Bőgel György: géplakatosból nem lesz egyik napról a másikra kedves nővér

A munkaerőpiacon a koronavírus megjelenése előtti időszakra jellemző halasztgatás és kivárás átfordult, és a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, az automatizálás és a mind nagyobb - gyakorlatilag az ember mentesítésére képes - hatékonyságnövelési hajlandóság utat tör magának. Erről szólnak a logisztikai hírek, erről az autóipar, az irodák, de a kis-, és nagykereskedelem hírei is. Ezt várta, ezt látta-e előre az évtizedek óta a témával behatóan foglalkozó szakember? Erre keresi a választ a Napi.hu friss videós podcastja.

A startupok, a fintech cégek és - a mifelénk leginkább az Uber és az Airbnb kapcsán ismertté vált - sharing economy bár évekkel ezelőtt mind a gazdasági forradalmat, az életünk radikális átalakulását ígérte, a látható-érezhető "felfordulás" valójában a covid-19 hatására történik meg a világban. E kapcsán érdemesnek tűnt a vállalatvezetési és -szervezési, digitalizálási és big datás szakértőjét, a CEU professzorát, Bőgel Györgyöt meghívni a stúdióba. 

A podcast jó indításának tűnt: tegyük azt mérlegre, hogy a múltban született, jövőbemutató, víziókat felfestő beszélgetések ma még aktuálisnak-e vagy inkább már meghaladottnak tekinthetők. Ezért előkerestem egy, még 2014-ben készített interjúnk - A mai álom holnap nevetség tárgya lesz, holnapután pedig valóság - felvezető szövegét, és azt a kérdést tettem fel: lehet-e még az akkor leírtakkal egyet érteni? 
Mármint azzal, hogy "a technológiai fejlődés trendjeinek egy része viszonylag könnyen megjósolható, de a gazdasági és pláne a társadalmi következmények sokkal kevésbé. Az szinte biztos, hogy aki az innovációs gyorsvonatról most lemarad, az végleg kieshet a versenyből."

Innen indult el a beszélgetés, amiben főként arra kerestünk választ, hogy lehet-e tipikusnak is nevezni mindazt, amit a gazdaság, a vállalatirányítók az innovációban a koronavírus-járványra válaszként adni tudtak, adni mertek. Hogy lehet-e mindezt a covid-19 egyik, ha nem az egyetlen pozitív hatásaként felcímkézni...

"Nem kell semmi mást tenni, mint megnézni, hogy mi történt az elmúlt 30 évben, és azokat egy kicsit előrevetíteni" - kezdte a magyarázatát Bőgel György, aki szerint a dotcom lufi kipukkanása, a 2008-as világgazdasági válság és a koronavírus járvány gazdasági hatásai mind összerendezhetők egy nagy, lüktető és ciklikusan ismétlődő folyamatba, és ebből jó néhány törvényszerűséget látni, elemezni lehet és érdemes.

Meg lehet-e unni ezt a munkát? - kérdeztem a proftól. A frappáns válaszért érdemes a videóba belenézni...

Itt az robotkombájn

Elgondolkodtató, hogy valójában mennyire meglepetés az, ahogyan az automatizálás, a mesterséges intelligencia munkába állítása és a robotizálás irányába haladó cégek, vállalatok reagálnak a jelenlegi kihívásokra - ha hozzátesszük, hogy a 2014-ben készült korszakos sci-fi, az Interstellar (Csillagok között) ugyan még a közelgő apokaliptikus jövő egyik kellékeként ábrázolta azt, ami ma már gyakorlatilag a jelen valósága: önvezető, AI-irányította mezőgazdasági gépek összetett tevékenységet végezve dolgoznak a földeken.

Bőgel György a legkézenfekvőbb magyarországi példán, az iskolák digitális oktatásra való átállásán keresztül magyarázta el, hogy mi a közös, mi az összehasonlítható és megfigyelhető a digitalizációs, robotokra, programokra támaszkodó új vállalati helyzetre adott megoldások között. És aztán azt is levezette: hol van az ember szerepe az átalakuló viszonyrendszerben.

Szóba került a digitális oktatás és a minap a MillásReggeliben bemutatkozó új magyar vállalkozás összevetése is, utóbbi az Amazont is lepipáló,  eladó nélküli, automatizált kisboltok nyitására készül. Az ilyen jelentős változásoknak, melyek technológiai értelemben lehetségesek és megvalósíthatók, egy igazán szűk keresztmetszete van. Az, hogy a felhasználói valóban kellően felkészültek-e az új használatára. Az iskolákban az átállás, "ha nem ment simán, annak inkább az volt az akadálya, hogy az  emberek, akiknek ezt használni kellett volna, azok nem voltak igazából felkészítve erre a feladatra. De az infrastruktúra készen állt arra, hogy használják" - mondta Bőgel György. Hozzátette számos esetben, utólag kiderül, hogy az áttöréshez sokkal közelebb voltunk mint gondoltuk.

- mondta a professzor.

Szerinte sajátos helyzeteknek vagyunk a szereplői, mert azt már látjuk, hogy rengeteg helyen megjelennek, és akár az ember korábbi feladatai veszik át a robotok, "ugyanakkor, ha körülnézünk a világban, vagy akár a szűkebb környezetünkben, akkor azt látjuk, hogy nincs különösebben nagy, megugró munkanélküliség".

Ez azt is jelenti, hogy bizonyos tendenciák egymás mellett is léteznek, és nem igazán látszik az a korábbi félelem, hogy a robotok elveszik az ember munkáját. Erre az is egy magyarázat, hogy miközben a robotok egyre több feladatra válnak alkalmassá, az egyre öregedő társadalomnak rengeteg személyes jellegű szolgáltatásra is szüksége van. Problémák persze vannak...