem kezdünk el abba az irányba menni, ami felé az elmúlt 20 évben egyébként nem sikerült, vagyis hogy a rettenetesen leromlott állapotú lakossági ingatlanállományt erőltetett menetben energetikai modernizálásnak vessük alá, akkor nagyon gyorsan óriási bajban találjuk magunkat.